Ez a tartalom már több mint egy éves. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.
Mi az az elévülés?
A követelés elévülésének legfontosabb következménye az, hogy azt bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Az elévülési időn túl az adós a követelés teljesítését megtagadhatja. Az elévült követelést a számviteli törvény szerint behajthatatlan követelésként kell kezelni, azt a könyvekből ki kell vezetni.
Ezzel párhuzamosan vizsgálni kell a társaságiadó-törvényt is. Itt ugyanis a behajthatatlan követelések miatt nem kell adóalapot emelni, azaz elismert költségek. A számvitelben megfogalmazott behajthatatlan követelések közül két esetben mégis más az adójogi megítélés. Az elévült, illetve a bíróság előtt nem érvényesíthető követelések esetében a társasági adó alapját azért kell megemelni, mert azt nem a vállalkozás tevékenységével összhangban felmerült költségnek tekinti a törvény.
Az elévüléssel azonban maga a követelés nem szűnik meg, még akkor sem, ha azt a könyveinkből kivezettük. Ha a kötelezett az elévült kötelezettségét teljesíti (mert például elkerüli a figyelmét, hogy az elévült), akkor azt teljesítettnek kell tekinteni, az elévülésre hivatkozással nem lehet visszakövetelni. Az elévült követelés tehát továbbra is jár a jogosultnak szerződés szerint, csak az már bíróság előtt nem kényszeríthető ki.
Ha a követelést az elévülés miatt a számviteli nyilvántartásunkból már kivezettük, azaz átkönyveltük a 86-os egyéb ráfordításokra, és később a kötelezett mégis teljesít, akkor a befolyt bevételt a 96-os egyéb bevételre kell könyvelni.
Mennyi az elévülési idő?
Főszabály szerint a követelések 5 év alatt évülnek el. Ebben az új Ptk. sem hozott újdonságot.
Természetesen egyes jogszabályok a saját területükön ettől eltérő elévülési időket is megállapítanak.
Az elévülési idő hosszát a felek saját elhatározásukból is megváltoztathatják, ezt a megállapodást azonban írásba kell foglalni.
Az újdonság az, hogy az elévülési idő nemcsak 5 évnél rövidebb, hanem 5 évnél hosszabb is lehet, a felek közös megállapodása alapján. Az új Ptk. 6:22. §-a szerint a megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Ezen paragrafus még egy fontos szabályt tisztáz: az elévülést kizáró megállapodás semmis. Ilyet tehát a felek közös akarata sem írhat elő.
Az elévülés tehát jellemzően 5 év, melyet a követelés esedékessé válásától kell számítani.
Vevői követelés elévülése
Kiindulva abból az általános helyzetből, hogy az üzleti partnerek nem változtatták meg az elévülési idő főszabályát, a vevővel szembeni követelés tehát 5 év után már nem követelhető.
Az új Ptk. 6:22. §-a viszont szabályoz néhány esetet, ami az elévülési idő számítását megszakítja, és ezzel újrakezdődik az 5 éves időintervallum.
Az elévülést megszakítja:
a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Ezért is nagyon fontos, hogy a követelésünk érvényesítése kapcsán folyamatos egyenlegközlőkkel és fizetési felszólításokkal rendelkezzünk, hiszen ezek mind eszközei lehetnek az elévülési idő megszakításának.
Természetesen a kötelezett részéről történő elismerés egy kötelező elvárás, tehát ne csak kiküldjük, hanem át is vetessük ezeket a leveleket.
A késedelmi kamat tekintetében könnyen elévülhet a követelés. Előfordult olyan eset, hogy egy bérleti jogviszony végén a bérbeadó benyújtotta a teljes bérleti időszakra vonatkozó késedelmikamat-igényét. A listában azonban számos más hiba mellett olyan időszakokat is felsorolt, melyek az 5 éves elévülési időn túl voltak. A kamatra azonban korábban semmilyen értesítés nem érkezett, így azt a kötelezett egyszer sem ismerte el.
Ha tehát a vevővel szemben a kamattal kapcsolatos igényünket is érvényesíteni szeretnénk, akkor elkerülhetetlen annak közlése. Még akkor is, ha számvitelben a kamattal kapcsolatban könyvelési teendő csak akkor keletkezik, ha az pénzügyileg teljesül.
Osztalékkötelezettség elévülése
Az osztalék a tulajdonos számára követelés, a társaság most a kötelezetti oldalon áll. Az elévülésre vonatkozó szabály ugyanaz, mint a vevői követeléseknél. A tulajdonos követelése 5 év múlva elévül, kivéve, ha a követelés megszakad. És ebben az esetben itt a kulcs.
Amennyiben az osztalék jogosultja még mindig a társaság tulajdonosa, és így a beszámolót elfogadó taggyűlésen a mérlegben szereplő vagyonelemeket elfogadja és megszavazza, ezzel a követelése megerősítésre kerül. Gyakorlatilag az osztalék miatti követelés nem tud elévülni. Ez alól kivétel például, ha a magánszemély kilép a társaságból, viszont a kilépéskor fennálló osztalékkövetelése tovább él, akkor az ő feladata, hogy a követelést folyamatosan életben tartsa a társasággal szemben. Ez ugyanis nem történik meg automatikusan a taggyűlésen.
Adóhatósággal szembeni követelés elévülése
Talán az olvasók között is van olyan, aki döbbenten tapasztalta, hogy a NAV-folyószámlán levő túlfizetése azért nem került kiutalásra, mert a hatóság elévülésre hivatkozott.
Az adózás rendjéről szóló törvény 164. § (1) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.
E szabályt a gyakorlatba átültetve például a 2013. évre szóló személyi jövedelemadó-bevallás vonatkozásában azt jelenti, hogy mivel annak benyújtási határideje 2014. május 20. volt, így a 2013-as adóév vonatkozásában 2019. december 31-ig jogosult megállapítást tenni az adóhatóság, illetve eddig az időpontig kell visszaigényelni a bevallásban visszajáró összeget.
Ha visszafelé számolunk, akkor 2014. december 31-ig lehet a 2008-as bevallásokkal kapcsolatosan teendőnk. Eddig önrevíziózhatjuk meg például a személyi kedvezményt, ha nem vettük volna igénybe, illetve ezen időpontig mindenképpen kérjünk kiutalást a túlfizetésre, ha nem szeretnénk, hogy elévüljön.
Érdekes még az elévülési szabály az áfa vonatkozásában. Ha egy cégnek az áfabevallásában negatív elszámolandó adó van, de azt az értékhatár miatt visszaigényelni nem tudja, akkor itt még nem indul el az öt év.
Ha viszont egyetlen időszakban eléri a visszaigénylés értékhatárát (50 ezer, 250 ezer, 1 millió Ft), de mégis úgy dönt, hogy változatlanul a továbbvihető követelésként tünteti fel, akkor már elindul az 5 éves intervallum. Ennek magyarázata, hogy a visszaigénylési jog megnyílt, azaz az elévülési idő elkezdődik.
Az értékhatár elérése esetén olyan esetekben szoktak a cégek a visszaigénylési jogukról lemondani, ha az adóellenőrzéstől tartanak. Ekkor marad továbbvihető követelés, és azt csak a következő áfabevallásban érvényesítik. Logikus magyarázat ez akkor, ha a következő elszámolási időszak valamelyikében ez felhasználódik, azaz tényleges fizetendő adót csökkent. Ha egy társaság áfaelszámolása minden hónapban negatív, akkor ez irracionális döntésnek tűnik, ráadásul könnyen feledésbe merül az összeg, és elévül.
Ha élünk a visszaigénylési jogunkkal, akkor azt kikérhetjük vagy másik adónemre átvezethetjük.
