Elhatárolt prémium a kivában

Jogszabályi előírások

A Számviteli törvény előírásaival összhangban a tárgyévre vonatkozóan kitűzött jutalom, prémium összegét tárgyévi költségként indokolt figyelembe venni. Ha a mérleg fordulónapjáig a jutalom, prémium összegét nem határozták meg, mert az a tárgyévi eredménytől függ, akkor annak elszámolása során az időbeli elhatárolást kell alkalmazni.

Ennek megfelelően az üzleti év végén a jóváhagyásra jogosult testület által megállapított és a tárgyidőszakra vonatkozóan bérköltségként elszámolt prémium összege az Szt. 44. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a passzív időbeli elhatárolások tételei között mutatandó ki.

A Kivatörvény 20. § (1) bekezdése szerint a kisvállalati adó alapja a (2)–(7) bekezdésre figyelemmel:

a) a (3)–(5) bekezdés szerinti tételek egyenlegének,

b) a személyi jellegű kifizetésekkel

növelt összege, de legalább a b) pont szerinti összeg.

Személyi jellegű kifizetésnek – főszabály szerint – azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a Tbj.-törvény szerint járulékalapot képez az adóévben.

Kulcsfontosságú lesz az értelmezésben ezen mondat utolsó szava: „az adóévben”. Mert ebből egyértelműen lehetne arra következtetni, hogy a két feltételnek ugyanabban az adóévben kell megtörténnie.

A jogszabályokból az ellentmondás tehát jól látszik. Különböző évre esik a bérköltség elszámolása, mint a járulékalap meghatározása. A kérdés tehát úgy szól, hogy melyik évben keletkezik kivaalap? A ráfordítás elszámolásának évében, a járulékkötelezettség évében? Esetleg egyikbe sem, vagy mindkettőben?

Azt hiszem, azt a választ rögtön kizárhatjuk, hogy mindkettőben. Kacérkodunk a jogszabály alapján azzal, hogy egyikben sem, hiszen egyik évben sem teljesítjük az adóalap meghatározásához az összes feltételt. Ez a megoldás azonban nem lehetett a jogalkotó szándéka.

Nézzük, mit mond az adóhatóság!

A kérdés

A konkrét kérdés tehát úgy szól, hogy a tárgyévi beszámolóban a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben a tárgyévre elszámolt prémiumhoz (személyi jellegű ráfordítás) kötődően keletkezik-e kivafizetési kötelezettség a tárgyévben, vagy a prémium kifizetésekor keletkezik a tárgyévet követő évben, amikor a prémium kifizetésre kerül?

Kértem, a válaszadásuk során mérlegeljék, hogy a kettős feltételnek („személyi jellegű ráfordítás, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben”) egyik időszak eseményei sem felelnek meg:

1. A tárgyévben a személyi jellegű ráfordítás elszámolásra kerül, de az a Tbj. szerint járulékalapot nem képez,
2. A tárgyévet követő évben – amikor a prémium kifizetésre kerül – személyi jellegű ráfordítás nem kerül elszámolásra, a Tbj. szerint járulékalapot képező jövedelem azonban kifizetésre kerül.

Egyik vélemény

A Számviteli törvény előírásaival összhangban a tárgyévre vonatkozóan kitűzött jutalom, prémium összegét tárgyévi költségként indokolt figyelembe venni. Ha a mérleg fordulónapjáig a jutalom, prémium összegét nem határozták meg, mert az a tárgyévi eredménytől függ, akkor annak elszámolása során az időbeli elhatárolást kell alkalmazni. Ennek megfelelően az üzleti év végén a jóváhagyásra jogosult testület által megállapított és a tárgyidőszakra vonatkozóan bérköltségként elszámolt prémium összege az Szt. 44. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a passzív időbeli elhatárolások tételei között mutatandó ki.

A kisvállalati adóalap meghatározása során a személyi jellegű kifizetéseket nem azok pénzügyi teljesítésekor, hanem a számviteli elszámoláskor kell figyelembe venni, vagyis a személyi jellegű kifizetések nem a kifizetésük adóévében, hanem abban az adóévben képezik a kisvállalati adó alapját, amelyben ráfordításként elszámolásra kerültek. A ráfordítás egy adott időszakra történő elszámolással keletkezik, az adott időszakot terheli, függetlenül annak pénzbeli rendezésétől – írja az adóhatóság.

Véleményük szerint tehát nem a járulékalaphoz kell igazodni, hanem a ráfordításként történő elszámoláshoz. Esetünkben tehát a 2023-as évhez.

Másik vélemény

Fenti jogszabályi hivatkozások alapján a munkavállalónak 2024. évben kifizetett, de a számviteli alapelv miatt 2023. évre elhatárolt személyi jellegű ráfordítást (jutalom) a ráfordítás elszámolásának évében (2023) nem lehet kivaalapként figyelembe venni, mivel a Katv. meghatározása szerint – egyéb módosító tételekkel együtt – a Tbj. szerinti járulékalapot képező kifizetés adja a kiva alapját.

Ugyanakkor járulékalapot csak a kifizetés évében képez, igaz, 2024-ben már személyi jellegű ráfordítás nem keletkezik. Ezt az ellentmondást oldja fel a Katv. 15. § (1) bekezdés, mely rögzíti, hogy az Szt. előírásainak betartása nem eredményezhet adókötelezettség-változást a kivaalany adózónál.

Összefoglalva: a 2023. év terhére elszámolt személyi jellegű ráfordítás abban a negyedévben keletkeztet kivakötelezettséget, amikor a kifizetés történik – írja ebben a válaszában az adóhatóság.

Mindezt kiegészítik még azzal, hogy a kivakötelezettség elhatárolása nem felel meg a Számviteli törvény előírásainak, azt a 2024. évi eredménykimutatás részeként kell szerepeltetni.

Amivel egyébként mélységesen egyetértek.

Akkor mi az igazság?

Ez egy jó kérdés. A jogszabályok értelmezése nem csak nekünk nehéz, sokszor megugorhatatlan feladat.

Ha most félreteszem azt a saját álláspontomat, hogy a jogszabály szerint egyik évben sem felel meg az adóalap meghatározásához a helyzet, akkor döntenem kell.

Pedig a pont ellentétes állásfoglalások is ezt mondják. Az egyik megmondja, miért nem lehet a 2023-as évben adóztatni, a másik pedig levezeti azt, hogy miért nem lehet a 2024-es évben. Következtetésképpen a kettőből együtt le is tudnánk vezetni azt, hogy miért nem adóalap egyik évben sem.

Szóval, ha valaki azt a kockázatot nem akarja bevállalni, hogy a jövedelmet egyik évben sem adózza le, akkor vajon melyik állhat közelebb az igazsághoz?

Talán a 2024-es év.

Talán azért, mert a 2023-as évre „csak” egy elhatárolási szabály van. Ami számvitelileg úgy néz ki, hogy elszámolunk egy bérköltséget a passzív elhatárolással szemben.

Majd 2024-ben – amikor felmerül a bérköltség – ismét elszámoljuk a bérköltséget, de a passzív elhatárolás feloldásával a 2024-es év ráfordításai alól mentesíti az évet. Hiszen az az előző év eredményének terhére került elszámolásra.

Persze ez a magyarázat számvitelileg ugyanúgy több sebből vérzik, mint a NAV-os következtetések, de a helyzet megoldására nem marad más: vagy magunk találjuk ki, hogy mit is tudunk megmagyarázni, vagy megvárjuk, hogy a jogalkotó a jogszabályban rendet tegyen.

És akkor a cikk végére beteszem azt a nagyon fontos zárómondatot, amit minden hatósági válasz végén is látunk:

„Tájékoztatjuk, hogy a válaszlevél tartalma szakmai véleménynek minősül, kötelező jogi erővel nem bír.”