Innovációs járulék

Dátum: 2018. 10. 10.

Ismét (szinte már menetrendszerűen) változik az innovációs járuléknál a mentesített kör meghatározása: kis- és mikrovállalkozásnál újra kell figyelni a kapcsolódó és partnervállalkozást, illetve a kétéves szabályt. Felelevenítjük ezeket a Kkv tv. szerinti szabályokat, természetesen példákkal.

Mi volt – mi lesz


8-9.jpg.jpgAz innovációs járulék 2015. január 1-jétől 2018. december 31-ig hatályos szabályozása a mikro- és kisvállalkozásokat kiveszi az adóalanyi körből, méghozzá olyan módon, hogy a kapcsolódó és partnervállalkozások mutatóit (bevétel, mérlegfőösszeg, létszám) nem kell a vizsgált vállalkozás mutatóihoz hozzászámolni, azaz a vállalkozásokat csak önmagukban kell vizsgálni.

2019. január 1-jével ugyanúgy nem tekintendők adóalanynak a mikro- és kisvállalkozások, de már a vállalkozás méretének meghatározásakor figyelembe kell venni a kapcsolódó és partnervállalkozások körét. A 2004. XXXIV. törvényben leírt bonyolult szabályokat kell tehát ismételten elővenni.

Összeadandó vállalkozások


Az első dolog, amit számba kell venni, hogy melyek azok a vállalkozások, melyek mutatóit a vizsgált cég mutatóihoz hozzá kell számolni.

  • Kapcsolódó vállalkozásnak minősül az a cég, amiben a vizsgált cég több mint 50%-ban tulajdonos, vagy ha a vizsgált cégben tulajdonos egy másik cég több mint 50%-ban, akkor a tulajdonos cég. Kapcsolódó vállalkozás esetén a másik cég mérlegfőösszegét, bevételét és létszámadatát 100%-ban hozzá kell számolni a vizsgált cég mutatóihoz.
  • Partnervállalkozásnak minősül az a cég, amiben a vizsgált cég legalább 25%-ban, de maximum 50%-ban tulajdonos, vagy ha a vizsgált cégben tulajdonos egy másik cég legalább 25%-ban, de maximum 50%-ban. Partnervállalkozás esetén a másik cég mérlegfőösszegét, bevételét és létszámadatát a tulajdonosi hányad arányában kell hozzászámolni a vizsgált cég mutatóihoz.
  • 25%-osnál kisebb tulajdoni hányad esetén a tulajdonolt vagy a tulajdonos céget figyelmen kívül kell hagyni.


A kapcsolódó és partnervállalkozások további tulajdonosi érdekeltségeit is vizsgálni kell, azaz annak további kapcsolódó és partnervállalkozásai mutatóit is figyelembe kell venni.
Oda kell arra is figyelni, hogy nincsenek országhatárok, az összes külföldi érdekeltség is szóba kerülhet.

Az innovációs járulék szabályai nem követelik meg, hogy minden egyes belföldi cég az összes belföldi és külföldi érdekeltségéről adjon számot, azaz, ha nyilvánvaló, hogy a kapcsolódó és partnervállalkozásokkal a kérdéses cég mérete már nem lehet mikro vagy kicsi, akkor az innovációsjárulék-alanyiság nem lesz kérdés.

Példa


A kapcsolódó és partnervállalkozások mutatói összeszámítására vegyük az alábbi példát:
„A” cég „B” cégben 60%-os tulajdonos.
„B” cég „C” cégben 30%-os tulajdonos.
Mindhárom cég belföldi, azaz mindhárom cég esetén vizsgáljuk az innovációs járulék alá tartozást.

Az egyes cégek mutatói a következőek (a bevétel és a mérlegfőösszeg forintban):

tab1.jpg
Az egyes cégek összeszámított, innovációs járulék szempontjából meghatározó mutatói a következők:
„A” cég = 100% „A” + 100% „B” + 30% „C”
„B” cég = 100% „B” + 100% „A” + 30% „C”
„C” cég = 100% „C” + 30% „B” + 30% „A”
A számítás alapján a végeredmény a következő:

tab2.jpg
Kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
  • összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
  • éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

A táblázatból ezek után jól kiolvasható, hogy a „A” és „B” cég innovációs járulék alanya, míg „C” cég nem lesz az innovációs járuléknak az alanya, figyelemmel természetesen a későbbiekben ismertetendő kétéves szabályra is.

Melyik beszámolók alapján?


Az összeszámítási szabály mellett a következő fontos tudnivaló, hogy a mutatókat milyen időpillanatban kell vizsgálni. A szabály itt az, hogy minden év január 1-jén kell vizsgálni, és az akkor rendelkezésre álló (saját, kapcsolódó és partnervállalkozások) mutatószámokat kell figyelembe venni, azaz belföldi, nem eltérő üzleti éves cég esetén a megelőző második év beszámolójának adataiból kell kiindulni, tehát 2019. január 1-jén a 2017. évi beszámoló adatait kell alapul venni.

Kétéves szabály


A harmadik fontos tudomány a kétéves szabály helyes alkalmazása. A szabály első hangzásra egyszerűen hangzik: amennyiben egy vállalkozás éves szinten túllépi az egyes vállalkozási méretekhez tartozó foglalkoztatotti létszám vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikrovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden év január 1-jén el kell végezni a vizsgált vállalkozás méretének meghatározását a rendelkezésre álló adatok alapján, de vállalkozási méretet csak akkor kell váltani, ha két egymást követő évben az eredetileg meghatározott vállalkozási mérethez képest ugyanabban az irányban eltérést tapasztalunk.

A kétéves szabály origópontja 2005. január 1., ugyanis akkor lépett hatályba a 2004. évi XXXIV. törvény. Ha egy vállalkozás már akkor létezett, akkor 2005. január 1-jétől kell megnéznie a vállalkozása méretét. Amennyiben egy vállalkozás azt követően alakult, akkor az indulási dátumtól kell folyamatában megnézni. A vállalkozások többségére nem jellemző, hogy folyamatosan kategóriát váltana, így például ha egy vállalkozás létszámmutatója 2008. óta 50 fő felett van, akkor nem kell túl sokat gondolkodni, hogy milyen vállalkozási méretből kell kiindulnia.

Az alábbi táblázat példákon keresztül tartalmazza a kétéves szabály helyes alkalmazását. Az egyes eseteknél azt feltételezem, hogy a 2015. január 1. előtti besorolások helyesen lettek elvégezve.

tab3.jpg

Létszám

A mutatók között a létszám számítása szokott még fejtörést okozni. A KSH-útmutató alapján kell a létszámot meghatározni.

Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján folyamatos foglalkoztatás mellett, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Ide tartoznak a teljesség igénye nélkül:

  • Munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati, hivatásos szolgálati – ideértve a szerződéses katonákat is – bírói, ügyészi szolgálati, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban állók,
  • A megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak,
  • A bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottak,
  • A társas vállalkozás, szövetkezet tulajdonos tagja, ha megállapodás alapján részt vesz a szervezet tevékenységében és személyes közreműködésének időtartama havi átlagban több mint 60 munkaórára becsülhető,
  • A szorgalmi időszakban, vagy a szünidőben foglalkoztatott diákok,
  • Az „egyszerűsített módon létesített” munkaviszonyban állók, ha munkaszerződésük alapján folyamatosan foglalkoztatottnak minősülnek (azaz foglalkoztatásuk az 5 munkanapot meghaladja). A folyamatos foglalkoztatás feltételének teljesülése esetén ide sorolandók a mezőgazdasági valamint a turisztikai idénymunkások,
  • Közfoglalkoztatatás keretében foglalkoztatottak.

Nem tartoznak a létszámmegfigyelés körébe:

  • a gazdasági társaság azon tulajdonos tagja, akinek tagsági viszonya nem jár együtt munkavégzési kötelezettséggel, azaz személyesen nem vesz részt a vállalkozás tevékenységében,
  • az egyszeri, eseti megbízási szerződéssel, a munkáltatónál folyamatosnak nem minősülő (pl. cikk fordítása, alkalmanként óraadás, tanulmányírás stb.), munkát végzők,
  • az alkalmi munkavállalók, mivel esetükben munkaszerződés folyamatosan legfeljebb 5 egymást követő naptári napra köthető,
  • gazdasági társaságok tisztségviselői (ha a megbízatásuk olyan, hogy havi átlagban 6 munkanapnál rövidebb folyamatos munkavégzést igényel),
  • kötelező szakmai gyakorlaton lévő tanulók, (középfokú-, felsőfokú képzés keretében), mikor a foglalkoztatásuk nem az általános munkarend szerint történik, és munkadíjban nem részesülnek,
  • munkaerő-kölcsönző szervezet által kikölcsönzött munkavállalók a kölcsönvevő szervezetnél.

Anélkül, hogy a létszám számításának minden további részletébe belemennék, a legfontosabb, hogy a havi 60 órát elérő munkaviszonyok egy egész főnek számítanak, a havi 60 órát el nem érő munkaviszonyosok pedig nulla főnek. Tehát a részmunkaidős nem tekinthető fél létszámnak (1 vagy 0 lesz).

A járulék alapja a helyi adókról szóló törvény 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész összegével.
Az innovációs járulék alapjánál figyeljünk arra oda, hogy az adóalapnál nem kell figyelembe venni a különféle kapcsolódó és partnervállalkozások helyi iparűzésiadó-alapját.

Ha egy adott cégnél a bevétel 5 500 000 Ft, akkor a 0,3%-os adómértékkel számolva az innovációs hozzájárulás 16 500 Ft lesz. Az jól látszik, hogy nem az adó összege fáj, hanem a velejáró adminisztráció, ugyanis a 2019. január 1-jétől innovációs járulék alanyává válók várhatóan az 1949-es nyomtatványon fogják a 2019. első két negyedévének adóelőlegét megfizetni, tehát külön erre is oda kell figyelni.


Töltsd le

Ingyenes bemutató számunkat

Lapozz bele az eddig megjelent írásokba!

Korábban megjelent cikkekből most egy ízelítő pdf-et állítottunk össze, és elneveztük Irányadó próbaszámnak. A kiadványt akkor is érdemes letöltened, ha már Irányadó előfizető vagy, hiszen a lap ebben a formában ezidáig még nem jelent meg.

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!