Kiskereskedelmi adó a kicsiknek is?

A változás

A kiskereskedelmi adó alanyai 2025. évtől bővülnek a platformokkal. Ez a változás nemcsak a platformok, hanem a kiskeradó klasszikus adóalanyainak a helyzetét is bonyolítani fogja, ugyanis ez utóbbi adózói körnek kell arról adatot szolgáltatni, hogy platformon keresztül mennyi bevételt realizáltak.

Kik azok a platformok?

Az első tisztázandó kérdés, hogy kiket lehet platformnak tekinteni. Mivel a fogalom egy bonyolult történet, ezért nézzük a meghatározást a törvényi megfogalmazásban. Platformnak minősül minden, a felhasználók számára hozzáférhető szoftver (honlapok és azok részei is) és alkalmazás (beleértve a mobilalkalmazásokat), amely lehetővé teszi az értékesítők számára a többi felhasználóval történő kapcsolatfelvételt valamely érintett tevékenység közvetlen vagy közvetett, a felhasználók számára történő elvégzése céljából. Idetartozik az érintett tevékenység ellenértékének beszedésére és kifizetésére irányuló bármilyen megoldás is.

A platform kifejezés nem foglalja magában azt a szoftvert, amely az érintett tevékenységben történő bármilyen további közreműködés nélkül kizárólag az alábbi tevékenységek valamelyikét teszi lehetővé:

a) az érintett tevékenységgel kapcsolatos kifizetések kezelése;

b) az érintett tevékenység felhasználók általi megjelenítése vagy hirdetése;

c) a felhasználók valamely platformra történő átirányítása vagy áthelyezése.

Értékesítő és érintett tevékenység fogalom is van, de kiskeradó szempontjából ezek a fogalmak leszűkíthetők. Értékesítő alatt a kiskeradó szempontjából magát a kiskereskedőt értjük, aki platformon keresztül (is) értékesít. Érintett tevékenység alatt pedig az áruk kiskereskedelem formájában történő értékesítését kell érteni.

Mindezek alapján megállapítható, hogy nem platform egy kiskereskedő azon webáruháza, ahol a saját maga által beszerzett termékeket értékesíti.

Szintén nem platform a kiskereskedő weboldala, ahol más kereskedők linkcíme, reklámanyaga, termékkatalógusa elérhető. Ez utóbbi annyiban magyarázatra szorul, hogy a termékkatalógus letöltése még nem platform, mivel a termék megrendelésében, fizetésében nem működik közre az említett webáruház. Tehát a platformok alatt a Temu, az Aliexpress, a Foodora, az eBay példaként megemlíthető. A platform az a felület, ahol az eladó és a vevő egymásra talál, és magát az üzletet a platform bonyolítja.

Új adóalany: platformüzemeltető

A kiskeradó új alanya pedig a platformüzemeltető, ami pedig az a szervezet, amely az adott platform vagy annak egy részének az értékesítők rendelkezésére bocsátása céljából szerződést köt az értékesítőkkel. Tehát az a belföldi vagy külföldi (akár harmadik országbeli) cég, amely a felület mögött szerződést köt a szereplőkkel.

A kiskereskedő szerepe az adózásban

Ha túl vagyunk a platform azonosításán, akkor nézzük meg, hogy a kiskereskedőnek mi dolga van platformokkal. Egy magyar kiskereskedőnek lehet személyesen látogatható üzlete és/vagy saját webáruháza és/vagy platformon keresztül bonyolított forgalma is. Ráadásul az utóbbi két felsorolt értékesítési formának lehet belföldi és külföldi címzett vevője is. Ennek azért van szerepe, mert az adóztatás alól ki kell vonni a külföldi címre küldött termékeket is. Tovább árnyalja a képet az a szintén 2025. évi változás, hogy a megrendelésre felszámított esetleges szállítási díj is része a kiskeradó alapjának.

A kiskereskedő köteles kimutatni a platformon keresztül történő értékesítések bevételét (a külföldi és belföldi címre küldötteket együtt!), és erről a bevételről adatot kell szolgáltatnia a bevallásában. Egyúttal az erre a bevételre jutó adót nem kell megfizetnie, tehát nem az adóalapok arányában történik a mentesítés.

Az adatszolgáltatási kötelezettség azokat a kereskedőket is terheli, akiknek az összes bevétele az adómentes (500 millió forint) értékhatár alatt marad. A kiskeradó sajátos adótábláiból adódóan ez az „adókivonási” szabály sajátosan érvényesül.

Kiskereskedő mint adóalany

További csavar a szabályozásban, hogy ha a platformüzemeltető nem hajlandó megfizetni a kiskeradót, akkor az adókötelezettség visszaszáll a kiskereskedőkre olyan formán, hogy a NAV határozattal állapítja azt meg. Arról semmilyen részletszabály nincs, hogy ez mikor következik be, azaz nem tudni, hogy a „nemfizetés” alatt mit értünk (bevallást sem ad; ad bevallást, de nem fizet; hányadik felszólításra nem fizet stb.).

Azaz előfordulhat, hogy a kiskereskedő 2025. évben a platformra jelentett bevételi összeg után 2027. évben kap egy határozatot azon kiskeradó összegéről, amit a platform nem fizetett meg.

Nézzünk számítási példákat arra vonatkozóan, hogyan érvényesül az adókivonási szabály.

Példa 1.

Belföldi kiskereskedő az alábbi bevételekkel rendelkezik 2025. évben:

• Üzletből történő értékesítés: 1700 millió forint
• Saját webáruházból történő értékesítés: 800 millió forint, melyből:
  • 300 millió forint belföldi átadási címre,
  • 500 millió forint külföldi átadási címre.

Elsőként az összes bevételre meg kell állapítani az adóösszeget (2 500 000 000 – 500 000 000) × 0,0015 = 3 000 000 forint. Az adókötelezettség alól a külföldi átadási címre történő értékesítés esik ki. Itt azonban a bevételt szintén az adótáblák szerint kell vizsgálni, ami szerint ez még adómentes, tehát nincs csökkentő tétel. Hiába mondja ki a szabály, hogy a külföldi átadási címre történő értékesítés nem adóköteles tevékenység, a sajátos adókivonási szabály alapján ebben az esetben nem lesz csökkentő tétel.

Példa 2.

Belföldi kiskereskedő az alábbi bevételekkel rendelkezik 2025. évben:

• Üzletből történő értékesítés: 1700 millió forint
• Saját webáruházból történő értékesítés: 800 millió forint, melyből:
  • 300 millió forint belföldi átadási címre,
  • 500 millió forint külföldi átadási címre.
• Platformon keresztül történő értékesítés: 1000 millió forint, melyből:
  • 600 millió forint belföldi átadási címre,
  • 400 millió forint külföldi átadási címre.

Elsőként az összes bevételre meg kell állapítani az adóösszeget (3 500 000 000 – 500 000 000) × 0,0015 = 4 500 000 forint. Az adókötelezettség alól a saját webáruházból történő értékesítésből a külföldi átadási címre történő értékesítés esik ki, továbbá a teljes (külföldi és belföldi egyaránt) platformos eladás. Ez a két tétel együtt 1 500 000 000 forint, melyre jutó adó (1 500 000 000 – 500 000 000) × 0,0015 = 1 500 000 forint. Tehát a kiskereskedő által fizetendő adó 3 000 000 forint lesz.

Példa 3.

A 2. példát tovább visszük azzal, hogy a platformüzemeltető nem fizeti meg az adót, illetve több platformüzemeltető esetén egyik sem fizeti meg az adót.

A platformüzemeltető összes adóköteles 2025. évi bevétele 60 milliárd forint, melyből 50 milliárd forint belföldi címre, a maradék külföldi címre történő eladást takar be. A 60 milliárd forint bevétel után a számított adó összege: 30 milliárd után 1% + 29,5 milliárd után 0,15% = 344 250 000 forint.

Ha a platformüzemeltető nem fizeti meg az adót, akkor a kiskereskedő által lejelentett 1 milliárd forintnyi bevételre arányosan számított adót a kiskereskedőnek kell megfizetni. A szabályozás adóalap arányában állapítja meg a visszaeső adót, ami azt jelenti, hogy 344 250 000 / 60 milliárd forint × 1 milliárd forint lesz a kiskereskedőre visszaszálló adókötelezettség, azaz 5 737 500 forint adót kell utólag megfizetni. (Lehet, hogy a számítást később pontosítják, mert nem veszi figyelembe az összes platformos értékesítésen belül a külföldi címre történő értékesítés arányát.) Vegyük észre, hogy ez az adókötelezettség jóval magasabb, mint ha ezen bevétel után saját maga rendezné az adót (1 500 000 forint lenne). Tehát igazságszabályról itt nem beszélhetünk.

Példa 4.

Egy belföldi kiskereskedő összes bevétele 400 millió forint, melyből a platformon keresztül történő értékesítés 30 millió forint (mind belföldi címre megy). A platform 3. példa szerinti eset alá esik, azaz nem fizeti meg az adót. A 3. példa szerinti utolsó képletet alkalmazva 172 125 forint adót állapít meg az adóhatóság utólag a kiskereskedőre, annak ellenére, hogy a kiskereskedőnek egyébként 500 millió forint adómentes tartományon belül mozog az összes kiskereskedelmi bevétele.