Lízing áfa

Dátum: 2018. 03. 06.

Ez a tartalom már több mint egy éves. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.

A lízing áfával kapcsolatban nincs sok újdonság, de időről időre mégis rengeteg kérdés merül fel a témában. Talán azért, mert a 2012-ben történt változás óta az adóhatóság ellenőrzési gyakorlata is kialakult. Persze egy újdonság azért van: az Európai Bíróság állást foglalt a témában.

Előzmény


Amikor egy vállalkozás személygépkocsi-beszerzés előtt áll, mindig felmerül a kérdés, milyen konstrukció legyen:
  • vétel,
  • lízing,
  • bérlet.
Miután a személygépkocsival kapcsolatban az Áfatörvény mindig is tartalmazott speciális szabályokat, kellő körültekintéssel kell eljárni.

A pénzügyi lízingszerződésre vonatkozó szabályokat a polgári törvénykönyv (Ptk.) LIX. fejezete részletezi. Az operatív lízing – vagy más néven tartós bérlet – tehát a „klasszikus” bérleti konstrukciót takarja. Az adott eszközt annak tulajdonosa a bérlőnek díjfizetés ellenében átadja. A szerződésben előre meghatározott futamidő végén a bérelt eszköz visszakerül a bérbeadóhoz. Számvitelileg az eszköz nem kerül be a bérlő könyveibe, az adott díjrészleteket az igénybe vett szolgáltatások (bérleti díj) között számolja el a bérlő.
autolizing.jpg
Ezzel szemben a pénzügyi lízing (nyílt vagy zárt végű konstrukció) számvitelileg azonosan – azaz beruházásként – kezelendő, az eszközt a lízingbe vevő tartja nyilván a könyveiben, és értékcsökkenési leírást is elszámol, az általános szabályok szerint.

Az áfa viszont már tesz különbséget: az operatív lízinget és a nyílt végű pénzügyi lízinget szolgáltatásként, míg a zárt végű lízinget termékbeszerzésként kezeli.

A nyílt végű lízing tehát egy igazi állatorvosi ló:
  • számvitelben eszköz,
  • áfában szolgáltatás.

És miért ragaszkodunk mégis a nyílt végű lízing konstrukcióhoz?
Mert az Áfatörvényben a személygépkocsi vásárlásakor (termékbeszerzés esetén) az áfa nem vonható le, míg a nyílt végű konstrukció mint igénybe vett szolgáltatás esetében az áfa az általános szabályok szerint levonható.

Kezdő részlet áfája


A lízingszerződések egy induló magas kezdőrészlettel kezdődnek, aminek áfalevonási joga már rögtön az elején kérdéseket vet fel.
Azt ugye már tudjuk, hogy a nyílt végű pénzügyi lízing az Áfatörvény szerint szolgáltatásnak minősül, ezért az áfa levonható, de fontos, hogy csak az adóköteles tevékenység arányában!
A kezdő részletnél még nem határozható meg az adóköteles tevékenység aránya, azaz, hogy az autót mennyit fogjuk használni magáncélra.

Bátran mondhatnánk, hogy abban a hónapban semennyit, akkor az áfa teljes mértékben levonható. Ezzel azt kellene vállalni, hogy az első havi „bérleti díj” akár több millió forint. Ez pedig könnyen támadható.
A kezdő részlet áfájának levonására végleges választ csak a lízingszerződés végén tudunk mondani, ezért két megoldás lehetséges:
  • kezdetben levonjuk az egészet, és később az aránynak megfelelően önellenőrzést adunk be, és visszafizetjük a túlvont adót;
  • kezdetben nem vonjuk le az egészet (vagy akár semmit), és később önellenőrizzük a még járó különbözetet.

Egyáltalán nem törvényi előíráson alapszik, de a gyakorlatban elterjedt, hogy megsaccolják a várható magánhasználat arányát, és a kezdő részletből is azt vonják le. Ezzel a megoldással később csak akkor kell önellenőrizni, ha a magánhasználat mégis magasabb arányú lett.

Maradványérték nagysága


Egy kritikus pontja a szerződésnek. Az biztosan nem helyes, ha ezt az ügyfél választja ki, még akár egy bizonyos tartományon belül.

A helyes magatartás itt az volna, ha a várható piaci értéket jelöljük meg a szerződésben. Kifejezetten kerüljük azokat a szerződéseket, ahol a maradványérték nagyon alacsony, mert a magas lízingdíjat és alacsony maradványértéket tartalmazó szerződéseket csak akkor kötik meg a cégek, ha már az elején tudják, hogy a végén megveszik az autót. Ez pedig egy tálcán kínált adóhiány a NAV-nak, mert akkor könnyen átminősítheti a szerződést zárt végű lízinggé az adóhatóság. Életszerű lehet pl. egy 24 hónapos lízingszerződésnél akár a 45-50%-os maradványérték is. De minimum a 20-30%.
Szerinted egy kétéves autó mennyit ér az új árához képest?

Opciós jog


A lízingszerződés végén opciós jog van a vásárlásra. Ezért is hívjuk nyílt végűnek a szerződést. A lízingbe vevő dönthet úgy, hogy megveszi az autót vagy akár vissza is adhatja.
Ez a kulcsa az egésznek.
Ha úgy döntünk, hogy megvesszük az autót, akkor miért?
Mert olyan alacsony a maradványérték, hogy „a hülyének is megéri”? Ha ezért, akkor számíthatunk rá, hogy az adóhatóság is azt fogja állítani, azért voltunk hajlandóak ennyi lízingdíjat fizetni (és áfát levonni), mert tudtuk, hogy a végén meg fogjuk venni az autót.

És ha nem mi vesszük meg, hanem kijelölünk egy személyt? Ha ez a személy teljesen független, akkor nehezen támadható (persze nem lehetetlen), de ha pl. közeli hozzátartozó vagy akár saját magunk (nem a cég, hanem pl. az ügyvezető mint magánszemély), akkor meg kell nézni, hogy történt-e juttatás a részére azáltal, hogy piaci érték alatt jutott eszközhöz a mi „ajánlásunkra”.

Meséltek már olyan adóellenőrzésről, ahol egyértelműen kimondták, hogy ha a lízingszerződés végén megtörténik a tulajdonszerzés, akkor visszamenőleg az egészet zárt végűvé minősítik, és a teljes levont áfát megállapítják adóhiányként.
Ezzel azért kicsit vitatkoznék, mert a vásárlás ténye tényleg sokatmondó az eredeti döntésre, de nem kizárólagos.
Ha a maradványérték megfelel a piaci értéknek, akkor ezt az álláspontot meg lehet támadni.

Európai Bíróság álláspontja


Jelenleg egymástól jelentősen eltérő konstrukciók terjedtek el a piacon, és sajnos sem a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV), sem a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről nem áll rendelkezésre olyan megnyugtató állásfoglalás, melyből egyértelműen kiderülne, hogy milyen önerő, futamidő és maradványértékek mellett küszöbölhető ki maradéktalanul az adókockázat.

Megjelent azonban az Európai Bíróság álláspontja. És emiatt bizony sok nyílt végű lízingesnek fájhat a feje. Az írás az Eub C-164/16. sz. ügyben 2017. október 4-én került megfogalmazásra.

„A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 14. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő

»olyan szerződés, amely az[t] a kikötés[t] [tartalmazza], hogy a tulajdonjogot rendszerint legkésőbb az utoljára esedékes részlet kiegyenlítésével szerzik meg«

fordulatot úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik a vételi opciót tartalmazó bérleti mintaszerződés, amennyiben – a szerződésnek a megszűnéséig történő szabályszerű teljesítése esetén – a szerződés pénzügyi feltételeire tekintettel megállapítható, hogy a szerződés lejártakor a vételi opció gyakorlása jelenti a bérlő egyetlen észszerű gazdasági választását; mindezek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.”


Ezt már nem kommentálnám, mindenkinek a saját belátására bízom, mit olvas ki belőle. Mindenesetre a nyílt végű lízingszerződés aláírásakor érdemes tisztában lenni a kockázatokkal.

Töltsd le

Ingyenes bemutató számunkat

Lapozz bele az eddig megjelent írásokba!

Korábban megjelent cikkekből most egy ízelítő pdf-et állítottunk össze, és elneveztük Irányadó próbaszámnak. A kiadványt akkor is érdemes letöltened, ha már Irányadó előfizető vagy, hiszen a lap ebben a formában ezidáig még nem jelent meg.

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!