Dátum: 2013. 10. 02.


A 2013 júniusában megjelent kormányrendelet új fejezetet nyitott az útdíjak fizetésének könyvében. Voltak már fizetőkapuk, vásárolhattunk matricát, az utóbbi években pedig elterjedt a mobiltelefonnal történő díjfizetés. Az új rendszer legfontosabb jellemzője, hogy a megtett úttal arányosan kell fizetni a díjat. Cikkemben az új rendszer elszámolását próbáljuk elhelyezi a hatályos adótörvényekben.

Társasági adó

Az igénybe vett útdíjszolgáltatás természetesen a társasági adóban elismert költség. A kulcs viszont az „igénybe vett” szóösszefüggésen van. Az előre megfizetett, de még el nem használt útdíj tehát költségként nem számolható el. Ha az előbbieknek megfelelően az előre fizetett útdíjat a követelések között mutatjuk ki, akkor ezt a hibát el tudjuk kerülni.

A probléma itt abból adódik, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a ténylegesen felhasznált útdíjakról nem küldenek elszámolást. A befizetéskor kiállított számla „előre értékesített útdíj” megnevezéssel végszámlának minősül.
A költség elszámolásához viszont valamilyen további bizonylatra van szükség. Megoldás lehet, hogy ha regisztrálunk az elektronikus felületen, és megfelelő időszakonként kinyomtatjuk magunknak a folyószámláról történő felhasználásokat. Ez lesz a könyvviteli elszámolás bizonylata, ezzel fogjuk a követelésről a költségre átvezetni a felhasznált útdíjat.

Ha valaki nem regisztrál az ún. HU-GO rendszerbe, kizárólag viszonylati jegy megváltására jogosult. Az úthasználat árát személyesen kell kifizetni, és az itt kapott bizonylat alkalmas lesz az úthasználat költségének elszámolására.

Létezik még az utólagos fizetési rendszer, ahol minden elszámolási időszak végén kap egy elszámolást az adott időszakban megtett út díjáról. Ez is egyértelmű a költség elszámolásához.

Előre kifizetett, de fel nem használt útdíj

Ha valaki utanként vásárol viszonylati jegyet vagy utólagosan számol el, mindig annyit fizet, amennyi szolgáltatást igénybe is vesz.
Aki viszont az előrefizetéses rendszert választotta, annak a feltöltött összeget az utolsó feltöltést követő két éven belül kell felhasználni. Ha ez ennyi időn belül sem történik meg, akkor az egyenlegen lévő, nem felhasznált összeg visszaigénylésére nincs lehetőség.
Ekkor az összeget a követelésekről a ráfordítások közé át kell vezetni. Ez azonban még nagyon messze van.

Általános forgalmi adó

Az úthasználati díjra az áfatörvény 124. § (1) bekezdés f) pontja alapján tételes levonási tilalom vonatkozik, amely alól az áfatörvény 125. § (2) bekezdés h) pontja ad felmentést.
Ez a bizonyos h) pont a 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése esetén biztosítja a levonási jogot.

Miután a már idézett törvény szerint az útdíjköteles gépjármű a 3,5 tonnánál nagyobb megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsi, vontató – ideértve a nyerges vontatót is –, valamint az ilyen gépjárműből és az általa vontatott pótkocsiból, félpótkocsiból álló járműszerelvény, a cikkünk témája szerinti útdíjfizetéshez könnyen párosulhat levonási jog.

Az útdíj mint közvetített szolgáltatás

Számos esetben előfordul, hogy az útdíjat a fuvarozó cégek a megrendelő felé továbbterhelik, és azt a helyi adó előírásai szerint külön sorban tüntetik fel a számlán.
A kérdés, hogy ez tényleg levonható-e a helyi adó alapjából mint közvetített szolgáltatás.
Mielőtt azonban ezt a kérdést megválaszolnánk, egy kicsit kanyarodjunk vissza az áfa szabályaihoz.
Az áfatörvény 70.§ (1) b. bekezdése alapján a továbbszámlázott útdíj járulékos költségnek minősül, és biztosan olyan áfakulccsal kell számlázni, ahogyan a fuvarozási szolgáltatást. Az áfatörvény szerint azonban az adó alapjába bele kell számítani, és azt külön sorban – elvileg – nem lehet feltüntetni.
Most akkor külön sor vagy nem? Személyes véleményem szerint az áfa alapjában és összegében nem tévesztünk, ha külön sorba tüntetjük fel az útdíj összegét, a helyi adóban viszont ez elvárás, ha le szeretnénk vonni az adó alapjából.

És akkor térjünk vissza arra a kérdésre, hogy vajon levonható-e egyáltalán a helyi adó alapjából.
A törvény szerint díjfizetésre elsősorban a szerződött díjfizető, ennek hiányában a gépjármű üzemben tartója, illetve az úthasználó kötelezett tekintet nélkül állampolgárságára és az általa vezetett vagy üzemben tartott, illetve tulajdonát képező gépjárművet nyilván¬tartásba vevő országra. Lehet-e egy törvény által ránk szabott kötelezettséget továbbterhelni?

Miután az e-útdíj nem adókötelezettség, hanem egy szolgáltatás igénybevétele, véleményem szerint a helyi adó törvényi előírásainak a figyelembevételével lehet közvetített szolgáltatás is.

Ehhez az kell, hogy az e-útdíjat fizető társaság a belföldi vagy külföldi megrendelőjével írásban kötött szerződésben abban állapodott meg, hogy az e-útdíjat részben vagy egészében külön tételben a fuvart megrendelő felé továbbszámlázhatja és ténylegesen is továbbszámlázza.
Ekkor az e-útdíjként fizetett összeg, illetve annak arányos része közvetített szolgáltatásnak minősül, és mint ilyen, csökkenti a helyi iparűzési adó alapját. Ehhez még az is szükséges, hogy a számviteli elszámolásokban nem az 52-es igénybe vett szolgáltatásokba könyveljük ezeket az útdíjakat, hanem a 815-ös közvetített szolgáltatásokba.
Ha egy cégen belül van igénybe vett és közvetített szolgáltatás is, akkor szükség lesz egy nagyon profi adminisztrációra a háttérben.

Adókedvezmény

Az e-útdíjjal kapcsolatban a költségek növekményének ellensúlyozására adókedvezmény jár a helyi adóból: az általuk fizetendő helyi iparűzési adóból levonhatják az adóévben megfizetett e-útdíj 7,5 százalékát.
Nincs kedvezmény a sima autópálya-matricára és a külföldön fizetett útdíjakra sem.
Sőt. Ha az útdíjat közvetített szolgáltatásként számoljuk el, az sem vonható le a helyi adóból.