Dátum: 2014. 08. 15.


A kata bevezetése után egy évvel a törvény gyerekbetegségeinek javítása kapcsán próbálta a jogalkotó a hibákat orvosolni. Ennek kapcsán született meg az emelt összegű tételes adó. A gyakorlatban viszont úgy néz ki, ez sem lett tökéletes.

Tételes adó

A katás vállalkozások adózásában az igazi egyszerűsítés, hogy az adót egy tételes összegben fizetik meg. Nem kell a jövedelmek, kivétek után járulékokat számolni meg a nyereséggel „kombinálni”. Évente 6 millió forint bevételig egyösszegű tételes adó váltja ki a vállalkozó adóterheit. Persze ha van alkalmazott vagy egyéb – speciális – adókötelezettség, akkor az azokkal járó terhek maradnak, de a katások zöme egyedül van, így nincs ilyen pluszterhe.

A tételes adó mértéke attól függ, hogy valaki főfoglalkozású-e vagy sem. Azaz, hogy máshol van-e egy teljes biztosítottságot eredményező jogviszonya vagy nincs. Ha van, akkor havonta 25 ezer forintot kell fizetnie. Ha nincs, akkor havonta 50 ezer forintot.
Azok, akik itt csak 25 ezer forintot fizetnek, ebben a vállalkozásukban nem lesznek biztosítottak. Számukra ez nem is kérdés, hiszen máshol rendelkeznek a szükséges jogviszonnyal. Akik viszont ezen vállalkozásuk alapján lesznek biztosítottak, nem mindegy számukra, hogy az 50 ezer forintos havi tételes adóval milyen összegre számíthatnak, ha pl. táppénzre mennek. Azaz, hogy mi valójában a járulékalap.

Csak emlékeztetőül, 2014-ben némiképp módosult az, hogy ki a főállású vállalkozó a kata szerint.

Főállású kisadózó: a kisadózó, kivéve azt a kisadózót, aki a tárgyhó egészében megfelel az alábbi feltételek bármelyikének:

• a) legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani,
• b) a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,
• c) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,
• d) a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
• e) olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én ‒ a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított ‒ I., II. vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,
• f) rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,
• g) a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.

Aki 50 ezer forintot fizet havonta

Erről a kata bevezetése után is sok cikk született, mert a törvény szerint az 50 ezer forintos adófizetés mindösszesen 81 300 forintos járulékalapra elegendő. Sokan azért döntöttek úgy, hogy nem lépnek be a katába, mert pl. néhány éven belül gyermeket szeretnének, és akkor ez lesz a járulékalap, ami után az ellátásokat számolják.
Kérdés volt a nyugdíjban szerzett szolgálati idő is, hogy ha ez még a minimálbért sem éri el, akkor vajon szerez-e a katás teljes szolgálati időt ezen évek alatt.
Ebben talán még mindig nincs egyetértés, bár az NGM közleményében azt írja, hogy a kisadózók tételes adóját választó főállásúaknál a katás időszak 100 százaléka számít be a szolgálati időbe a résznyugdíjhoz szükséges legalább 15 éves, a teljes nyugdíjhoz szükséges legalább 20 éves szolgálati idő megállapításakor.

A közleményben az NGM felhívja a figyelmet arra, hogy az öregségi nyugdíj összegének kiszámításakor viszont a katások esetében arányosítani kell. Tehát a főállású kisadózó nyugdíjának számításakor havi 81 300 forintot lehet keresetként figyelembe venni, és ‒ mivel az már 2013-ban kevesebb volt, mint a minimálbér ‒ arányosítást kell alkalmazni rá a leendő nyugdíj összegének kiszámításakor.

Emelt összegű tételes adó

Az előbbi problémákra találta ki a jogalkotó, hogy megadja a lehetőséget a teljes szolgálati idő mellett a magasabb összegű ellátásra való jogosultságra is. Természetesen megtartva az adónem egyszerűségét, ezt is tételes adóban határozta meg, ennek összege 75 ezer forint. Ezt nem kötelező fizetni, csak egy lehetőség.
Annak, akinek nincs máshol főállású biztosítási jogviszonya, az az 50 ezer forint helyett választhatja a havi 75 ezer forint fizetését is. Mindjárt szó esik róla, hogy miért jó ez, de előtte tisztázzunk valamit.
Aki havonta 25 ezer forintot fizet, mert máshol már biztosított, az a 25 ezer forint helyett nem választhatja a 75 ezer forintot. Neki marad az, hogy ezen vállalkozásában nem biztosított, innen nem jogosult ellátásokra.

Szóval aki főállású katás vállalkozó, alapból 81 300 forint járulékalapig van biztosítva. Aki a magasabb összegű adót választja, annál az ellátások alapja 136 250 Ft.
Komoly matematikai számításokat kell végezni ahhoz, hogy megéri-e a választás. A havi 25 ezer forint pluszkiadás ugyanis nem biztos, hogy visszajön egy táppénz vagy egy nyugdíj összegénél. Előfordulhat, hogy ha azt a plusz 25 ezer forintot egy perselybe dobáljuk, akkor több jön össze, mint amivel az ellátások összege emelkedik.
Sokan úgy tudják, hogy a nyugdíjat az utolsó évek járuléka után számolják. Pedig ez nem igaz. Az utolsó 1-2 évben fizetett magasabb járulék nem nagy mértékben emeli meg a nyugdíj összegét.
Egy gyermekvállalás előtt álló nőnek persze megérheti egy évig ezt fizetni, ha utána évekig magasabb ellátást kap.
A lényeg, hogy érdemes számolni.

Amire még a jogalkotó sem gondol, vagy mégis?

A cikk elején említettem, hogy az emelt összegű adó bevezetésével megoldott a jogalkotó egy problémát, de nem volt kellően körültekintő.

Abban az esetben, ha a katás vállalkozó vállalkozását szünetelteti vagy pl. 30 napot meghaladó betegség miatt nem tud dolgozni, akkor tételes adó fizetése alól mentesül. Ezt be kell jelentenie az adóhatóságnak, és akkor azokra a hónapokra nem írják elő a tételes adót.
De.

A katatörvény 8. § (9) bekezdése – ami megmondja, hogy mikor nem kell a tételes adót megfizetni – csak a 25, illetve az 50 ezer forint alól mentesít.
Így szól egészen pontosan:
„(9) Nem kell megfizetni a kisadózó után az (1) és (2) bekezdés szerinti adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a kisadózó…”

Az emelt összegű tételes adót pedig a (9) bekezdés (4a) pontja tartalmazza.
Aki tehát választásával a magasabb összegű tételes adót választja, hiába jelenti be, hogy vállalkozását szünetelteti, az adót akkor is elő fogják írni, és be is fogják hajtani. Már csak hab a tortán, hogy ha nem vesszük észre időben a folyószámlán előírt adót, akkor könnyen meghaladhatjuk a negyedév végén a 100 ezer forintos adótartozást, és a kataalanyiságunknak is búcsút mondhatunk.

Tehát az, aki a 75 000 Ft megemelt összegű adó fizetését választja, és 30 napon túli távolléte várható, akkor először vissza kell vonnia ezt a választását, amivel visszakerül az 50 ezer forintos kategóriába. Ennek megfizetése alól pedig már mentesíthető a vállalkozás.
Amikor pedig a távollét véget ér, és újra aktív lesz a vállalkozó, akkor ismét bejelentheti a magasabb összegű adó választását.