Építőipar a határon túl

A határon átnyúló piac

A magyar építőipari vállalkozások külföldi munkavállalásai már évtizedes hagyományokra nyúlnak vissza. A vállalt munkák nagyon széles körben mozognak, egy-egy munkafolyamattól egészen a generálkivitelezésig terjednek. A munkák időbeli nagyságrendje kihatással van arra is, hogy telephelyet keletkeztető feladatról van-e szó vagy sem. Egy szigetelési, festési, villanyszerelési, gépészeti munka jellemzően nem keletkeztet telephelyet, míg a nagyobb ívű kőművesmunkák (például szerkezetkész állapotra építés) esetén előfordulhat, hogy az időtartam miatt telephely keletkezik.

2024. december 31-ig bezárólag a külföldi teljesítési hely okán a magyar vállalkozóra az alábbi kötelezettségek valamelyike hárult:

• Ha a szolgáltatást igénybe vevő fél EU-tagállambeli külföldi adóalany volt, akkor Áfa tv. hatályán kívüli számlát állított ki, az adott tagállam szerinti fizetendő áfa pedig a vevő dolga volt.
• Ha a szolgáltatást igénybe vevő fél nem az adott ország adóalanya vagy pedig nem adóalany volt, akkor a tagállami szabályok szerinti bejelentkezésre volt kötelezett, és az adott ország áfamértékével kellett a szolgáltatásról a számlát kiállítania.
• Ha a feladat állandó telephelyet keletkeztetett, akkor választható volt a külföldi alanyi adómentes jogállás, illetve normál áfaalanyként is fizethette az áfát.

Az első esetben, ha a vevő nem volt adó levonására jogosult, illetve a második esetben a külföldi általános forgalmi adó „veszteség” volt, mivel a vállalási bruttó árban az áfával számolni kellett. A harmadik esetben a helyi adóalanyokkal azonos lehetőségei voltak.

Alanyi adómentesség az új lehetőség

2025. január 1-jétől a külföldi tagállamban történő telephely hiányában is megnyílt a lehetőség arra, hogy alanyi adómentes jogállást válasszon a magyar adóalany. Az alanyi adómentesség a vevő minőségétől függetlenül tartogat lehetőségeket. Az előbbi felsorolás azzal a lehetőséggel bővül, miszerint az alanyi adómentesség értékhatáráig külföldi áfa felszámítása nélkül nyújthat szolgáltatást, függetlenül a vevő személyétől.

Az alanyi adómentes jogállás egyben azt is jelenti, hogy az alanyi adómentességgel érintett tagállamban nyújtott szolgáltatásához történő beszerzések áfája nem helyezhető levonásba. Az adólevonási jog hiányát abból a szempontból kell értékelni, hogy az építőipari vállalkozó által nyújtott szolgáltatásnak mekkora a hozzáadott értéke:

• Ha a nyújtott szolgáltatásnak részét képezi a felhasznált anyag, akkor a hozzáadott érték aránya kisebb, a beszerzéskor felszámított áfa nem vonható le, ami ebben az esetben veszteség, tehát az alanyi adómentesség választása kevésbé jó ötlet.
• Ha a nyújtott szolgáltatásnak nem része a felhasznált anyag, akkor a hozzáadott érték aránya magas, előnyt jelent, hogy a hozzáadott értékre nem kell a külföldi áfát felszámítani.

Tovább bonyolítja a gondolkodást az a körülmény, hogy az építőipari vállalkozás magyarországi áfabeli jogállása is hatással van az adólevonási jog gyakorlására.

Ha a vállalkozás idehaza alanyi adómentes jogállású, akkor a külföldi jogállásától függetlenül nem helyezheti levonásba a Magyarországon beszerzett alapanyagokra felszámított áfát.

Az alanyi adómentesség felső bevételi értékhatárhoz kötött:

• Az adott ország saját bevételi korlátjára tekintettel kell lenni. Németország esetében például ez évi 25 000 euró.
• Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy EU-s szintű bevételnek évi 100 000 euró alatt kell lennie.

Példa

A fentiek megértéséhez vizsgáljunk meg egy példabeli vállalkozást. Egy magyarországi székhelyű, általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, szigeteléssel foglalkozó vállalkozás Németországban vállal munkákat. 2026. évre vonatkozóan 3 munkája van kilátásban. Mindhárom megrendelője magánszemély. A munkáért bruttó 20 000 eurót fizetnének a vevők. A munka a szolgáltatást tartalmazza, mindössze bruttó 500 euró értékű, saját (belföldi) beszerzésű anyagot használnak fel.

A németországi 19%-os áfamértéket figyelembe véve, a következő lehetőségek adódnak:

• A cég Németországban alanyi adómentességet választ. Ebben az esetben a 20 000 euró bevétellel teljes egészében számolhatnak, azzal, hogy az 500 euró beszerzés áfatartalma (hozzávetőlegesen 100 euró) elveszik.
• A cég Németországban nem választ alanyi adómentességet. Ebben az esetben a német áfával csökkentett nettó árral kell számolniuk, azaz 16 800 euró lesz a bevételük, ezzel együtt a beszerzések 100 euró áfatartalma megtérül.

Nem kérdés, hogy melyik az előnyösebb megoldás. Természetesen minden egyéb szempontot is vizsgálni kell, azaz a többi vállalt munka is befolyással lehet a döntésre. Ha az éves bevétel várhatóan 100 000 euró fölé megy, akkor eleve kizárt az alanyi adómentesség választása Németországban.

Mennyiben változik a helyzet, ha a cég Magyarországon alanyi adómentes jogállású?

A válasz az, hogy nem lényegesen. Ebben az esetben csak annyi a különbség, hogy ha Németországban nem választ alanyi adómentességet, akkor a belföldi beszerzések áfája ebben az esetben sem vonható le.

Az alanyi adómentesség EU-s szintre kiterjesztése a lehetőségeket ugyan bővíti, ugyanakkor temérdek változó is bekerül a képletbe. Az általános forgalmi adó bonyolult szabályozása itt jól tetten érhető. Adótervezési feladatról beszélünk, hiszen a példabeli vállalkozó 2026. évére vonatkozóan minden más információra is szükség van, így például mely országokban mennyi munka várható, anyaggal vagy anyag nélkül vállalnak munkákat, adóalanyok vagy nem adóalanyok a megrendelők, telephelyet vagy telephelyet nem keletkeztető munkákat vállalnak. Forintban mérve és jövedelmezőségi szempontból milliós nagyságrendű következménye is lehet egy áfabeli döntésnek. Ha több külföldi országban is vállalnak munkát, akkor országonként eltérhetnek abban a tekintetben, hogy az alanyi adómentességet választják vagy sem.