Erdővéghasználati fakitermelés

Többlethasználati megállapodás

A több tulajdonossal rendelkező erdőterületen történő gazdálkodás egyik tipikus esete a többlethasználat-megállapodás. A többlethasználati megállapodás lényege, hogy a résztulajdonos-erdőgazdálkodó a többi tulajdonoshoz képest többletjogokat kap, egyben többletfeladatokat is. A többletjogok egyike az erdei haszonvételek gyakorlásának a joga, beleértve a véghasználati fakitermeléssel letermelt fát is. A felek megállapodhatnak abban is, hogy véghasználat esetén minden tulajdonost a ráeső tulajdonrésznek megfelelő faanyag megilleti, de döntően a megállapodások az erdőgazdálkodónak állapítják meg ezt a jogot. Ezt a két alapesetet külön blokkban tárgyalom.

A véghasználattal érintett faanyag tulajdonjoga az erdőgazdálkodót illeti meg

A letermelt vagy lábon álló fa tulajdonjoga ebben az esetben az erdőgazdálkodót illeti meg. A véghasználattal érintett faanyagot az erdőgazdálkodó a saját nevében értékesítheti, azaz a saját nevében állítja ki a számlát a teljes faanyagról. A kapott pénz egy részét a saját költségei (például a letermelés díja) fedezésére fordítja, a többi tulajdonrész arányában felosztja.

A tulajdonosoknál az így kapott összeg személyi jövedelemadó szempontjából adómentes jövedelem. Ez azért van így, mert a többlethasználati megállapodást szinte biztos, hogy öt évnél hosszabb időre kötik, és ebben az esetben a használati díj mentes az adó alól. További kérdés lehet, hogy ez az adómentesség igaz-e a véghasználati fakitermelés éveire is, amikor a felosztott összeg kiugróan magas. Itt a megoldás kulcsa szintén a szerződés. Véghasználati fakitermelés évében a többlethasználati megállapodást azért módosítják a felek, hogy a megállapodásban szereplő – általában nagyon csekély összegű – használati díjat felemeljék a kitermelés évében várható magasabb összegre.

A személyi jövedelemadó az adómentességet a szerződés több mint ötéves időtartamához és nem annak (változó) összegéhez köti.

A díjazást azonban a tulajdonosok nemcsak pénzben, hanem faanyagban is kérhetik. Ebben az életszerű helyzetben az erdőgazdálkodó a faanyagnak csak azt a részét értékesíti, ami az ő költségei, munkája fedezetére szolgál, a többit a tulajdonosok rendelkezésére bocsátja. Adózási szempontból itt jön a bökkenő. Az erdőgazdálkodó az általa tulajdonolt faanyagot a tulajdonos részére a használat ellenértékeként adja át. Tehát mind az általános forgalmi adó, mind a személyi jövedelemadó szempontjából adóztatási pontról beszélünk.

Általános forgalmi adó esetében a használat, mint a tulajdonosok által nyújtott szolgáltatás fejében faanyagot, azaz terméket értékesít a tulajdonosoknak. A használati díj áfában adómentes ingatlan-bérbeadásnak minősül, azaz még csak számlát sem köteles a tulajdonos adni, viszont a faanyagot az áfaalany erdőgazdálkodó fogja értékesíteni, méghozzá áfásan (alanyi adómentesség lehetőségével most nem számolunk). Az áfa alapja az átadott faanyag szokásos piaci értékével egyezik meg. A piaci értékkel nem érdemes sokat vacakolni, a tulajdonosra eső, megemelt használati díjból mint bruttó (áfát is tartalmazó) összeget célszerű figyelembe venni. Az erdőgazdálkodónak a felszámított áfát pedig annak ellenére meg kell fizetni az állam felé, hogy azt pénzügyileg a tulajdonosok nem fogják az erdőgazdálkodó felé megfizetni.

Személyi jövedelemadó tekintetében szintén problémás a szituáció. Az erdőgazdálkodónál vállalkozása bevételének kell tekinteni a tulajdonos felé átadott faanyagot, annak szokásos piaci árával számolva. Itt azt is fontos kijelenteni, hogy ha egyéni vállalkozóként erdőgazdálkodó, akkor egyéni vállalkozói bevétel, ha pedig őstermelőként, akkor őstermelői bevétel lesz. Ezzel szemben költségként a faanyaggal kompenzált használati díj természetesen elszámolható. Tehát lényegében nulla forint jövedelem lesz az eredője, de a kiugró bevétel egy átalányadózó őstermelőt az átalányadózásból is kitehet.

A véghasználattal érintett faanyag tulajdonjoga az egyes tulajdonosokat tulajdonrészük arányában illeti meg

Az erdőgazdálkodó szempontjából lényegesen könnyebb ez a helyzet. Ő ugyanis csak a tulajdonrészére eső faanyag értékesítésével kell, hogy foglalkozzon, azt tudja csak a saját nevében értékesíteni. Minden tulajdonos a ráeső faanyagot a saját nevében értékesítheti, azaz minden egyes tulajdonosnak minimum adószámot kell kiváltania.

Persze az adószámos magánszemély státuszon túl lehet őstermelő és egyéni vállalkozó is, de ehhez a szükséges adminisztrációs lépéseket – még a faanyag értékesítése előtt – végre kell hajtania. Az adószám birtokában számlával adhatja el a faanyagot, adásvételi szerződés még abban az esetben sem elegendő, ha a magánszemély 20 év alatt egyszer találkozik ilyen helyzettel.