Dátum: 2013. 10. 28.


Nem tudom, van-e összefüggés az orvosok külföldi munkavállalásai és a praxisjog értékesítésével kapcsolatos kérdések megszaporodása között. De akár van, akár nincs, egy praxissal rendelkező orvos életében egyszer bekövetkezik az értékesítés pillanata. Még akkor is, ha éppen csak egy költözés miatt, egy másik városban új területet vásárol.
Ennek viszont súlyos adóterhei lehetnek, ezért mindenképpen a döntés előtt érdemes ezeket tisztázni.

Mi az a praxisjog?

Az adózási kérdések tisztázásához pontosan tudnunk kell, hogy mi is az, amit veszünk, majd később eladunk. A 2000. évi II. törvény alapján a praxisjog az egészségügyi államigazgatási szerv által a törvényben meghatározott orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog. Mindez tehát egy személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely csak a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén idegeníthető el.

Mindebből az is következik, hogy ha az orvos egy társaság keretein belül végzi orvosi tevékenységét, a praxisjog akkor sem a társaság tulajdona, azt az 1-es számlaosztályban kimutatni nem lehet. Ez a vagyoni értékű jog az orvos mint magánszemély birtokában van. És innen már egyenes a válasz az értékesítéskor felmerülő adóterhekre.
A praxisjog üzletszerű értékesítése nem értelmezhető, így adózási oldalról kizárólag a személyi jövedelemadó, az egészségügyi hozzájárulás, illetve az illeték jöhet számításba.

Az értékesítéskor keletkező jövedelem

Már csak az a kérdés, hogy a személyi jövedelemadó-törvény melyik paragrafusa alkalmazandó a témában. Az 59. § környékén az ingatlanok mellett a vagyoni értékű jogok átruházásából származó jövedelmek adózására is találunk szabályokat, de ebben az esetben mégsem ezt kell alkalmazni.

A 28. § (5) bekezdés b) pontja elég egyértelműen meghatározza, hogy egyéb jövedelemnek minősül „az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti praxisjog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt, szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része”.
Az adókötelezettség meghatározásához tehát az eladási ár mellett azt kell tudnunk pontosan meghatározni, hogy mennyi volt a szerzési érték, illetve volt-e értékcsökkenés.

Ez utóbbi kérdés az egyszerűbb. Értékcsökkenés csak akkor kerülhet elszámolásra, ha az orvos egyéni vállalkozóként működik, hiszen az adózásában csak ekkor tudja ezt a személyhez fűződő jogot elszámolni.

Ha nem egyéni vállalkozóként működik, akkor nincs értékcsökkenés, viszont a praxisjog értékesítése akkor is magánszemélyként történik. Az eladási árból levonhatók a szerzésre fordított kiadások. Ebből a legtipikusabbak:

• a praxisjog megvásárlására fordított összeg;
• a praxisjog megvásárlásához magánszemélyként felvett hitel kamatai;
• a praxisjog vásárlása után megfizetett illeték;
• a praxisjog vásárlása során felmerült egyéb költségek, mint például ügyvédi közreműködés díja, hirdetés stb.

Természetesen elkerülhetetlen a kiadások szabályszerű igazolása, ami lehet például adásvételi szerződés, számla, hitelszerződés, illetve a kamatok megfizetéséről szóló banki bizonylat vagy az illeték kiszabásáról szóló határozat. Lehet, hogy ezek már sok-sok évvel ezelőtt felmerülő kiadások voltak, de igazolásukra mindenképpen szükség van, és nem lehet arra hivatkozni, hogy már elévültek, és ezért nem őriztük meg őket.

Ha van még olyan, aki alanyi jogon jutott a praxisjog birtokába, az a bevételből gyakorlatilag nem tud levonni semmit, mivel szerzési érték hiányában sem értékcsökkenést nem tudott elszámolni, sem illetékfizetési kötelezettsége nem volt. Azaz, szinte a teljes bevétele jövedelemnek számít.
És miután nem az ingatlanok vagy ingóságok eladásával azonos adózási szabályt kell alkalmazni, itt fel sem merülhet az, hogy a szerzési érték az eladási ár 75%-a.
Gondolkodhatnánk még az önálló tevékenységeknél használt 10%-os igazolás nélküli költségelszámolásra, de itt ezt sem lehet alkalmazni, hiszen ez az összevonandó jövedelem részeként nem önálló tevékenységnek minősül, hanem egyéb jövedelemnek. És itt csak tételes költségelszámolás van, azaz bizonylatokkal igazolni kell a szerzési értéket.

A jövedelem után fizetendő adók

A magánszemély által szerzett egyéb jövedelem után személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ráadásul mindkettő az eladó magánszemély terhe, hiszen a vevő is személyhez fűződő jogot vesz, tehát biztosan egy másik magánszemély.

A személyi jövedelemadó a szerzési értékkel (és értékcsökkenéssel) csökkentett eladási ár 16%-a, melyre a jövedelemszerzés időpontját követő negyedév első hónapjának 12-ig adóelőleget kell fizetni.
Az ehotörvény 3. § (1) bekezdése szerint pedig a jövedelmet szerző magánszemély 27%-os ehót fizet az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó- (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem után.
Azaz, a jövedelem után összesen 16% szja-t és 27% ehót kell fizetni.

Érdekes kérdés lehet még az szja-törvényben az ún. „78%-os” szabály.
Az szja-törvény 29. §-a szerint, ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a 27%-os eho megfizetésére, a megállapított jövedelem 78%-át kell jövedelemként figyelembe venni. Ez alól kivétel, ha az költségként elszámolható vagy azt számára megtérítették. Ez utóbbit kizárhatjuk, senki nem fogja neki megtéríteni. Az szja-ban a jövedelem pedig a szerzési értékkel csökkentett eladási ár, tehát itt sem érvényesítjük. Azaz marad a 78%-os szabály.

Példa

10 évvel ezelőtt 6 millió forintért vásárolt praxisjog kerül eladásra. A szerzéssel kapcsolatban költség nem merült fel. Az orvos a praxist 8 millió forintért kívánja értékesíteni.
Fizetendő adók:

• eho: (8 000 000 – 6 000 000) × 78% × 27% = 421 200 Ft
• szja: (8 000 000 – 6 000 000) × 78% × 16% = 249 600 Ft

Kérdések az illeték körül

Az adófizetési kötelezettség az eladót terheli, hiszen ő a jövedelmet szerző magánszemély. Az illetéket annak kell fizetni, aki az önálló orvosi tevékenység praxisjogát megszerzi. Azaz, a vevőnek.
A vagyonátruházási illeték általános mértéke a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének 4%-a. Ezt az önálló orvosi tevékenység praxisjogának megszerzése esetén a praxisjognak a terhekkel nem csökkentett értéke után kell megfizetni.

Egy esetben van mentesség ez alól. Akkor, ha a praxisjogot eladó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult az önálló orvosi tevékenység gyakorlására, azaz „alanyi jogon” szerezte a praxisjogát, és az első alkalommal „kerül piacra”. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység praxisjogát szerző magánszemélynek kell igazolnia az állami adóhatóságnál legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig. Ehhez szükség lehet az eladó részéről való konstruktív közreműködésre is, pl. a MOK által kiadott praxisjog-igazolás másolata egy példányának átadásával.