Kiskereskedelmi adó

Vevői kör

A kiskereskedelmi adó témaköréből a leggyakoribb probléma annak meghatározása, hogy a vevői kör, és ennek megfelelően az egyes vevői körök árbevétele milyen esetben választható szét. Maga a szabályozás arra született, hogy áruházláncok esetén a teljes bevétel után kell adót fizetni, függetlenül attól, hogy mennyi a magánszemélyes, és mennyi a közületi vásárló. Az 500 millió forintos adómentes bevételi küszöb azonban már a kisebb, akár „együzletes” boltokat is behúzza az adóköteles körbe. Ezek között a boltok között már találunk olyan üzlettípusokat, ahol a vevői körnek a döntő vagy a jelentős hányada nem magánszemély (gazdaboltok, számítástechnikai üzletek, üzemanyagkutak, autóalkatrész-kereskedők).

Az igen sokat megrágott szabály a következő: adóköteles kiskereskedelmi tevékenységnek minősül a TEÁOR szerint

• a 45.1 ágazatba – ide nem értve a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét,
• a 45.32 ágazatba,
• a 45.40 ágazatba – ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét –, továbbá
• a 47.1–47.9 ágazatokba

sorolt azon tevékenységek, melyek folytatása esetén a vevő magánszemély is lehet.

Kiskereskedelmi tevékenység termékeknek, áruknak átalakítás nélküli értékesítése közvetlenül a nagyközönségnek, lakosságnak, a végső fogyasztónak, a TEÁOR-számok alapján azonosítható értékesítési csatornákon keresztül.

Ennek megfelelően azon kereskedők tartoznak ide, akik elsősorban – de nem kizárólag – közforgalmú, bárki által igénybe vehető, mindenki számára hozzáférhető értékesítést bonyolítanak. Lényeges, hogy abban az esetben, ha nem bárki által igénybe vehető értékesítési csatornán keresztül történik az áruk, termékek értékesítése, akkor a tevékenység nem minősül adóköteles kiskereskedelmi tevékenységnek.

Annak nincs tehát jelentősége, hogy az adott értékesítés kinek a részére történt (azaz ki volt a vevő), hanem annak, hogy az értékesítés helyszíne (a konkrét kereskedelmi egység) bárki, azaz magánszemély által is igénybe vehető vagy sem.

A bevétel szétválasztása

Amennyiben a magánszemélyek, illetve a közületek részére történő értékesítés egy és ugyanazon boltban, kereskedelmi egységben, egyéb telephelyen történik, ezen értékesítések bevétele a kiskereskedelmi adó vonatkozásában teljes egészében adókötelesnek minősül.

Tehát ahhoz, hogy a közületi vevőktől származó ellenérték ne legyen kiskereskedelmi adó alapja, igen erős elhatárolásra van szükség:

• Telephelyen, üzleten belül önálló iroda, pult áll rendelkezésre azon vevők részére, akik nem végső fogyasztóként vásárolnak, ÉS
• eltérő feltételek mellett vásárolhatnak, ami azt jelenti, hogy csak nagyobb mennyiségben és eltérő árakon vásárolhatnak, ÉS
• a végső fogyasztó abban az esetben sem szerződhet a közületek számára fenntartott eltérő feltételekkel, ha akkora mennyiséget vesz, amire már közületi vevőként eltérő árak vonatkoznának (tehát nincs átjárási lehetőség).

A gyakorlatban ez nagyon nehezen kivitelezhető, illetve azon is el kell gondolkodni, hogy megéri-e? Ha ugyanis a bevétele néhány milliárd forint, és ennek megfelelően még csak a legalsó adókulcsban mozog a kereskedő, akkor évi százezres, néhány milliós adótételről beszélünk, míg az elkülönítés kialakítása lehetséges, hogy ettől nagyobb erőfeszítést igényel.

A szétválasztás működik például olyan esetekben is, amikor bizonyos eladási formákat végső fogyasztó nem vehet igénybe. Így például, ha lízingre történő értékesítés is történik, de ebben az esetben végső fogyasztó nem lehet a vevő, akkor a lízinges forgalom kivehető a kiskereskedelmi adó hatálya alól.

Webáruház

A kiskereskedelmi adó hatálya alá tartozik a webáruházból történő értékesítés is, függetlenül attól, hogy van-e mellette fizikailag is működő üzlet, vagy csak webes eladás van. Önmagában az a tény, hogy a vevő adószámot ad meg, nem jelenti azt, hogy az ilyen vevő részére történő eladás bevétele nem kiskeradóalap. Ettől sokkal „erősebb” szabályokat kell érvényesíteni. Így például a nem végső fogyasztók részére önálló regisztrációt, eltérő árlistát, eltérő ÁSZF-et érdemes kialakítani. Ha ezek a lerekesztések garantálják, hogy végső fogyasztó nem tud vásárolni a vállalkozások részére fenntartott felületen, akkor az ebből származó bevétel nem kiskeradóalap. Nyilván azzal nem az eladónak kell foglalkoznia, ha a vevő kereskedőként úgy regisztrál, hogy visszaél egy vállalkozás nevével, tehát azt nem kell tudnia azonosítani, hogy ki a tényleges vevő.

Üzemanyagkutak

2024. évtől az üzemanyagkutakra eltérő kiskereskedelmiadó-mérték vonatkozik. Lényegében arról van szó, hogy ha az éves üzemanyag-eladás 500 millió forint felett van, akkor a fölötte lévő bevétel 3%-a az adó, tehát nagyon jelentős adótételről beszélünk.

Az üzemanyagkutakra vonatkozó kiskeradószabályt kormányrendelet írja elő, és nem úgy fogalmaz, ahogy a kiskeradót szabályozó törvény: Adóköteles a TEÁOR 47.3 ágazatba sorolt gépjárműüzemanyag-kiskereskedelem.

A kérdés adódik: van lehetőség a nem végső fogyasztók értékesítését leválasztani?

A válasz: igen.

Amennyiben egy bárki által igénybe vehető benzinkúton lévő, a többi nyilvánosan elérhető kútfejtől elkülönített kútfejen kizárólag csak a vállalkozói üzemeltetésű, használatú tehergépkocsikat, nyerges vontatókat, buszokat, mezőgazdasági gépeket tankolhatnak, amelyet garantál a benzinkút üzemeltetője a kútfej és közvetlen környezete műszaki kialakításával (a kútfejen ott nagyobb nyomással folyik az üzemanyag, máshol helyezkedik el a töltőpisztoly, külön hely áll rendelkezésre a nagyobb gépjárműméret miatt, és felhívják a figyelmet arra, hogy ott csak vállalkozásokat, közületeket szolgálnak ki), akkor a kiskereskedelmi adó szempontjából az nem tekinthető közforgalmú értékesítési csatornának, és így a kiskereskedelmiadó-kötelezettség meghatározásakor nem számít kiskereskedelmi értékesítésnek a kútfejen keresztül történő üzemanyag-értékesítés.