Ez a tartalom már több mint egy éves. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.
Vannak országok, ahol kifejezetten sértés borravalót adni. Ezeken a helyeken nem merülhet fel kérdésként ennek a jövedelemnek az adózása. Nálunk a borravaló adóztatása mindig is érzékeny területnek számított. Sokszor tettek a jogalkotók kísérletet a kifehérítésére, több-kevesebb sikerrel.
Ha nem a vendéglátásban dolgozunk
A jelenlegi szabályok szerint a borravaló adózása alapvetően kettéágazik: a vendéglátásra vonatkozó speciális szabályok mellett az összes többi esetre az adózási szabályok külön nem térnek ki.
Amikor például a benzinkúton vagy a fodrásznál adunk borravalót, akkor azt kell vizsgálni, hogy ténylegesen ki kapja azt, illetve, hogy van-e „újrafelosztás”. Egy egyéni vállalkozó esetében, ahol magának a vállalkozónak adjuk a borravalót, akkor az az egyéni vállalkozó bevételének fog minősülni.
Ha közvetlen egy alkalmazott kapja, aki nem köteles a munkáltatójának azt „leadni”, akkor az a magánszemély egyéb összevonás alá eső jövedelme lesz, ami után a magánszemély 16% személyi jövedelemadót és 27% ehót lenne köteles fizetni.
Mondhatnánk, hogy magánszemélyek közötti ajándékozás adómentes. Ez viszont csak akkor igaz, ha az ajándékozás egyoldalú. Ez itt azért nem teljesül, hiszen a borravalóval fejezzük ki a kapott szolgáltatással való elégedettségünket, tehát van ellenszolgáltatás.
Előfordulhat olyan eset – még mindig a vendéglátáson kívüli területen –, amikor a borravalót újra felosztják. Ekkor már munkabérről beszélünk, hiszen a munkáltató a jól végzett munkát jutalmazza azzal, hogy a közösen összeszedett borravalót valamilyen szempont szerint felosztja. A vállalkozásnak tehát bevétel, amiből bért juttat a magánszemélynek.
A vendéglátásban
A vendéglátás speciális terület, legalábbis abban az esetben, amikor a vendég közvetlenül a magánszemélynek adja a borravalót.
Az egykulcsos adórendszer bevezetése előtt a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló adóterhet nem viselő járandóságnak minősült.
Jelenleg az szja-törvény 1. számú mellékletének 4.21. pontja szerint a vendégtől közvetlenül kapott borravaló, illetve a felszolgálási díj címén kapott összeg adómentes, azt elvileg még akkor sem kell bevallani, ha a magánszemélynek más adóköteles jövedelme is van.
Járulék tekintetében is érdekes szabály van érvényben. A felszolgálási díj után a munkáltató fizet 15% nyugdíjjárulékot, a vendégtől közvetlenül kapott borravaló után a felszolgáló saját belátása szerint fizethet 15% nyugdíjjárulékot. Igen, valóban furcsa. Nem „fizetnie kell”, hanem „fizethet”. Azaz a magánszemélynek kell eldöntenie, hogy akar-e járulékot fizetni vagy nem. Ha az előbbi mellett dönt, akkor mégiscsak be kell tennie az szja-bevallásába, és május 20-ig rendeznie kell a járulékot.
Abban az esetben, ha a munkáltató a vendégektől kapott borravalót begyűjti és újra felosztja, akkor marad az adó- és járulékkötelezettség úgy, mintha munkabérként számfejtenénk.
Felszolgálási díj vagy borravaló
Már az előbb is láthattuk, hogy ezt a törvény is külön definiálja. De mi a különbség?
2005. október 1-jén hatályba lépett a felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet. A felszolgálási díjat az étlapon fel kell tüntetni, a számlának ezt a díjat is tartalmaznia kell, így végeredményképpen ez is tartalmaz áfát.
Ezt a díjat tehát a munkáltató szedi be és osztja szét a munkavállalók között, mégsem kell szja-t fizetni. A cég megfizeti a járulékot, és a többit kifizeti a magánszemélyeknek.
A rendelet erről elő is írja, hogy a felszámított felszolgálási díjat havonta kell a vendéglátásban közvetlenül közreműködőknek kifizetni, és a kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával.
Ha a vendég a számla kifizetésekor a felszolgálási díjon felül még borravalót is ad, akkor azt külön kell kezelni.
Felszolgálási díj a számvitelben
A felszolgálási díjat tehát a munkáltató szedi be úgy, hogy azt a számlán külön fel is tünteti. Majd a beszedett díjat a munkavállalóknak kifizeti.
Felmerülő gazdasági események:
1. Felszolgálási díj kiszámlázása
T. 38 – K. 91, 467
2. Felszolgálási díj számfejtése bruttóban, és a levont 15% nyugdíjjárulék
T. 55 – K. 47
T. 47 – K. 46
3. Felszolgálási díj kifizetése
T. 47 – K. 38
Végeredményképpen 1000 egységnyi fogyasztásnál a maximálisan kiszámlázható 15%-os felszolgálási díjból a munkavállaló az áfa és a járulék levonása után 88 forint nettó jövedelemhez jut:
| Összes fogyasztás |
1000 Ft |
| A számlában feltüntetett felszolgálási díj |
150 Ft |
| Felszolgálási díj áfatartalma (27 %) |
32 Ft |
| Járulék alapja, azaz a vendéglátásban közreműködőknek kifizetendő összeg (150-32)/1,15 |
103 Ft |
| Járulék | 15 Ft |
