Ez a tartalom már több mint egy éves. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.
Talán már senki nem emlékszik vissza szívesen arra a tavaszi időszakra, amikor a behajtási költségátalány miatti kérdések, feladatok miatt nem tudtunk kellő mértékben a zárás érdemi részére koncentrálni. Hihetetlen, de elképzelhető, hogy ebben a rémálomban újabb fejezet kezdődik? Remélem, nem.
Előzmény
Bár nem valószínű, hogy már elfelejtettük volna, de a cikk végkifejletéhez mindenképpen fel kell eleveníteni a könyvelt vagy nem könyvelt behajtási költségátalányok előzményét.A behajtási költségátalány 2013. július 1-jén került a polgári törvénykönyv rendelkezései közé, és az ezzel kapcsolatos rendelkezés a 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk.-ban is megtalálható.
Behajtási költségátalány követelése kizárólag a 2013. július 1. napján és az ezt követően megkötött, valamint ezen időpontot követően módosított szerződések esetében alkalmazható. Nincsen olyan kötelezettség, ami a korábban megkötött szerződések módosítását írná elő.
A kötelezett késedelme esetén a 40 euró behajtási költségátalány minden további feltétel nélkül jár. Ha a késedelembe eső fél önként teljesít, akkor ez a 40 euró is megilleti a hitelezőt. Ebből a szempontból nem befolyásolja a kötelezettséget az sem, hogy az adós kimentette-e a késedelmét, egy napot késett-e vagy egy hónapot, továbbá a hitelezőnek felmerült-e egyáltalán bármilyen költsége a behajtással vagy sem. A behajtási költségátalányt akkor lehet „elkerülni”, ha nincs késedelem, mert a partner az eredetileg megállapított vagy közös döntés alapján módosított határidőn belül fizet.
A behajtási költségátalány késedelmenként és nem számlánként követelhető a késedelmi kamat összegén felül. Ha a szerződésben részletfizetésben állapodtak meg a felek, akkor annyi részlet után érvényesíthető a költségátalány, ahány részlettel késedelembe estek.
A feleknek nincsen lehetőségük arra, hogy szerződésükben érvényesen kizárják a behajtási költségátalány fizetését, illetve, hogy azt 40 eurónál alacsonyabb összegben határozzák meg. Arra vonatkozóan ugyanakkor nincsen semmilyen jogszabályi előírás, hogy az adós önkéntes teljesítésének a hiányában a hitelezőnek kötelező lenne annak érvényesítése érdekében lépéseket tennie.
Elszámolási sorrend
A Ptk. szerint, ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt elsősorban a költségekre, majd a kamatokra, és végül a főtartozásra kell elszámolni. Ettől akkor lehet eltérni, ha a jogosult eltérően rendelkezett vagy egyértelmű szándéka felismerhető.
Az elszámolási sorrend azonban attól önmagában nem függ, hogy a behajtási költségátalányt, illetve a kamatot a jogosult követelte-e a kötelezettől.
Könyvelési megoldások
A kötelezetti oldalon a behajtási költségátalányt nem csak akkor kell könyvelni, ha azt a jogosult követelte az adóstól. A kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembe eséssel egy időben keletkezik. Ezért a könyvelésben rögzíteni kell a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetett és fizetendő üzleti évet terhelő behajtási költségátalány összegét. A lényeg tehát, hogy a fizetendő behajtási költségátalányt is könyvelni kell az egyéb ráfordítások és a rövid lejáratú kötelezettségek közé. És itt megjegyezném még, hogy ugyanígy kell eljárni a késedelmi kamat ügyében is.
A jogosultnál kicsit más a helyzet. Ha a vevő nekünk késve fizetett, és nekünk járna a behajtási költségátalány, akkor sem minden esetben könyvelünk, hanem csak a mérlegkészítés időpontjáig befolyt, pénzügyileg rendezett behajtási költségátalány összegét mutathatja ki az egyéb bevételek között. Ilyen irányú követeléseit kizárólag analitikusan – például a nullás számlaosztályban – tarthatja nyilván.
Kicsit fura, ráadásul azért, mert a kötelezett könyveiben elszámolt egyéb ráfordítás elismert költség a társasági adóban, azaz ő ezzel kevesebb társasági adót fizet. A jogosult pedig a megfizetett és elszámolt egyéb bevételek után fizeti meg a társasági adót. Azaz olyat számol el ráfordításként az egyik fél, amit a másik oldalon nem adóznak le.
Amire talán senki nem gondolt
Azzal még talán nem mondok újdonságot, hogy ha a jogosult a követelését nem érvényesíti, hanem arról – akár azonnal, akár később – lemond, azaz azt elengedi, annak nincs ajándékozási, illetve egyéb illetékvonzata.
De.
Az illetéktörvény 11. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az ajándékozási illeték tárgyát képező vagyonszerzést néhány kivételtől eltekintve az állami adóhatósághoz 30 napon belül be kell jelenteni. A rossz hír az, hogy ezen kivételek között nincs ott a követelés elengedése.
És miután az illetéktörvény 17. § (1) bekezdés n) pontját nem nevesíti a kivételek között, ezért a behajtási költségátalányról való lemondást bejelentési kötelezettség terheli.
A bejelentésre az Itv. 91. §-a az irányadó. Ennek a paragrafusnak a (2) bekezdése szerint a vagyonszerzési illeték tárgyát képező, de ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igénylő jogügyletet a vagyonszerző közvetlenül az állami adóhatósághoz köteles bejelenteni az illetékkötelezettség keletkezésétől számított 30 napon belül.
A bejelentés megtehető formai kötöttségek nélkül, vagy lehetőség van az adóhatóság által rendszeresített AVBA elnevezésű adatlapon is.
No comment.
