Családi gazdaságok az áfában

Adólevonási jog

A családi gazdaságokat érintő egyik kedvező változás volt még a 2022-es évben, miszerint az egyes tagok választhatnak eltérő áfabeli jogállást úgy, hogy személyi jövedelemadó szempontjából a bevételeket a taglétszám alapján osztják fel. A változás kétségtelenül kedvező oldala mellett van a változásnak árnyoldala is. A legfőbb probléma a változással az, hogy az adólevonási jog gyakorlására sokkal jobban oda kell figyelni, leginkább a könyvelőnek.

Kiindulópontként nézzük meg, hogy az egyes áfabeli jogállásokhoz milyen adólevonási szabály párosul.

A táblázat szerint az utolsó jogállás viszonylag ritka, ugyanakkor áfa szempontjából egyáltalán nem kizárt.

Kompenzációs felár

A kompfelárra való jogosultságot ebben a jogállásban a következő két esetben lehet érvényesíteni:

• A nem kompfeláras tevékenység bevétele az alanyi adómentes értékhatár, azaz 18 millió forint alatt van. Ebben az esetben bármilyen csekély összegű mezőgazdasági tevékenységre érvényesíthető a kompfelár.
• A nem kompfeláras tevékenység bevétele több, mint alanyi adómentes értékhatár, de kevesebb, mint a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétel.

A családi gazdaság tagjai áfa szempontjából önálló jogalanyok, ez mindig is így volt. A tagok az áfabeli jogállásukról tehát önállóan dönthetnek, ezzel együtt döntésüket érdemes a többi taggal egyeztetve meghozni. Áfa szempontjából a bevétel nem osztható fel a tagok között, mindenki önállóan teljesíti az áfakötelezettségeket. Az önállóság azt is jelenti, hogy minden tag a nevére szóló beszerzési számlát és a saját maga által kiállított számlákat a saját áfakötelezettségei között számolja el.

Családi gazdaságok összetett tevékenységgel

Az adólevonási jog feltétele, hogy adóköteles tevékenységhez hasznosuljon az adott beszerzés.

Ha egy családi gazdaságot két tag alkot, és mindkét tag áfafizető, akkor elméletileg mindkét tag levonhatja az összes beszerzésére eső áfát. Mi van akkor, ha a két tag más tevékenységet folytat, például az egyik szőlőt termeszt, a másik tag állatokat tart? Mindkét tag a saját tevékenységéről a saját nevében állítja ki a számlát. Kérdés lehet, hogy a szőlőt termesztő tag a nevére szóló takarmányszámlát levonásba helyezheti-e?

A válasz nem.

Tehát még azonos jogállás esetén is oda kell figyelni, hogy ki milyen beszerzést bonyolít le. Bonyolítsuk a kérdést azzal, hogy a könyvelő áfás számlája életszerűen csak az egyik tag nevére szól. Ebben az esetben csak az áfa egy része lenne levonható. Erre pedig az a válasz, hogy a teljes adó levonható.

És még mindig lehet a kérdést továbbgondolni. Mi a helyzet akkor, ha csak az egyik tag nevében állítanak ki számlát a szőlőről és a leadott állatokról is? Először is rögzíthető, hogy ez a megoldás járható út. Ezzel együtt viszont minden beszerzési számla vevőjeként is ezt a tagot kell megadni.

Vegyes áfabeli jogállás

A vegyes áfabeli jogállással rendelkező tagságnál még jobban résen kell lenni. Adott egy háromtagú családi gazdaság, ahol „A„ tag áfafizető, „B” tag alanyi adómentes és kompfeláras, „C” tagnak nincs adószáma. „A’ tag gabonával, „B” és „C” tagok zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Az egyes tevékenységekhez történő beszerzéseknél igyekeznek figyelni arra, hogy ki legyen ott a számlában vevőként. Ennek megfelelően a gázolajszámlák nagy része „A” tag nevére szól. Tegyük fel, hogy az áfát is tartalmazó könyvelési díj számlája „B” tag nevére szól. Ebben az esetben az ebben a számlában szereplő áfa egyáltalán nem helyezhető levonásba, függetlenül attól, hogy a könyvelési szolgáltatás az áfás tagra is kiterjed. Ha viszont a könyvelési számla „A” tag nevére szól, akkor a benne szereplő adót részben levonhatja „A” tag. Az Áfa tv. a tagok közötti bevételarányos számítást nem ismeri, de például a 123. § (3) bekezdésében meghatározott általános, adózó saját számítása szerinti levonási hányaddal már lehet számolni. Az sem tiltott, hogy „A” tag egész egyszerűen csak az egyharmadnyi áfát helyezi levonásba. A következtetésünk tehát az, hogy az adólevonási joggal részben vagy egészben érintett számlák vevőiként az áfás tagot érdemes megjelölni.

Az adószámmal nem rendelkező tagnak nincs áfabeli jogállása, tehát a nevére szóló beszerzési számlák áfatartalma egyáltalán nem helyezhető levonásba. Ennek a tagnak a személyes közreműködése eredményeképpen előállított termény értékesítését bármely másik tag megteheti, annak áfabeli jogállásától függetlenül.

Családi gazdaságon belül folytatott tevékenységeket érdemes abból a szempontból elkülöníteni, hogy melyik tevékenységet milyen áfapozícióban érdemes folytatni. Az egyes áfapozíciókhoz hozzá kell rendelni a tagokat, így a célszerűen választható áfapozícióknak megfelelő mennyiségű adószámot kell kiváltani (ennyi tagnak lesz adószáma). Az esetlegesen fennmaradó tagságnak nem szükséges adószámot kiváltani.

Egyéb szempontokat is érdemes mérlegelni. Például önálló őstermelő csatlakozik egy működő családi gazdasághoz. Ha a csatlakozó tag áfafizető volt, és hoz be a gazdaságba olyan tárgyi eszközöket, melyekre adólevonási jogot gyakorolt, akkor a csatlakozó tag adószámát érdemes megtartani, még akár „üres” járatban is. Az adószám leadása ebben az esetben egyet jelent a megszűnési szabályokkal, ami a tárgyi eszközök utáni áfafizetési kötelezettséget jelentené.

Az eltérő áfapozíció által adott lehetőségek egyben kockázatokat is hordoznak magukban. Nagy számlázási fegyelmet kell tartani abban a tekintetben, hogy melyik tag vagy tagok fogadhatnak be számlát, illetve az értékesítést mely tag vagy tagok bonyolíthatják a saját nevükben.