Ez a tartalom már több mint egy éves. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.
A 2008. január 1. óta bevezetésre került építőipart érintő fordított adózás rendszere a mai napig is nagyon sok kérdést generál. Ennek az egyik oka, hogy a vonatkozó nyúlfarknyi szabályozáshoz képest az építőiparban kötött szerződések nagyon sokfélék, különösen az alvállalkozói láncolatok okoznak fejtörést.
A szabály pediglen egyszerű, a fordított adózást kell alkalmazni mindazon ügyletekre, melyek együttesen megfelelnek az alábbi feltételeknek:
- két áfa-, vagy két eva-, vagy egy eva- és egy áfaalany kötött egymással szerződést (áfaalany alatt csak az áfafizetésre kötelezett adóalanyt értem);
- az ügylet tárgya szolgáltatás (ha egy terméket beépítéssel együtt adnak el, akkor ezt a feltételt nagyon alaposan kell vizsgálni, gyakorlatilag ennek a vizsgálata önálló cikk terjedelmű);
- a szolgáltatás tartalmában építési-szerelési munka vagy egyéb szerelési munka;
- a szolgáltatás ingatlan építésére, átalakítására, bontására irányul;
- a munka építési hatósági engedélyköteles.
Az ilyen összetett szerződések megítéléséhez hívjuk segítségül az alábbi táblázatot.
A fővállalkozóval kötött szerződéseket tehát elsőként abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy az egyes munkálatokhoz párosul-e önálló ellenérték. Itt nem arról van szó, hogy az egyes készültségi fokokhoz milyen ellenérték tartozik. Például egy szerződés keretében vállalja a fővállalkozó egy új épület megépítését és egy másik épület felújítását, és a két feladathoz külön-külön ellenértéket rendeltek. Vagy mondjuk egy épület homlokzati felújítása mellett az épület gépészeti felújítására is vállalkozott az építő cég és külön-külön díjat állapítottak meg a két munkára.
A teljesítés elfogadásánál itt ne azt értsük, hogy mondjuk egy épület készültségi foka hány százalékos, hanem, hogy az egyes önálló munkákat külön-külön teljesítésként értékelik a felek. Az előbbi példánál maradva, ha az új épület építését és a másik épület felújítását külön-külön veszik át, és az ellenértéket is eszerint bontják meg, akkor az egyes munkákat önállóan értékelem.
És csak az utolsó fázisban foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy az egyes munkák fő- és mellékszolgáltatás viszonyban vannak-e egymással. Az építőiparban ez azt jelenti, hogy ha az egyik szolgáltatás vagy termékértékesítés elősegíti egy másik szolgáltatás vagy termékértékesítés teljesülését, akkor ez utóbbi szolgáltatás vagy termékértékesítés lesz az irányadó. Egy telken belül egy új épület építése és egy tőle fizikálisan másik épület felújítása esetén a két ügyletet ebből a szempontból nem tudjuk egyben kezelni, hiszen az új épület megépítéséhez valószínűleg nem szükséges a másik épület felújítása.
A táblázatban található végső következtetéseket kell aszerint értékelni, hogy azok a fordított adózásra vonatkozó feltételeknek megfelelnek-e. Vegyük azt az esetet, hogy egy épület megépítése (tervezéstől a kulcsátadásig) mellett a fővállalkozó a kerítés, a kert és az öntözőrendszer kiépítését is vállalta. Az épület egészére, a kertre és az öntözőrendszerre, illetve a kerítésre vonatkozóan állapítottak meg ellenértéket. Ezt a három tételt viszont egy teljesítésként fogadják el, tehát a szerződés akkor teljesül, ha mindhárom feladattal végez a fővállalkozó. A kerítés, a kert, az öntözőrendszer építése nem függvénye az épület elkészültének, tehát fő- és melléktevékenységi viszony nem állapítható meg. Az építési hatósági engedély az új épületre szól, a többi tételre nem. A főépület ellenértéke fordítottan fog adózni, ez innentől nem kérdés, míg a többi tétel – mivel azokhoz az építési hatósági engedély nem csatlakozik – egyenesen adózik. Mit kellene változtatni ahhoz, hogy az egész egyben fordítottan adózzon? Ha a szerződés szerint az egész komplex tevékenységhez csak egy ellenérték lenne rendelve, akkor azt kellene vizsgálni, hogy a felek szerződéses akarata mire irányult. A példabeli esetben nyilvánvalóan az új épület megépítésére, ami fordított adós, tehát a teljes ügylet fordítottan adózik.
Fővállalkozó – alvállalkozó
Most értünk el fővállalkozó és az alvállalkozó kapcsolatához. A legfontosabb szabály, amit itt alkalmazni kell, hogy az építési hatósági engedélyköteles kritérium meglétét nem abból a szempontból vizsgálom, hogy az alvállalkozó munkája annak minősülne-e, hanem abból a szempontból nézem, hogy az alvállalkozó a fővállalkozó munkái közül az építési hatósági engedélyköteles munkához dolgozik be vagy nem.
Még mindig az előző példánál maradva (új épület + kerítés + kert), ha fővállalkozó és a megrendelő közötti szerződést egyben és fordítottan kezelem, akkor a bedolgozó alvállalkozók esetén az építési hatósági engedély feltételt elfogadottnak tekintem. Azaz a főépületben építési munkát végző (gépész, villanyszerelő, épületasztalos stb.), a kerítést építő alvállalkozó számlája fordított adós lesz. A kert már külön téma. A kertépítő alvállalkozó az öntözőrendszer és a kert építését együtt vállalja. Azt most fogadjuk el, hogy az öntözőrendszer építése építési-szerelési munka, a kert építése pedig nem. Itt újra a táblázat szerint kell végigmenni, hogy milyen viszony van a fővállalkozó és a kertépítő alvállalkozó között. Ha mondjuk egy ellenértéket állapítanak meg a teljes munkára, akkor még mindig bajban vagyunk, mert meg kell mondanunk, hogy mi a jellegadó. Itt már belép a fantázia: a vevő alapvetően egy kertet akar, aminek a fenntartását segíti elő az öntözőrendszer, tehát a kertépítés van előtérben, azaz egyenes adózik a kertépítő.
Vállalkozók láncolatba
És nem fogom abbahagyni: a kertépítő alvállalkozónak van egy alvállalkozója, aki csak az öntözőrendszert építi ki. Az öntözőrendszer létrehozatala építési-szerelési munka, a fővállalkozó minden munkája fordított adós, tehát az építési hatósági engedély feltétel idáig is „leér”, azaz a kertépítő és az öntözőrendszert építő alvállalkozója közötti ügylet fordított adós lesz. Mielőtt jönne a kérdés: igen, lehetséges, hogy az alvállalkozó-láncolatban vegyesen fordított és egyenes adós számlázások váltják egymást.
Csak a logikát megértendő: ha a fővállalkozó és a megrendelő közötti ügyletből az következik, hogy a kerítés és a kert egyenesen adózik, akkor a kerítéshez, a kerthez igénybe vett alvállalkozó számlája már csak egyenesen tud adózni.
A cikk további részében vizsgáljuk meg, hogy mit tegyünk azokkal az alvállalkozói szolgáltatásokkal, melyeket egy új épület használatbavételi engedélyének kiadását, de a tényleges átadásukat megelőzően végeznek el.
Induljunk ki abból, hogy a fővállalkozó a megrendelő felé csak fordítottan adózik. Itt is egy táblázattal kezdenék:
A táblázatból a jobb felső eset az érdekes, amikor már az alvállalkozó által vállalt szolgáltatás teljesül ugyan, de a fővállalkozó még nem adta át az ingatlant. Mondjuk egy áruház építésekor a különféle üzletekben kialakított belső munkálatokat alvállalkozóval végeztetik el. Ezek a belső munkálatok nem feltételei a használatbavételi engedély kiadásának, viszont a fővállalkozó által vállalt komplex, fordított adós ügylet része. A fővállalkozó csak akkor tudja átadni az ingatlant a megrendelőnek, ha ennek az alvállalkozónak a munkája is kész van, tehát az alvállalkozó munkája is fordított adós.
Ha az alapfeltételen változtatnék, és a fővállalkozó megrendelő közötti ügyletek tartalmaznának egyenes és fordított adós elemeket is (üzletek belső munkálatai egyenes adósak), akkor a fenti táblázat elemzésével kell kezdenünk, és lehet, hogy az előbbi táblázatig el sem jutunk (az alvállalkozó számlája is egyenes adós lesz).
A leírtak alapján látható, hogy az alvállalkozói számlák megítélésének egy fontos kiindulópontja a fővállalkozó és a megrendelő közötti megállapodás ismerete. Ez a megállapodás pedig nincs az alvállalkozó orrára kötve, azaz az ügylet megítélését ez a körülmény is nehezíti. Abból meg végképp nem szabad egyértelmű következtetést levonni, az alvállalkozó csak azt a tényt tudja, hogy építési hatósági engedélyköteles építkezésbe dolgozik be. Nyilván nagy az esélye, hogy fordított adós számlája lesz, de láthattunk a cikkben ezzel ellentétes következtetést is.
