Dátum: 2013. 04. 09.


Egy minisztériumi előadó szájából hallottam tavaly novemberben, hogy ezt az adózók kívánságára hozták létre, mert széles körben az volt az igény, hogy ne kelljen az áfát megfinanszírozni, hanem csak akkor kelljen befizetni, ha azt neki ki is fizetik. Igen. Ez valóban nagyon jól hangzik. Bár nem tudok pontos adatot még arról, hogy hány cég választotta, úgy tűnik, mégsem ugrott rá senki hirtelen a nagy lehetőségre. De vajon miért?

Az első lépés: választáson alapul

Mint azt valamennyi, áfával kapcsolatos bejelentésnél megszoktuk már, a választást december 31-ig be kellett jelenteni az adóhatósághoz, és akkor lehet január 1-jétől a döntésnek megfelelően eljárni. Kérdezhetnéd, hogy akkor mit keres ez a cikk a februári magazinban? Persze jogos, hiszen a döntéshez már valamennyire ismerkedni kellett a szabállyal. Ami miatt viszont fontosnak tartottam, hogy még így utólag is beszéljünk róla, az egyrészt az, hogy gyakorlati tanáccsal lássam el azokat, akik ezt választották, másrészt azért, mert bőven hárul feladat a tőlük számlát befogadó vállalkozásokra is.


A bejelentésnek tehát december 31-ig meg kellett történnie. Csak nagyon leegyszerűsítve: azok a kisvállalkozások próbálhatják ki a rendszert élesben, amelyeknek a megelőző évi áfaköteles nettó árbevétele 125 millió forintnál kisebb. Ezt persze sokat kellene még magyarázni, de mint említettem, ezen a kérdéskörön már túl vagyunk. A pénzforgalmi elszámolás év közben csak az „új” adóalanyoknak lehetőség. Egy működő vállalkozás év közben nem választhatja.
Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy egy evából kilépő (vagy onnan valamilyen ok miatt „kieső”) vállalkozás az áfa szempontjából újnak minősül, tehát ő év közben is választhatja a pénzforgalmi elszámolást.

Az áfa elszámolásának rendje

A nevében is árulkodó új szabály az áfatörvény XIII/A fejezetében kapott helyet. Azt jelenti, hogy az általa áthárított áfát csak akkor kell megfizetni, ha az pénzügyileg is teljesül, azaz részére a vevő a számla ellenértékét kifizeti. És ennek megfelelően a levonható áfa is csak akkor kerülhet elszámolásra, ha a szállító felé rendezték az anyagiakat.
Egy cég a számlák vonatkozásában azonban mindig rendelkezik egy partnerrel. Ha mi vagyunk a vevők, akkor egy szállítóval, illetve lehet fordítva is.

A szabály megalkotásakor a jogalkotók gondosan ügyeltek a költségvetés egyensúlyára, és figyelniük kellett arra, semmilyen körülmények között ne fordulhasson elő, hogy az adólevonásra jogosult cég hamarabb éljen a jogával, mint ahogyan az adófizetésre kötelezett cégnek be kellene az áfát fizetni.
Ezért fordulhat elő, hogy a partnerünk választása ránk is kihatással van.
De nézzük végig mindkét esetet.
Ha mi vagyunk a számlabefogadók, azaz az eladó (aki nem választott pénzforgalmi áfaelszámolást) kiállít felénk egy számlát, akkor neki a főszabály szerint kell az áfafizetési kötelezettségének eleget tennie. Mi pedig csak akkor tudjuk levonni, ha ki is fizettük a számlát. Tehát mi az áfát vagy az áfa normál teljesítési időpontjában vonjuk le, vagy később. Korábban semmilyen körülmények között nem állhat fenn adólevonási jog.

A másik eset, ha a számlakibocsátó élt választási lehetőségével, viszont a vevő nem. Ekkor a vevő elvileg élhetne levonási jogával a főszabály szerint, a szállítónak meg csak később kell az áfát megfizetni. Akkor, amikor a vevő kifizeti a számla ellenértékét. Ezért a törvény úgy szól, hogy ebben az esetben a számlabefogadó is csak akkor igényelheti vissza az áfát, ha megvalósul a pénzügyi teljesítés.
Azaz, a mi választásunk kihat az összes vevőnkre. Értsd ezalatt azt is, hogy ha te vagy a számlabefogadó a pénzforgalmi áfástól, akkor ezt az áfát nem vonhatod le úgy, mint a többi befogadott számla áfáját.
A könyvelésben tehát külön ezeket meg kell jelölni.

Bizonylati feltételek

Már jönnek is a kérdések ezzel kapcsolatban. Vajon honnan fogom tudni, hogy a szállítóm mikor fizet áfát? Egészen pontosan onnan, hogy a számlára fel kell tüntetnie azt, hogy „pénzforgalmi áfa”. Ezt a törvény is idézőjelek közé tette, azaz szó szerint ezt kell a számlán keresni.

Könyvelők, figyelem!

Az, hogy nem látod a számlán az erre való utalást, még nem jelenti azt, hogy nincs! Nézd meg még egyszer alaposan, mert lehet, hogy csak elkerülte a figyelmedet. Ezért az év elején szánj a könyvelésre sokkal több időt, mint eddig. A már jól ismert számláknál, amiket rutinszerűen könyvelsz, ott is legeltetni kell a szemedet egy ideig, hogy van-e ilyen utalás vagy nincs.
Elvileg van (vagy lesz) adatbázis az adóhatóság internetes oldalán pénzforgalmi áfás cégekről, de azt én sem gondolom, hogy minden számlát egyesével meg fogsz nézni, mielőtt lekönyveled. Ilyen elvárásaik csak a nem gyakorlati embereknek vannak.

A másik nagyon fontos dolog, járj utána, hogy a könyvelőprogramodban milyen lehetőség van ennek rögzítésére. A számla kelte és az áfa szerinti teljesítés időpontja eddig is eltért egymástól. Ezért a programokban ismert az „adódátum” vagy valami hasonló kifejezés, aminek az a lényege, hogy erre a dátumra teszi be az áfaanalitikába.
Azokat a számlákat, amiket a pénzforgalmi áfa szerint kell elszámolni, arra a dátumra kell az áfaanalitikába tenni, amikor a pénzügyi teljesítésüket rögzíted. Azaz egy készpénzes számla esetében a pénztár csökkenésének a napja, egy átutalásos számla esetében pedig az a banki nap, amikor ennek a számlának a kiegyenlítése történik.

Mi felel meg pénzügyi teljesítésnek?

Itt máris adódik a következő kérdés. Nem csak a készpénzzel és átutalással kiegyenlített számlák minősülnek pénzügyileg teljesítettnek.
Elismert a pénzügyi teljesítés az áfatörvény előírása szerint akkor is, ha a követelés engedményezés, elengedés folytán vagy más módon szűnik meg.
Ez a bizonyos „más módon” elég tág, de valószínűleg ide kell érteni azt az esetet is, ha például behajthatatlanság miatt vezetjük ki a követelést a nyilvántartásból.
Tolhatjuk tehát magunk előtt a számla áfatartalmának befizetését, de a behajthatatlansággal egy időben nemcsak a pénzünkről kell végleg lemondani, még az áfát is meg kell fizetni. Pedig ez valódi segítség lett volna a vállalkozóknak. Hiszen ezt az áfát a pénzügyi teljesítés hiánya miatt a másik fél nem igényelte vissza.

Előfordulhat, hogy a számla csak részben nyer kiegyenlítést. Ebben az esetben az áfa elszámolására olyan arányban kerül sor, amilyen arányt a kiegyenlítés a teljes számlához képest jelent. Ha a számla 40%-a kerül kiegyenlítésre, akkor az áfa 40%-át kell befizetni, illetve ennyit lehet levonni.
A pénzforgalmi áfa elszámolástól függetlenül, az áfa visszaigényléséhez kapcsolódó pénzügyi teljesítésnél elfogadott az a számla is, amit garanciális visszatartás miatt csak részben fizetnek ki. Sajnos itt nem rendelkezik a törvény erről az esetről, így valójában ez is részteljesítésnek minősül, és itt is csak az áfa arányos részét kell, illetve lehet bevallani.

És ha már a visszaigénylésekhez kapcsolódó követelményekkel hasonlítjuk össze ezt a pénzügyi teljesítést, akkor nagyon fontos követelmény, hogy egy pénzforgalmi áfás az adott időszaki bevallásaiban csak az adott időszakon belül kifizetett számlákat állíthatja be, nem pedig a bevallás benyújtásáig kiegyenlített számlákat. Így a februári bevallásba már nem fér bele a február 28 után, de a bevallás benyújtása előtt kiegyenlített számlák. Ezeket már a márciusi elszámolásban kell szerepeltetni.

Mikor nem kell alkalmazni?

Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany
közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg,
olyan terméket szerzett be, szolgáltatást vett igénybe, amelyre az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordított adózás szabályait kell alkalmazni,
belföldön gazdasági letelepedéssel nem rendelkező külföldi adóalany által nyújtott, belföldön teljesített szolgáltatást vett igénybe,
belföldön gazdasági letelepedéssel nem rendelkező külföldi adóalanytól fel- vagy összeszerelés tárgyát képező terméket vásárolt – feltéve, hogy a fel- vagy összeszerelésre belföldön került sor,
akkor a fizetendő adót az általános szabályok szerint köteles megállapítani és bevallani.

Nagyon leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy az adó áthárításával járó ügyletekre vonatkozik a szabály. Logikus. Azokban az esetekben, amikor az áfa fizetési kötelezettsége és levonási jogosultsága ugyanazon félnél keletkezik, szinte mindegy, melyik bevallásban szerepel.

Ezenkívül nem kell alkalmazni ezt azoknál az ügyleteknél sem, amelyek az áfatörvény 10. § a) pontja szerint adóznak. Ezek azok az esetek, amikor a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről van szó, és a tulajdonjogot a vevő az ellenérték maradéktalan megtérítésével szerzi meg.

A törvényben megfogalmazott kivételen kívül azonban van még egy gyakorlati eset. Abban az esetben, ha a számlakibocsátó nem tünteti fel a számlára azt a tényt, hogy ő a pénzforgalmi áfaelszámolás alá tartozik, akkor az a konkrét számla a normál szabályok szerint számolandó el. Azaz az eladónak is – függetlenül a pénzügyi teljesítéstől – a főszabály szerint kell az áfát befizetni, és a vevő is élhet adólevonási jogával.
Így ez egy lehetőség is arra, hogy az a vevőnk, aki neheztel ránk emiatt, annak nem írjuk rá a megjegyzést. Bár én nem tudom, hogy ha félünk attól, hogy a vevők elpártolnak tőlünk emiatt, akkor miért választja ezt a cég. Ekkor ugyanis a fizetendő adóját főszabály szerint fizeti, a levonhatót meg csak a pénzügyi teljesítéskor állíthatja be a bevallásba.
Sőt. Ezen kívül még arra is van esély, hogy a helytelenül kiállított számla miatt az adóhatóság mulasztási bírságot szab ki.
És még azt is tudni kell, hogy ha csak elfelejtettük felírni a pénzforgalmi elszámolásra utaló jelzést a számlára, akkor az utólag nem pótolható.

Áttérési szabályok

Azok, akik beléptek ebbe a rendszerbe, 2013-tól valamennyi számlájukra alkalmazniuk kell. Ez azt jelenti, hogy ha van még korábbról olyan befogadott számlájuk, melynek áfáját 2013-ban vonják le, azt is már csak akkor tehetik meg, ha megtörtént a pénzügyi teljesítés.

Amikor megszűnik a pénzforgalmi elszámolás – vagy kilépünk, vagy átlépjük az árbevétel értékhatárát –, akkor a még el nem számolt számlákra tovább él az, hogy a pénzügyi teljesítéskor kell a bevallásba beállítani. Természetesen van eset a soron kívüli elszámolásra is, amikor minden, még el nem számolt számlát be kell tenni a bevallásba. Ilyen eset pl. az, amikor alanyi mentességet választunk. Itt ugyanis nem lesz a továbbiakban áfabevallásunk.