5%-os áfa a vendéglátásban

A kérdés összetett

Ahhoz, hogy az 5%-os áfát alkalmazni tudjuk, egyszerre több tényezőnek meg kell valósulnia.

Ezek:

• meg kell felelni a statisztikai besorolásra alapozva meghatározott tevékenységi körnek,
• mindenképpen szolgáltatásnyújtásnak kell történnie, valamint
• az adott szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb tevékenységeknél is csak bizonyos termékkör kiszolgálása esetén lehet a kedvezményes adómértéket alkalmazni.

Statisztikai besorolás

A kedvezményes adómérték alkalmazhatóságának kiinduló feltétele, hogy az adóalany által végzett ügylet a TESZOR’15 56.10 Éttermi és mozgó vendéglátás szolgáltatás kategóriába tartozzon.

A KSH szerint ez a szakágazat magában foglalja a fogyasztók kiszolgálását étellel úgy, hogy felszolgálják nekik, mialatt ők ülnek, vagy a fogyasztók kiszolgálják saját magukat a kitett ételekből (svédasztal), vagy elfogyasztják a kész ételt az adott helyiségben, vagy elviszik onnan, vagy akár kiszállíttatják. Idetartozik még az ételek elkészítése és felszolgálása azonnali közvetlen fogyasztásra motoros vagy nem motoros járműből, vagy élelmiszer-szállító kocsiból.

Ebbe a szakágazatba tartozó szolgáltatás helye:

• az étterem,
• az önkiszolgáló étterem,
• a gyorsétterem,
• a pizzaszállító,
• az előre elkészített és csomagolt ételek elfogyasztására alkalmas étkezőhely,
• a fagylaltoskocsi,
• a mozgó élelmiszer-szállító,
• az ételkészítő piaci bódé,
• a közlekedési eszközben működő étterem, bár, ha elkülönült egységként üzemel.

Nem ebbe a szakágazatba tartozik:

• az ételek kiskereskedelmi értékesítése automatán keresztül (4799),
• a koncesszióval működő kedvezményes étkeztetés (5629).

Szolgáltatás nyújtása

A fenti felsorolást önmagában még nem elegendő vizsgálni, mert sok esetben téves megoldásra juthatunk.

A kedvezményes adómérték másik fontos feltétele, hogy az szolgáltatásnyújtásnak minősüljön.

A termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás elkülönítésében már az Európai Bíróság is foglalkozott, így az áfa végrehajtási rendeletének 6. cikke tartalmaz iránymutatásokat.

„Az éttermi és vendéglátóipari szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek kész- vagy félkész ételek és/vagy italok emberi fogyasztásra szánt értékesítéséből állnak, és amelyeket az azonnali fogyasztást lehetővé tevő megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérnek. Az ételek és/vagy italok értékesítése csak az egyik összetevője a teljesítésnek, amelyben a szolgáltatások vannak túlsúlyban. Az éttermi szolgáltatás az említett szolgáltatásoknak a szolgáltatásnyújtó létesítményeiben történő nyújtása, a vendéglátóipari szolgáltatás pedig az említett szolgáltatásoknak a szolgáltatásnyújtó létesítményein kívül történő nyújtása.

Nem tekintendő az (1) bekezdés szerinti éttermi vagy vendéglátóipari szolgáltatásnak a kész- vagy félkész ételek és/vagy italok olyan értékesítése – függetlenül attól, hogy az magában foglalja-e a fuvarozást vagy sem –, amelyet nem kísér semmilyen más kiegészítő szolgáltatás.”

Ezek alapján egyértelműen termékértékesítésnek minősül, ha a vendég elvitelre kéri az ételt. Még abban az esetben is, ha közben meggondolja magát, és a becsomagolt ételt végül mégis ott fogyasztja el.

Nem lehet alkalmazni a kedvezményes kulcsot abban az esetben sem, ha kiszállítással értékesítünk, ez is egyértelműen termékértékesítésnek minősül.

Az adóhatóság értelmezése szerint tehát nem attól minősül szolgáltatásnak az ügylet, hogy az ételt, italt helyben elkészítik, hanem az teszi szolgáltatássá az ügyletet, ha az elkészített étel, ital értékesítését az azonnali fogyasztást lehetővé tevő megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérnek, mely szolgáltatáselemek dominálnak az ügyletben. Aki elviszi, illetve nem ott fogyasztja az ételt, azoknál ezek a szolgáltatások nem dominálnak.

Összefoglalva:

• Ha a vevő az étteremből, cukrászdából elvitelre kéri az ételt, süteményt, majd amikor becsomagolva átveszi, mégis leül egy asztalnál, és azt ott helyben elfogyasztja, akkor az emiatt nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak.
• Ha a vendég helyben fogyasztásra kéri a megrendelt ételt, majd a maradékot becsomagoltatja és elviszi, akkor tekintve, hogy a vendég eredeti szándéka éttermi szolgáltatás igénybevételére irányult, a becsomagolni kért maradék étel átadása is az éttermi szolgáltatásnyújtás része.
• Ha a vendég már a rendeléskor jelzi, hogy a menü egy részét (pl. leves) helyben fogyasztja, a másik részét (pl. főétel) pedig elvitelre kéri, akkor ilyen esetben éttermi szolgáltatás, és amellett egy termékértékesítés is megvalósul, azaz az ügylet adóalapját meg kell bontani, 5 és 27%-os adóalapra.

Önkiszolgáló éttermek

Még nem sokkal a kedvezményes adókulcs bevezetése után egy hivatali szakember előadásán az hangzott el, hogy az étel elfogyasztásához szükséges kellékek, például a szalvéta az asztalon rendelkezésre áll, akkor az szolgáltatás. Véleményem szerint ez azért egy elég szélsőséges, és talán nem is minden esetben elegendő feltétel, de az ebből is jól látszik, hogy sok esetben hajszálvékony érvek és ellenérvek döntik el a szolgáltatás jellegét.

És akkor mi a helyzet az önkiszolgáló éttermekkel?

Megfelel a szolgáltatás nyújtásának az a vendéglátóegység is, ahol az ételszolgáltatás korlátozott kiszolgálással vagy önkiszolgálással történik, de fontos, hogy az ülve fogyasztás biztosított legyen. Ilyen például egy gyorséttermi vendéglátás.

És akkor ott vannak a lángossütők, pecsenyesütők, talponállók. Végül is ezek is önkiszolgáló egységek, de vajon megvalósul-e a szolgáltatás jelleg?

Az előbb írt adóhatósági értelmezés szerint az a fontos, hogy a szolgáltatás jelleg domináljon.

És itt a probléma. Egy büfékocsiból történő értékesítés esetében ugyanis nem a kiegészítő szolgáltatások vannak túlsúlyban, így ez termékértékesítésnek minősül. Véleményem szerint még akkor is, ha a pulton van szalvéta.

Éttermi szolgáltatás „kitelepülés” esetén

Az érintett statisztikai kódok alá történő besorolásnak nem feltétele a melegkonyha, csak az, hogy az ételek és az italok közvetlen fogyasztásra alkalmasak legyenek.

Így – szemben a 2018 után kiadott értelmezésekkel ellentétben – a kedvezményes adómérték alkalmazásának nem akadálya, ha az étel nem helyben készül el.

Valójában a változás onnan ered, hogy a kedvezményes adókulcs bevezetésekor még a korábbi – SZJ 55.30.11, 55.30.12 és 55.30.13 – kódok voltak érvényben, és ott még feltétel volt a melegkonyha üzemeltetése.

Vajon lehet ezt alkalmazni abban az esetben is, ha egy szolgáltató egy rendezvényre kivonul úgy, hogy saját pincéreivel, eszközeivel nyújtsa a szolgáltatását?

Sajnos nem. Mert a statisztikai besorolások alapján nem tartozik a kedvezményes adómérték alá a rendezvényi étkeztetés (56.21.1) és az egyéb vendéglátás (56.29), illetve az utóbbi alá tartozó üzemi étkeztetés (56.29.2) sem, valamint az italszolgáltatás (56.30.10).

Az úgynevezett catering szolgáltatás esetén – azaz, ha a szolgáltatást egy étterem biztosítja helyszíni rendezvény keretében pincérrel, étkészlettel, egyéb saját eszközökkel – nem alkalmazható a kedvezményes adómérték, függetlenül attól, hogy az ügylet szolgáltatásnyújtásnak minősül.

Ha viszont valaki úgy üzemeltet egy éttermet – a helyszínre bejelentett működési engedéllyel –, hogy ott melegkonyhát nem üzemeltet, hanem fizikailag máshol főznek, ott már elvileg alkalmazható lehet a kedvezményes adókulcs. De azért ezzel is óvatosan, mert a statisztikai besorolások szerint még számos apró részletet előírhatnak, amitől kikerülhetünk a kedvezmény alól.