Szakképzési munkaszerződéssel rendelkező személyek baleseti jogállásának kérdései

Témát érintő alkalmazandó jogszabályok

A baleset fogalmát az a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet és az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (továbbiakban: Mvt.), továbbá a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Szakképzési tv.) határozza meg.

A üzemi baleset fogalmának meghatározásánál a baleset fogalmából kell kiindulni, mivel az az esemény „baleset”, amely az egészségbiztosítás fogalmi körében nem minősül balesetnek, az üzemi baleset sem lehet.

Az említett rendelkezések az alábbi baleseti típusokat nevesíti

Baleset általánosságban: balesetnek minősül az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést, más (testi, lelki) egészségkárosodást vagy halált okoz [Ebtv.vhr. 1. § (1) bek. m) pont].

Üzemi baleset: az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri.

Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során (pl. elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben) éri [Ebtv. 52. § (1-2) bek.].

Úti baleset: üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el. Az a baleset, amely a munkavállalót nem a lakásától (szállásától) a munkahelyéig vagy pedig a visszavezető úton, hanem még vagy már a lakásában éri, nem minősül úti üzemi balesetnek.

Tanulóbaleset: minden olyan baleset, amely a képzésben részt vevő személyt (tanulót) azalatt az idő alatt vagy tevékenység során éri, amikor a szakképző intézmény felügyelete alatt áll [Szakképzési tv. 7. § 9. pont].

Az Mvt. szerint:

Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától és a sérült munkavállaló közrehatásának mértékétől függetlenül.

A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés során éri.

Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek az a baleset,

• amely a munkavállalót a lakásáról vagy szállásáról a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására vagy szállására menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját tulajdonában álló, bérleti vagy más szerződés alapján, továbbá egyéb megállapodás alapján biztosított járművel történt;
• amely a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény szerint tanulóbalesetnek minősül [Mvt. 87. § 3. pontja; hatályos: 2025. január 1-jétől].

Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.

Munkáltatónak kell tekinteni a duális képzőhelyet [Mvt. 87. § 8. c) pontja; hatályos: 2025. január 1-től].

Ebtv. szerint nem üzemi baleset az a baleset, amely

• részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be,
• munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során történt, a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt,
• vagy szakirányú oktatás során, duális képzés esetén a szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott személy lakásáról (szállásról) a szakképző intézmény által felügyelt szakirányú oktatás helyszínére vagy onnan a lakására (szállására) közlekedve történt, menet közben következett be.
• Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult [Ebtv. 53. § (1) b)–d) bek.; hatályos: 2025. január 1-jétől].

A törvényi indokolás szerint az Ebtv. 53. §-ának módosítása azért vált szükségessé, hogy a szakképzési munkaszerződéssel rendelkező személyek szakképző intézményi elméleti oktatására menet bekövetkező „úti” baleset jogállása rendeződjön.

„A szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott tanuló esetén közös képzési program alapján valósul meg a szakirányú oktatás iskolán belüli és az iskolán kívüli, azaz duális képzési szakasza. A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvénybe foglalt jogalkotási szándék alapján a szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek teljes jogú biztosítottnak minősülnek, ezért az elméleti oktatási napok is munkavégzésnek minősülnek, és a biztosítottal azonos jogok illetik, így a betegségből eredő keresőképtelenség esetén a szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott tanuló részére az iskolai oktatási napokra is jár betegszabadság és táppénz.

A duális képzés esetén azonban az oktatás helyszíne nincs kölcsönös és egyértelmű viszonyban az oktatás jellegével, ezért a baleseti helyzetek megállapításakor nem a helyszín, hanem a szakmai oktatást felelősséggel szervező, felügyelő szervezet (szakképző intézmény vagy a duális képző gazdasági szereplő) »személye« alapján dönthető el egyértelműen a baleset, illetve a baleseti helyzet jellege.

A szakképző intézményben történt baleset a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 7. § 9. pontja alapján tanulóbaleset, így az intézményben jövet/menet szenvedett baleset sem lehet üzemi baleset. A jogalkotási szándék arra irányult, hogy szakirányú oktatás során szakképző intézményben történt baleset szakképzési munkaszerződéssel rendelkező tanuló vagy képzésben részt vevő személy esetén akkor nem tekinthető munkabalesetnek/üzemi balesetnek, ha a baleset bekövetkeztekor a balesetet szenvedett tanuló vagy képzésben részt vevő személy a szakképző intézmény felügyelete alatt állt.”

Egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok esetében baleseti táppénzre való jogosultság

Az Ebtv. 43. § (2) bekezdése alapján az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.

Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.

A szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között munkaviszony jön létre [Szakképzési tv. 83. § (1) bek.].

Szakképzési munkaszerződést csak a duális képzőhelyként nyilvántartásba vett foglalkoztató köthet.

A szakképzési munkaszerződéssel rendelkező személyre (tanulóra) kiterjed a biztosítás, díjazását társadalombiztosítási járulék terheli, és a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet, ideértve az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai közül a baleseti táppénzt.

Az (úti) üzemi baleset bekövetkeztekor egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok esetén a biztosított baleseti táppénzre csak abban a jogviszonyában jogosult, amelyben az üzemi baleset érte.

A képzésben részt vevő személy további jogviszonyában az általános szabályok szerint szerezhet jogosultságot táppénzre.

Az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti járadékban részesül, nem jogosult baleseti táppénzre.