Behajthatatlan követelések áfája

Behajthatatlan követelés keletkezése

Kezdjük azzal, hogy biztosan mi fogja megelőzni azt, hogy esetleg visszatéríti a NAV egy behajthatatlan követelés áfáját.
Szóval valamikor réges-régen volt egy követelésünk, amit a vevő nem fizetett meg, végül behajthatatlan lett.

Az értékesítéskor az egymillió forintos követelés nyilvántartásba vétele így történik:

T 311. – K 911. 787 402
T 311. – K 467. 212 598

Idővel kiderül, hogy a partner fizetési nehézségekkel küzd, és a körülményeket figyelembe véve az a döntés születik, hogy a követelés 30%-a várhatóan nem térül meg. Az értékvesztés elszámolása így történik:

T: 86. – K: 315. 300 000

Ezután a követelés könyv szerinti értéke a 311-es és a 315-ös számlának az egyenlege, ami 700 000. Ennyi az az összeg, aminek a megtérülését várjuk.

Az értékvesztéssel a társasági adó alapját meg kell emelni.

Újabb hosszú évek után végül a követelés behajthatatlanná válik. Ilyenkor sok könyvelő követi el azt a hibát, hogy a képzett értékvesztést visszaírja. Ezt azonban nem lehet megtenni. Az értékvesztés visszaírására akkor van lehetőség, ha a várható megtérüléshez képest nagyobb értékben történik pénzügyi teljesítés.

Mikor kiderül, hogy a követelés behajthatatlan, akkor végeredményképpen egyéb ráfordításként a követelés értékvesztéssel csökkentett összegét kell könyvelni.

Erre két technika is működik.

• Az egyik, hogy első lépésben összevezetjük a 311-es és a 315-ös számlát, majd annak egyenlegét számoljuk el ráfordításként.

T 315. – K 311. 300 000
T 86. – K 311. 700 000

• A másik könyveléstechnikai megoldás, hogy mind a követelést, mind pedig az értékvesztést a 86-os számlával szemben könyveljük.

T 86. – K 311. 1 000 000
T 315. – K 86. 300 000

Végeredményképpen az eredményre gyakorolt hatása –700 000 Ft.
A behajthatatlan követelésként elszámolt ráfordítással nem kell a társasági adó alapját megemelni, emiatt nincs adóalap-korrekció.

Ami bekerülhet a társaságiadó-bevallásba, ami a korábbi évben értékvesztésként elszámolt 300 ezer forint, amivel akkor megemeltük a társasági adó alapját. Ha azóta sem csökkentettük, akkor most megtehetjük, így végeredményképpen az egymillió forint – a követelés teljes összege – csökkenti az adózás előtti eredményt.

Az áfa visszaigénylése

Az Áfatörvény 2020. január 1-jén hatályba lépett módosítása lehetőséget teremt az adóalanyok számára, hogy önellenőrzés keretében az általános forgalmi adó alapját utólag csökkentsék a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészének vagy részének adót nem tartalmazó összegével. Ennek feltételei vannak, melyeket szintén az Áfatörvény határoz meg. Az adóalap-csökkentés elszámolása eladói oldalon érinti az adóalany partnerét, az adóalany vevőt is.

Az áfa visszaigénylésének rengeteg feltétele van, melyekkel már korábban ennek az újságnak a hasábjain is foglalkoztunk. Ezt most nem ismételném.
Viszont, ha ezeknek meg tudunk felelni és eljutunk a visszaigényléshez, akkor ennek módja nem a tárgyidőszaki bevallásban való rendezés, hanem az eredeti időszakra benyújtott önellenőrzés.

Az áfa visszatérítése háromféle módon történhet. A legkézenfekvőbb, hogy az áfa összege kiutalásra kerül. Emellett azonban elképzelhető az is, hogy vagy a fizetendő áfát csökkentik, vagy pedig az előzetesen felszámított áfát növelik.

Természetesen a könyvelési tétel is ennek függvényében változhat.

Miután a behajthatatlan követelés korábban leírásra került, és azt az egyéb ráfordítások között kellett elszámolni, ezért a visszatérített áfa egyéb bevétel lesz.

Ha az a bankszámlánkra érkezik, akkor a visszatérített áfát így kell könyvelni:
T 384. – K 9699.
A könyvelés időpontja a pénzügyi teljesítéssel egy időben történik.

Ha nem visszatérítésről van szó, hanem az áfa módosul, akkor ugye két irány lehetséges:
T 466. – K 9699., ha a levonható áfa nő, illetve
T 467. – K 9699., ha a fizetendő áfa csökken.

Mint minden gazdasági eseményhez, ehhez is bizonylat kell. Bár lehet, hogy szükség lesz a folyamatban számlamódosításról, de már az áfa visszaigénylésének bevételkénti elszámolásához a bizonylat maga az áfabevallás.

Mi a teendő, ha utóbb, az adóalap-csökkentés elszámolását követően a vevő mégis fizet?

Ha a követelés behajthatatlanná válik, akkor már nagyon kicsi az esélye annak, hogy később mégis fizet.
A könyveinkben már nincs a követelés nyilvántartva, így ha mégis megérkezik bármennyi ellenérték, akkor azt teljes egészében egyéb bevételként kell elszámolni.

Viszonylag egyértelmű ez abban az esetben, ha korábban a követelésünk teljes egészében ráfordítás volt, azaz nem volt az áfatartalom visszaigényelve.

Ha mégis megtörténik az a nagyon ritka eset, hogy egy behajthatatlan követelés áfája visszaigénylésre kerül, majd később a vevő mégis fizet, akkor ez a körülmény ismételt önellenőrzést és ennek keretében adóalap-növelést (a csökkentett adóalap visszarendezését) von maga után.

A vevő által megtérített résznek tehát egy része lesz egyéb bevétel, míg az áfa részére az adóhatósággal szembeni követelést kell előírni és rendezni. Természetesen ennek bizonylata a vevő kifizetésének banki (vagy pénztári) bizonylata, illetve az ehhez kapcsolódó áfabevallás.