A kkv.-k kritikus pontja: a pénztár

Dátum: 2013. 04. 09.

Ez a tartalom már több mint egy éves. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.

Rossz nyelvek szerint kétféle kkv létezik. Az egyiknél magas a pénztár, a másiknál magas a tagi kölcsön. Az biztos, hogy mindkettő a pénzkezelés nem megfelelő rendjéből adódik, és mindkettő bőven rejt kockázatokat. De mit lehet tenni?

A pénzkezelés rendjéről


Unalomig emlegetett szabály, hogy a cégeknek a számviteli törvénynek megfelelő pénzkezelési szabályzattal kell rendelkezni. Ez alól 2012-ben mentesültek azok a bt.-k vagy kkt.-k (azaz a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok), amelyek a sajátos egyszerűsített éves beszámoló mellett döntöttek.
Mit jelent ez?
Ha nem kötelező számviteli politikát készíteni, ennek köszönhetően nincs a cégnél pénzkezelési szabályzat sem, akkor nincs mit megsérteni. Így ezeknél a cégeknél szóba
sem jöhet az Art. szerinti mulasztási bírság. Persze itt azt rögtön hozzá is teszem, hogy ettől még a pénzforgalom hiteles dokumentálása és a mérlegben valós értéken történő feltüntetése számukra is kötelező.

A pénzkezelés rendjéről

Azoknak a cégek, amelyeknek pénzkezelési szabályzatot kell készíteni, meg kell határozni a pénzkészlet maximális összegét. Számos cég szabályzatát úgy alakította ki, hogy saját döntése szerint a napi záró készpénz nem lehet több 500 ezer forintnál. De miért? A törvény nem ír elő ilyen maximumot!
Abban az esetben, ha akár egyetlen nap is több pénz van a pénztárban annál, mint amit magunknak meghatároztunk, bírságolhatóvá váltunk. Soha ennél könnyebb dolga nem lesz az adóhatóságnak, hogy bírságot szabjon ki. Csak a könyvelésben a pénztárfőkönyvi kartont kell végignézni.

És ha abba a csoportba tartozunk, ahol nem a pénztár magas összege okoz gondot, hanem a folyamatos pénzhiány, a negatív egyenleg is hasonló problémákat rejt.
Ha ez a bizonyos 381-es főkönyvi karton negatív záró egyenleget mutat, akkor az adóhatóság megállapítja (nem megállapíthatja, hanem megállapítja) az eltitkolt bevételt. Azt állítja, hogy biztosan nem tudtunk többet költeni kp.-ben, mint amennyivel rendelkezünk, így ha volt pénzünk az adott kiadásra, akkor biztosan volt bevétel is. Csak eltitkoltuk.
És ha már itt tartunk. Tudtad, hogy 2012-től az eltitkolt bevétel miatt kimutatott adóhiányra az adóbírság 200%? Azt hiszem, érdemes ezt elkerülni.

Meggyőződésem, hogy a pénzkészlettel kapcsolatos hibák zöme könnyen kiküszöbölhető, ha azzal mind a könyvelő, mind a cégvezető foglalkozik. Nem az egyik vagy nem a másik! Mindketten kontroll alatt kell, hogy tartsák a készpénzfolyamatokat.


Ha magas a pénztár


A probléma gyakran azért alakul ki, mert a cégvezetők a cég pénzét sajátjukként kezelik. Személyes kiadásra fordítják, így a kiadásokról a könyvelésben már számlával nem tudnak elszámolni.
Teljes mértékben helytelen az a könyvelői gyakorlat, hogy a problémát egy könyvelési tételnek tekintjük, és a felhalmozódott összeget a cégvezető nevére kiírjuk. Nem beszélhetünk elszámolásra ki
adott összegről sem, mert nincs mögötte valós tartalom.
A kölcsönt mindenképpen szerződéssel kell alátámasztani, melyben olyan fontos dolgokról is dönteni kell, mint pl. a lejárat vagy a kamat. Az előbbi fontos számviteli (rövid vagy hosszú lejáratú a kölcsön), míg a második nagyon komoly adózási kérdés.
Ráadásul a kölcsön csak egy időleges megoldás, mert bár pillanatnyilag megoldja a pénztár záró állományának a kérdését, a közeljövőben a kamat miatt további növekedést eredményez. Ha a kölcsön kamatmentes, akkor pedig az szja-törvény 72. §-a szerinti szabály szerint a cégnek adófizetési kötelezettsége keletkezik.


a mérleg szerinti eredmény

Mi lehet a megoldás?

Ha a cégvezető, akinek a tulajdonában vannak olyan eszközök, melyekre a társaságnak szüksége van, akkor egyik megoldás lehet, hogy ezeket a cégnek értékesíti. Az ingóság értékesítésére vonatkozó valamennyi szabály betartása mellett el tudjuk érni azt, hogy a magánszemélynek adómentes jövedelme keletkezik, míg a cégben elszámolható a megvásárolt eszköz. Különös tekintettel figyelni kell arra, hogy:
az eszközt a cég üzleti célból vásárolja meg,
az eszköz adásvételi szerződésben meghatározott ára a piaci értéknek megfelelő.
Ha az ingóság értékesítéséből a magánszemélynek a bevétele nem több mint 600 ezer forint, vagy ha több, akkor a jövedelme nem több mint 200 ezer forint, akkor nincs adókötelezettség.

Megoldás lehet – és valójában javaslat is –, hogy a pénzt jövedelem formájában számfejtsük le a magánszemélynek. Persze nem mindegy, hogy ez milyen jövedelem. A bér nagyon drága. Amennyit kap nettóba a magánszemély, annyit az államnak is be kell fizetni. De ha ez a pénz a korábbi évek alatt felhalmozódott nyereség, akkor valószínű, van az eredménytartalékban is ki nem vett osztalék. Ha osztalékelőlegként számfejtjük le, akkor azt mindösszesen 16% szja terheli. Igaz, hogy az adóbefizetéshez is pénzt kell előteremteni, de az egyik legszabályosabb, a magánszemély számára tényleges jövedelmet teremtő módszerről van szó. (Amikor osztalékként jóváhagyjuk, akkor a 14%-os ehóval a feltöltési határig még kalkulálni kell.)
Ráadásul.
Számold csak ki, hogy ha nem teszel semmit, akkor a kamatmentes kölcsönre fizetendő adóval gyakorlatilag ugyanúgy kifizeted ennek az árát, de nem oldottad meg a problémát.
Az osztalékelőleg nagyságáról te döntesz, akár minden hónapban kivehetsz egy általad meghatározott összeget.

Persze megoldás az is, hogy nem magánszemélynek adod kölcsön, hanem egy másik cégnek. Mondjuk egy olyannak, amelynek épp a pénzhiány a problémája. Itt egyetlen törvény sem írja elő a kamatfizetési kötelezettséget, és az szja-törvény 72. §-a (kamatkedvezményből származó jövedelem) sem tud életbe lépni. Ha ügyes vagy, akkor ezeket a megoldásokat kombinálhatod is.

Ha üres a pénztár


Azaz, ha tagi kölcsönre van szükséged. Ez a helyzet akkor áll elő, ha nem elegendő a cég bevétele ahhoz, hogy a kiadásokat rendezze. Nem is feltételezem, hogy ezek esetleg abból adódhatnak, hogy nem minden bevétel jelenik meg a könyvekben. Fogjuk inkább a válság okozta forgalomcsökkenésre vagy egy nagyobb összegű beruházásra, melyhez forrásra volt szükség.

Sajnos sokszor a könyvelők itt is önállósítják magukat, és ha mínuszban találják a pénztárt, akkor bekönyvelnek egy kis tagi kölcsönt. Számukra ez a pénzügyi esemény sem több, mint egy sor a könyvelésben. Sokszor bizonylat sem készül hozzá. Nem jól van ez így. Nem kevés cégvezetőt láttam már meglepődni azon, amikor szembesült a cégben a tagi kölcsön nagyságával. „Nem is tudtam róla” – hangzik rögtön az első mondat. „Pedig te tetted be a kasszába” – jön a válasz. Rémes. Különösen úgy, hogy a vagyonosodási vizsgálat alá a cégvezetőt vonják.
Abban az esetben, ha a cégnek a likviditási problémák miatt külső forrásra van szüksége, ezt a cégvezetőknek ugyanúgy tudni kell, mint a könyvelőknek.

Mi lehet a megoldás?

Természetesen az, hogy az ésszerű gazdálkodás elve szerint elkezdünk nyereségesen működni, és ebből a tagi kölcsönt visszafizetni… Bár lehet, hogy ezen a mondaton most meglepődtél, mégis fejezd be a cikk olvasását. Tudom, hogy ez sok cégnél lehetetlen lesz. De nekik is tenni kell valamit.


Ha a tagi kölcsön a veszteséges vállalkozás eredménye, akkor valószínű, az eredménytartalék is negatív. Sőt lehet, hogy már a saját tőke is. Ebben az esetben az a feladat, hogy a kötelezettségek közül a saját tőkébe „bevarázsoljuk” a tagi kölcsönt.
Azt a mai adószabályok mellett nem javasoljuk, hogy a tag mondjon le róla. Bár ennek eredményeképpen a mérleg szerinti eredmény megemelkedik, és a saját tőke helyreállhat, az ajándékozási illetéket nem tudjuk megúszni. Gondolom, a tagi kölcsön 20-30-40%-át pedig nem szeretnénk illetékként befizetni.
A veszteséges gazdálkodás megoldásaként a pótbefizetés intézménye javasolt. Ennek első lépése, hogy megnézzük a társasági szerződést, van-e erre lehetőség. Ha nincs, akkor meg kell teremteni.
A következő lépés, hogy a tulajdonosok befizetik az előírt pótbefizetést, a határozat szerint készpénzben vagy átutalással. Ebből a pénzből pedig már vissza lehet fizetni a tagi kölcsönöket.
Végeredményképpen az összeg a saját tőke részévé válik. Egészen pontosan a lekötött tartalékok között.

A pótbefizetés lehetősége még azt is magában hordozza, hogy ha a vállalkozás a következő években talpra áll, és folyamatosan nyereséget termel, akkor a pótbefizetést a társaság visszafizesse. Ráadásul adómentesen.

Egy tanács. Nem biztos, hogy a pótbefizetés és a tagi kölcsön pénzügyi tranzakciója pénzmozgás nélkül lebonyolítható. Elképzelhető ugyanis, hogy a tagi kölcsönt csak az egyik tag adta, míg a pótbefizetést a tagok a társasági szerződésben előírt arányban kell teljesítsék.

Azt a megoldást már említettem, hogy a magas pénztárral működő társaság kölcsönéből is kiválthatjuk a tagi kölcsönt. De ezzel mindösszesen csak azt a problémát oldjuk meg, hogy egy vagyonosodási vizsgálat kapcsán nem a tulajdonost vonják felelősségre, honnan volt pénze. A saját tőke negativitása nem oldódik meg.

És hogyan tovább?


Ha a korábbi tapasztalatok szerint a cégnél valamilyen irányú pénztárprobléma veszélye áll fenn, akkor a könyvelő és a cégvezető gyakrabban kommunikáljon a megoldásról. Kisebb problémákat még könnyebb orvosolni, mint az évek alatt felhalmozott összeget.
A könyvelési bizonylatok rögzítésének rendjétől függően beszéljétek meg, hogy pl. minden hónap 20-án megnézzük, hogy áll a pénztárfőkönyvi számla egyenlege. Ha csak azt elérted, hogy a cégvezető tud a problémáról, te máris megtettél mindent, ami tőled elvárható.

Töltsd le

Ingyenes bemutató számunkat

Lapozz bele az eddig megjelent írásokba!

Korábban megjelent cikkekből most egy ízelítő pdf-et állítottunk össze, és elneveztük Irányadó próbaszámnak. A kiadványt akkor is érdemes letöltened, ha már Irányadó előfizető vagy, hiszen a lap ebben a formában ezidáig még nem jelent meg.

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!