Dátum: 2015. 02. 17.


Az év végi megszokott jogszabálymódosítás-áradatból nem maradhatott ki a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) sem, amelyet a Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2014. évi XCIX. törvény (Módtv.) 90. alcíme több ponton módosított.

A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás eseteinek kibővítése

Kiterjesztésre került a kisgyermeket nevelő munkavállalók azon köre, akiket kérésükre a munkáltató köteles meghatározott ideig részmunkaidős munkaviszonyban foglalkoztatni. A módosított szabály értelmében a munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig – három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek ötéves koráig – köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani. Korábban a kötelező munkaszerződés-módosítás ezen esete csak a gyermek harmadik életévének betöltéséig állt fenn. A módosítás tehát a három vagy több gyermeket nevelő szülők esetében a kötelező részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét meghosszabbítja a gyermek ötéves koráig.

A Módtv.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint ez a változás illeszkedik a Munkahelyvédelmi Akcióterv kibővítéséhez, melynek keretében 2014. január 1-jétől a három- és többgyermekes szülők foglalkoztatása esetén igénybe vehető adókedvezmény időtartama meghosszabbításra került (3+2 év). A módosítás a részmunkaidő kötelező mértékét is pontosítja, miszerint az az általános teljes napi munkaidő fele. Mivel az Mt. 92. § (1) bek. szerint az általános teljes napi munkaidő 8 óra, ezért a részmunkaidős foglalkoztatás csak napi 4 óra lehet. Amennyiben a munkavállaló ettől eltérő tartamú részmunkaidős foglalkoztatást kezdeményez, a munkáltató nem köteles ennek eleget tenni, ugyanakkor a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel a kötelező részmunkaidős foglalkoztatás törvényi előírásától eltérő tartalommal is módosíthatják.

Új fogalom: a három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló

Mivel a kötelező részmunkaidős foglalkoztatás kiegészítése folytán megjelent a három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló fogalma, ezért az Mt. fogalom meghatározása is kibővült. Ennek megfelelően három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló, aki a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerint szülőként legalább három gyermekre tekintettel
– családi pótlékra jogosult és gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült vagy részesül, vagy
– gyermeknevelési támogatásban részesült vagy részesül [Mt. 294. § (1) bek. k) pont].
Tehát a gyermekek számának vizsgálata nem elegendő, ugyanis az egyes ellátásokra jogosító feltételeknek is fenn kell állnia.

Ismét szabadságra jogosít a keresőképtelenség teljes időtartama

A jogalkotó másik jelentős változtatása, hogy 2015. január 1-jétől a keresőképtelenség teljes időtartama szabadságra jogosító, munkaviszonyban töltött időnek minősül [Mt. 115. § (2) bek. e) pont]. Megszűnt tehát az a szabály, miszerint a naptári évenként harminc napot meghaladó keresőképtelenség időtartamára nem jár szabadság. Ez egy súlyosabb megbetegedés vagy egy komoly sérülést okozó munkahelyi baleset esetén akár azt is eredményezhette, hogy adott évben a munkavállaló a húsz munkanap alapszabadságnál jóval kevesebb szabadságra vált jogosulttá vagy egyáltalán nem szerzett szabadságot. A módosításra az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i 2003/88/EK-irányelvének (Munkaidő Irányelv) történő még teljesebb megfelelés érdekében volt szükség.

A Munkaidő Irányelv 7. cikk (1) bekezdése ugyanis eltérést nem engedő szabályként előírja a tagállamok részére a szükséges intézkedések meghozatalát annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság megillessen. Ennek azonban az eddigi szabály nem felelt meg, mivel az nem tartalmazott érdemi garanciát az éves fizetett szabadság minimális időtartama tekintetében, hiszen a harminc napot meghaladó keresőképtelenség esetén azt arányosan, korlátlanul csökkenteni kellett. A fizetett éves szabadsághoz való jog ugyanakkor az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve, amelynek értelmében a tagállamok belső szabályozásuk keretében a Munkaidő Irányelvben szabott korlátok között meghatározhatják a fizetett éves szabadsághoz való jog gyakorlásának, alkalmazásának feltételeit, azonban e jognak a keletkezését nem köthetik semmilyen feltételhez, illetve létrejöttét nem zárhatják ki.

A betegszabadság, keresőképtelenség miatti távollét célja a munkavállaló munkaképtelenséget okozó betegségből történő felépülése. Ezzel ellentétben a fizetett éves szabadság a munkavállaló pihenését, regenerálódását és kikapcsolódását szolgálja. Ebből következik az a szabály is, hogy szabadság nem adható ki a keresőképtelenséget eredményező betegség időtartamára (betegszabadság, táppénz), hiszen a beteg munkavállaló ezt az időt egészsége helyreállításával és nem aktív pihenéssel tölti. A bírói gyakorlat is megerősítette, hogy amennyiben a munkavállaló szabadsága alatt keresőképtelen beteggé válik, akkor a szabadság kiadása megszakad, és a keresőképtelenség miatti szünetelés időtartamát a szabadság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni (BH 1999.87.).

Amennyiben a munkáltató a munkavállalónak a szabadságát azért nem tudta tárgyévben kiadni, mert hosszabb ideig keresőképtelen beteg volt, akkor a munkaképessé válást követően hatvan napon belül köteles a munkáltató a felgyűlt szabadságot kiadni [Mt. 123. § (3) bek.].

A vezető állású munkavállalókra vonatkozó kógens szabályok bővülése

Az Mt. következő érdemi módosítása a vezető állású munkavállalókat érinti. Főszabály szerint a vezető állású munkavállaló munkaszerződése az Mt.-nek a munkaviszonyról szóló Második Részétől eltérhet, azonban van néhány szabály, amelytől az eltérés kifejezetten tiltott. Ezen kógens szabályok sora egy további rendelkezéssel bővült, aminek következtében a női vezető munkaviszonya nem szüntethető meg felmondással az emberi reprodukciós eljárásban történő kezelésének, de legfeljebb annak megkezdésétől számított hat hónap alatt. A felek ugyanis – a várandósság és a szülési szabadság mellett – immár ezen felmondási tilalomtól sem térhetnek el.

Az apákat megillető pótszabadság – csak formai változás

2014. december 31. napjáig a gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevételével és az ezzel összefüggő költségek megtérítésével kapcsolatos kérdéseket a magán- és közszférára kiterjedően egyetlen jogszabály, a 420/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet rendezte. A jogalkotó azonban a munkáltatók típusa szerint különbséget tett a szabályozásban, így 2015. január 1-jétől az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatókra és általuk foglalkoztatott munkavállalókra a 350/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet, a közszféra alkalmazottaira a 351/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet vonatkozik. Érdemi módosítás, hogy a közszférában a pótszabadságra eső bérköltségeket már lehet megtéríttetni a Magyar Államkincstárral.

És ami még biztosan várható…

Az Mt. következő módosítása is kihirdetésre került már. A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény keretei között foglalkoztatott munkavállaló vasárnapi munkavégzéséről szóló rendelkezés azonban csak 2015. március 15. napjával lép hatályba, ezért erről részletesen következő írásunkban szólunk.