Dátum: 2017. 01. 23.


2017. január 1-jével a régi típusú őstermelői igazolványok érvényüket vesztik. Ha valaki addig nem igényli meg az újat, annak lehetnek adójogi következményei.

A kártya

Az őstermelői igazolványokra vonatkozó jogszabályi környezet az utóbbi években folyamatosan és drasztikusan változott. 2016. évben bevezetésre került plasztikkártya formátumú igazolvány 2017. évben kizárólagossá válik, azaz 2017. évtől a régi típusú, papíralapú igazolványok akkor is hatályukat vesztik, ha az érvényességi idejük egyébként tovább tartana, mint 2016. december 31. Ráadásul az új szabályozás azt sem engedi meg, hogy magát az új igazolványt 2017. január 1-jére visszamenőlegesen kérelmezni lehessen (a betétlap esetén továbbra is marad a március 20-as szabály).

Az új típusú igazolványok kiváltása 2016. évtől úgy néz ki, hogy a kérelmező részére első lépésben egy ideiglenes igazolvány kerül kiadásra, melynek érvényességi ideje 60 nap. Ez az igazolvány természetesen teljes értékű, tehát adójogi szempontból őstermelőnek minősül az ideiglenes igazolvány tulajdonosa is.

A fenti szabályok ismeretében arra a helyzetre kell mind az őstermelőnek, mind a felvásárlónak készülni, hogy adott esetben az év elején lesz „kieső idő” őstermelői minőség szempontjából.

Mit jelenthet ez őstermelői szempontból?

Ha egy régi, papíralapú igazolvánnyal rendelkező őstermelő 2017. január 18-án kapja meg az ideiglenes őstermelői igazolványt, akkor:

• Az őstermelőként 2017. január 1. és 17. között nem lesz biztosított (feltéve, hogy őstermelőként járulékfizető volt), tehát a 17T1041-es nyomtatványon ki, majd be kell jelentkeznie a biztosítotti körbe, és ennek megfelelően 2017. első negyedévében arányosan fizet csak járulékot. A 17T1011-es nyomtatványon nem kell bejelentkeznie (nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie), mivel 45 napig ellátottnak minősül.

• 2017. január 1. és 17. között leadott ÉS kifizetett termény esetén a bevétel egyéb önálló tevékenységből származó bevételnek minősül (például általa betárolt gabonát a szárítóból ebben az időszakban veszi meg a kereskedő). Ugyanezen időszakban kifizetett költségei nem számolhatóak el az őstermelői tevékenységével szemben.

Figyeljünk azonban arra, hogy 2016. évben leadott terményre tekintettel 2017. január 1. és 17. között kifizetett ellenérték a 2016. évi őstermelői tevékenység bevétele. Ez trükkös szabály, ugyanis, ha nem szakadna meg az őstermelői tevékenysége, vagy az ellenértéket január 17-e után fizetnék ki, akkor a kapott bevétel 2017. évi őstermelői tevékenység bevétele.

• Kompenzációs feláras jogállását nem érinti ez a kieső időszak.

Mit jelenthet ez felvásárlói szempontból?

A felvásárló szempontjából az adóelőleg-levonási kötelezettség miatt fontos tisztázni az őstermelői jogállás meglétét. A felvásárlónak nem a termény leadásakor, hanem annak kifizetésekor kell vizsgálnia a terményt leadó jogállását. Ha a termény leadásakor a termelő nem rendelkezik érvényes ideiglenes vagy végleges igazolvánnyal, akkor az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint költségnyilatkozatot kell kérnie, mely költségnyilatkozat csak a bevétel 50%-áig terjedően vehető figyelembe, azaz mindenképpen lesz jövedelem, melyből a 15% személyi jövedelemadót le kell vonni.

Biztosítási jogviszonyról nem beszélhetünk, tehát járulékfizetési kötelezettség nem merülhet fel, viszont a szociális hozzájárulási adót a felvásárlónak meg kell fizetnie a jövedelemtartalom után. Ez így kellemetlenül hangzik, hiszen a szocho extra kiadásként jelentkezik a felvásárlónál. Szorult helyzetben megoldást jelenthet, ha a termelőt megkéri a felvásárló, hogy mutasson be legalább egy ideiglenes igazolványt, és akkor azt követően kapná meg csak az ellenértéket.