Kivaalany innovációs járulékának alapja

Röviden az innovációs járulékról

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény, azaz az Innovációs törvény sorai között kell keresnünk a szabályokat.

Adóalanyként definiálta a törvény valamennyi belföldi székhelyű, a Számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságot. Mentes a járulék fizetésének kötelezettsége alól:

• a Kkv tv. szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság,
• a Magyar Nemzeti Bank,
• a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,
• a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság,
• a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága,
• a közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
• a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság.

Nagyon fontos, hogy már 2019. január 1-je óta az a szabály, hogy az innovációsjárulék-kötelezettség alól mentesülő mikro- és kisvállalkozások tekintetében változás, hogy kkv-besorolásukat nem kizárólag a vállalkozás saját mutatói alapján kell elvégezni. Figyelembe kell venni valamennyi, kkv-besorolásra irányadó rendelkezést (pl. partner- és kapcsolódó vállalkozások adatainak figyelembevétele, kétéves szabály stb.). Ha mindezek után nincs mentesség az innovációs járulék alól, akkor meg kell határoznunk az alapját.

A helyi adókról szóló törvény 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve

a) az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke együttes összegével,

b) az alvállalkozói teljesítések értékével,

c) az anyagköltséggel; valamint

d) az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.

Kivások helyiadó-alapja

Nekem nagyon sok olyan ügyfelem van, akit az iparűzési adó adta előny erősítette meg abban a hitében, hogy ezt a kivát neki találták ki. Ennek oka, hogy például a szolgáltatócégeknél, amelyeknél sem anyagköltség, sem pedig elábé nem tudja csökkenteni a helyi adó alapját, azoknak szinte az árbevétel 2%-ával (vagy amennyi éppen azon a településen a helyi adó) kell számolni.

A kivában pedig van más lehetőség is. A Helyiadó-törvény 39/B § (2) bekezdése szerint:

„A kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját – a 39. § (1) bekezdésében vagy a 39/A §-ban foglalt előírásoktól eltérően – a kisvállalati adója alapjának 20%-kal növelt összegében is megállapíthatja.”

A kivásoknak tehát háromféle lehetőségük van:

• § (1) bekezdés mondja ki a főszabályt;
• 39/A § mondja ki, hogy a 25 millió forint árbevétel alatti cégeknek a helyi adót egyszerűsített módszerrel is meg lehet állapítani;
• 39/B § (2) bekezdésben pedig van egy olyan lehetőség, hogy a kiva alapjának 120%-a után fizessenek adót.

Számításaim során még nem találkoztam olyan céggel, amelynek ne ez lett volna a legkedvezőbb. Természetesen minden variációt ki kell számolni, és a legkedvezőbbet választani. Sajnos az egyszerűsített módszernél erre nincs lehetőség, mert előre el kell dönteniük, hogy ezt választják, de a kivások abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ezt nekik utólag kell bejelenteni.

A kérdés már csak az, hogy a kivásoknál milyen adóalappal kell számolni az innovációs járulék kapcsán?

Ott is megvan a választási lehetőség, vagy kizárólag a főszabály szerinti levezetésből lehet adóalapot számolni?

A két törvény egyesítése

A főszabály szerint az innovációs járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzésiadóalap-rész összegével.

A kivásoknak nagyon sokáig nem volt választásuk, az innovációs járulékot a normál módon levezetett helyi adó alapján kellett bevallani, még akkor is, ha a helyi adóban éltek választási lehetőségükkel.

2023 nyarán azonban módosították a jogszabályt, és már van lehetőség itt is spórolni.

Ha az innovációs járulékfizetésre kötelezett cég a kiva alanya, és a helyi iparűzési adó alapját a kivás 120%-os szabály alapján határozza meg, akkor választhatja itt is ezt az adóalapot.

Miután mindkét jogszabály választási lehetőségen alapul, előfordulhatna olyan eset is, hogy valaki az iparűzési adóban a kivás módszert, az innovációs járulékban pedig a normál módszert választja, de ez azért lesz egyébként teljesen valószerűtlen, mert a helyi adóban is a két módszer közül az alacsonyabbat választjuk. Miért ne tennénk ezt az innovációs járulékban?

Fordítva azonban nem működik. Ha az iparűzési adóban nem választjuk – vagy nem választhatjuk – a 120%-os szabályt, akkor az innovációs járulékban sincs választási lehetőségünk.

Fontos, hogy a helyi adóban a választási lehetőségünk kizárólag a határidő betartása mellett áll fenn. Így ha valaki a hipanyomtatványt nem adja be időben, akkor nem élhet a választás lehetőségével, így ha a kivabevallást be is adja időben, az innovációs járulékban már csak a normál adóalap alapján kell számolnia.

Az innovációs járulék egyébként az így megállapított járulékalap 0,3%-a.

Az innovációs járulék bevallása

A járulékfizetésre kötelezett gazdasági társaság járulékfizetését előlegfizetéses rendszerben teljesíti.

Az előleget háromhavonként kell fizetni, a klasszikus negyedéves határidőkben: azaz a harmadik hónapot követő hó 20. napjáig.

Az előlegfizetés ütemezése általános esetben tehát a következő: július 20., október 20., január 20., április 20.

Azoknak a cégeknek, amelyek első alkalommal válnak kötelezetté, nekik az első két előlegfizetési időszakra (az üzleti év első és második negyedéve) vonatkozóan járulékelőleget kell bevallani.

Itt egy kis összefoglaló táblázat a határidőkről:

A tényleges adót pedig a zárási folyamatokkal egy időben a fordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig benyújtott kivabevallásban kell feltüntetni, jelezve a fent részletezett választási döntésünket.