Kiva újraválasztása

Kiindulópont: a kivaalanyiság elvesztése

A kiva szabályozásának egyik régi alapvetése, hogy szétválás (különválás, kiválás) és egyesülés (beolvadás, összeolvadás) esetén a kivaalanyiságot az összes jogutód automatikusan elveszíti. 2024. évtől jött az az enyhítés, miszerint szétválás és egyesülés esetén a jogutód(ok) a kivaalanyiságot ismételten választhatják.

2024. december 31-ig a kiva ismételt választásának a feltételei a következők voltak:

• az átalakulás nem minősülhetett kedvezményezett átalakulásnak;
• a jogutód a belépési feltételeket teljesíti.

Kiemelendő, hogy a belépési feltételeket (mérlegfőösszeg, létszám, árbevétel) a kapcsolt vállalkozásokkal együtt kell teljesíteni. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mivel a belépést követően a kivaalany a kapcsolt vállalkozások nélkül vizsgálja, hogy a kilépési küszöböt eléri-e. Egy kivaalany életében is történhet olyan tulajdonosváltozás, aminek az eredményeképpen a kapcsolt vállalkozásokkal együtt számított létszám-, bevétel- és mérlegfőösszeg-paraméterek máris átlépik a kilépési küszöböt, de mivel a kivaidőszak alatt a kapcsolt vállalkozások nélkül kell számolni, ezért a kivaalanyiság mindaddig nem forog veszélyben, amíg a kivaalany a saját paraméterei alapján a kilépési küszöb alatt marad.

Új lehetőség

2025.  január 1-jétől az előbbi felsorolásból a nem kedvezményezett átalakulásra vonatkozó feltétel eltűnik, a második feltétel marad.

A kiva ismételt választására 15 napja van a jogutódnak, mely határidő jogvesztő.

Hangsúlyozandó, hogy kivaalanyiság megszűnése vonatkozik azokra a kivás cégekre, amelyek az átalakulás során megmaradnak, azaz kiválás esetén a „maradó” cégre, továbbá beolvadás esetén a beolvasztó cégre.

Annak nincs jelentősége, hogy a kiváló, illetve a beolvadó cég mekkora tőkeerőt képvisel a „maradó”, illetve a beolvasztó cég tőkeerejéhez képest.

Gyakori kérdés szokott lenni, hogy kivaalanyiságot visszaválasztó maradó, illetve beolvasztó cégek esetén két időszaki kivabevallást kell adni vagy egyet. Talán a jogszabályból nem is vonnánk le a helyes választ, legalábbis az adóhatóság szerint. Véleményük szerint ugyanis a válasz az, hogy két bevallást fog adni, melyben töréspont az átalakulás napja lesz.

Kritikus pont: dátumok

A szabályozás 2025. január 1-jétől pontosítja azt a kérdést is, hogy ha a jogutódok mindegyike ismét választja a kivát, akkor a jogelőd kivaalanyisága megszűnése napja és a jogutód kivaalanyisága napja között lesz-e olyan időszak (konkrétan 1 nap), amíg a jogelőd társaságiadó-alanynak minősül.

A 2024-es szabályozásból azt lehetett kiolvasni, hogy a jogelőd 1 napra a társasági adó alanyává válik, ugyanakkor a NAV a gyakorlatban nem számolt ezzel a társaságiadó-időszakkal, és a törzsbe is úgy jegyezte a be jogelőd utolsó kivás napját, hogy a követő naptól a jogutód kivaalanyiság következzen. Ezt az adóhatósági gyakorlatot hagyta jóvá a 2025. január 1-jei változás.

Áttérési különbözet

Az áttérési különbözet számítása is terítékre kerül a kérdés kapcsán.

Az egyik eset az, hogy az összes jogutód kéri magára a kivát. Ebben az esetben áttérési különbözetet számítani sem kell.

Ha viszont több jogutód van, és a jogutódok nem mindegyike akar kivás lenni, akkor a társasági adóra áttérő gazdasági társaság miatt a jogelődnek számolnia kell áttérési különbözetet. Rögtön adódik a kérdés, hogy ebben az esetben a pozitív áttérési különbözet mekkora hányadát „öröklik” a jogutódok.

Az egyik megoldás az lenne, hogy vagyonarányoktól függetlenül a nem kivát választó jogutód vagy jogutódok az összes áttérési különbözetet megörökli(k). Ez nem lenne korrekt megoldás akkor, ha, mondjuk, kiválás van, és a kiváló cég a jogelőd vagyontömegnek csak egy elenyésző részét viszi ki magával. A NAV-nak erre vonatkozóan még nem találkoztam álláspontjával, de kézenfekvő megoldásnak az tűnik, hogy a jogutód által örökölt vagyontömeg arányában kell az áttérési különbözettel is számolni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kivás cégnél maradó áttérési különbözettel később sem kell számolni, azaz nem kell a fejlesztési tartaléknak megfelelő figyelési időszakkal abban az esetben sem foglalkozni, ha a maradó kivás cég, mondjuk, egy év múlva társasági adó alanyává válik.