Tanulságos eset a beruházási kedvezményről

Cikkemben egy konkrét eset kapcsán arra szeretnék rávilágítani, hogy milyen indokokkal tagadta meg az adóhatóság a kedvezmény igénybevételét egy olyan cégnél, ahol látszólag a törvény valamennyi betűje be lett tartva.

Ha már nagyon régóta követsz minket, akkor ismerős lehet a példa. De elevenítsük fel.

Az akkor még csak „tárgyalási” szakaszban levő üggyel kapcsolatban nem igazán értettük, hogy egy kifejezetten építőipari gépek (betonkeverő, árokásó stb.) beszerzésével és hasznosításával kapcsolatban milyen problémája lehet az adóhatóságnak. Pedig volt, és a legmagasabb fórumon is nyert az adóhatóság.

Beruházási kedvezmény a Taotörvényben

Kezdjük azzal, hogy milyen estekben vehető igénybe a kedvezmény.

A kis- vagy középvállalkozásnak minősülő adózók élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy az adóévben elszámolt, korábban még használatba nem vett eszközök beruházási értéke után (ideértve a pénzügyi lízinget is) adóalap-csökkentő kedvezményt vegyenek igénybe.

Ha a kedvezményt az adózó igénybe kívánja venni, akkor csökkenti az adóalapját:

• a korábban még használatba nem vett ingatlan;
• a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke (Emlékszel? Itt szoktuk megbeszélni, hogy egy könyvelőnek a számítógép ide tartozik-e vagy sem.);
• az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltoztatás, átalakítás értéke, és
• az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke.

Az adóalap-csökkentő összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, illetve de minimis támogatásnak minősül.

Fontos, hogy a kedvezményt csak az alkalmazhatja, akinek az adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély.

Nem kizáró ok tehát a saját üzletrész birtoklása (amikor az adózó részben saját tulajdonosa is), de ezenkívül nem lehet a tagok között csak magánszemély!

A kedvezmény az értékcsökkenés elszámolásán kívül még egyszer engedi levonni az adóalapból a beruházás értékét, azaz valódi kedvezményként funkcionál.

Mi nem stimmelt a konkrét ügyben?

Mint említettem, a cég a törvény betűjét betartva vette igénybe a kedvezményt, de az adóhatóság a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérülését állapította meg, így a kedvezményt nem fogadta el. Vegyük sorra a problémákat, melyből mindenki vonja is le a tanulságokat!

1. Műszaki vagy egyéb berendezés

A vállalkozó árokásó-rakodó, betonkeverő és betonpumpa, valamint kotró-rakodó gépeket vásárolt, amit a könyveiben a műszaki gépek, berendezések között mutatott ki. A vállalkozás azonban nem rendelkezett bejelentett építőipari tevékenységgel, a gépeket funkciójuknak megfelelően egyetlen napig sem használta.

Ők a gépeket bérbeadási célból vásárolták, és árbevételük abból származott, hogy bérleti díjat számláztak a vevő felé.

Az adóhatóság álláspontja szerint egy konkrét tárgyi eszköz Számviteli törvény szerinti besorolását (azaz, hogy műszaki vagy egyéb berendezésként kell-e kimutatni) a vállalkozás tevékenysége határozza meg. A kedvezmény igénybevételéhez a tárgyi eszköznek a tevékenységi profilt meghatározónak kell lennie. Ez a cég pedig távközlési tevékenységgel és híradástechnikai berendezések gyártásával foglalkozik.

Az adóhatóság indoklásában írt megfogalmazása szerint „a vállalkozás nem végzett építőipari gép bérbeadására vonatkozó tevékenységet, a vásárolt gépeket csupán bérbe adta”.

Azaz a cég az érintett gépekkel csak közvetett módon szerzett bevételt, a gépeket az egyéb gépek, berendezések, felszerelések között kellett volna kimutatni. Következtetésképpen a kedvezmény a hatóság szerint nem érvényesíthető.

2. Kapcsolt vállalkozástól szerzett bevételt

Az eszköz besorolása szerinti nézeteltérést talán még lehetett volna tovább kifogásolni a cégnek, de az adóhatóság mindemellett rámutatott arra a körülményre is, hogy a cég a megvásárolt gépeket a vele azonos székhellyel rendelkező kapcsolt vállalkozásának adta bérbe. Ráadásul a bérbeadási tevékenység csak és kizárólag a kapcsolt vállalkozás „megsegítésére” irányult, más vállalkozás felé nem végeztek ilyen tevékenységet.

És akkor miért nem a másik vállalkozás, azaz az eszközöket tényleg rendeltetésszerűen használó cég vásárolta meg? Azért, mert valószínűleg nem volt anyagi forrása, vagy inkább azért, mert azt az évet veszteséggel zárta, így ő pozitív adózás előtti eredmény hiányában nem tudta volna igénybe venni a társaságiadóalap-csökkentő tételt.

És bár a kedvezmény alapjául szolgáló eszközökkel végzett tevékenység szempontjából nem zárja ki a törvény a kapcsolt vállalkozás felé történő számlázást, itt már tényleg sérülni látszik a rendeltetésszerű joggyakorlás. Mindezt alátámasztja az is, hogy a bérbeadónak a bérbeadásból származó bevétele nem érte el a gépek után költségként elszámolt értékcsökkenés összegét sem, azaz a bérbeadás veszteséges ügylet volt.

Talán érdekes információ még az üggyel kapcsolatban, hogy az adóhatóság végig kapcsolt vállalkozásról beszélt, míg valójában két teljesen azonos tulajdonosi szerkezettel rendelkező társaságról volt szó. A hat-hat tulajdonos közül pedig csak ketten hozzátartozói egymásnak.

Itt is megállapíthatjuk, hogy sem az adózás rendjéről szóló törvény, sem a Társaságiadó-törvény fogalmi meghatározása szerint nem volt kapcsolt vállalkozás a két cég, mégis a végső döntésénél fontos körülménynek tartotta az adóhatóság a tulajdonosi szerkezetet.

3. Mi az a rendeltetésszerű joggyakorlás?

Az adózás rendjéről szóló törvény 2. §-át többször idézte indoklásában a hatóság. Ennek értelmében, az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. De mit is jelent ez?

Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy jogügylet, amelynek célja az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülése.

Itt pedig elég jól körvonalazódik az, hogy az ügylet ilyen módon történő megvalósításának célja kizárólag az adóelőny érvényesítése volt.

Tanulság

Minden mese végén le lehet vonni a tanulságot. Itt ugyan nem egy meséről van szó, hanem egy vállalkozás számára a szomorú valóságról, de talán mi, kívülállók tanulhatunk az esetből.

Nem kell arra gondolni, hogy minden adómegtakarítási technika ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlással. Egyszerűen a kedvezmény célját szem előtt tartva kell őket alkalmazni.

Talán ebben az esetben is, ha ilyen „apróságokra” figyeltek volna, hogy a bérleti díj ne legyen kevesebb, mint az azzal összefüggésben felmerülő költség.

Számomra az nagy tanulsága az ügynek, hogy a törvény szó szerinti betartása mellett a körülményekre is milyen nagy hangsúlyt kell helyezni.