Szellemi termék apportja

Az ügylet nem újdonság

A szellemi termék apportjával kapcsolatos adókötelezettség visszatérő kérdésnek számít. Az alapkérdés az szokott lenni, hogy ha egy magánszemély szellemi terméket hoz létre, akkor arra milyen kötelezettségek teljesítése mellett tud egy céget alapítani, vagy meglévő cégében hogyan lehet bevinni ezt a szellemi terméket. 2025. január 1. előtt a nagy értékű szellemi termék apportja nagyon magas adókötelezettség mellett volt csak megvalósítható. Az új szabályozás a bemeneti adófizetési kötelezettséget szüntetni meg, pontosabban halasztja azt.

Az első, amit tisztázni kell, hogy mit tekint a személyi jövedelemadó szabályozása szellemi terméknek: a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a védjegy, a szerzői jogvédelemben részesülő dolog, a szoftvertermék, az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.), a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.

A fogalomba tehát sok minden belefér, így például a manapság népszerű szoftver is.

Az új szabályozás lényege

Az új szabályozás lényege, hogy az apporttal együtt szerzett üzletrész – felső értékhatár nélkül – sem személyi jövedelemadót, sem szociális hozzájárulási adót nem visel.

Ha viszont az üzletrész – vagy annak hányada – értékesítésre kerül, akkor szerzési értékként nem az apportértéket, hanem az eredeti, a szellemi termék létrehozása érdekében felmerül és igazolt költségeket lehet figyelembe venni. A szellemi termékek sajátossága az igen magas hozzáadott érték, ezért a költségek általában eltörpülnek a szellemi termék értékéhez képest.

Az új szabályozás megértését szolgálja az alábbi példa, melyben a 2024. december 31-ig hatályos szabály szerinti számítást is megtaláljuk.

Példa

A példa szerint egy magánszemély 120 millió forintra értékelt saját szoftvert kíván apportálni a saját cégébe (100%-os tulajdonos), melynek így a jegyzett tőkéje 123 millió forintra növekszik. A magánszemély a céget az apportot követően (még ugyanabban a naptári évben) eladja 160 millió forintért egy magánszemélynek. A szoftver előállításával kapcsolatosan nem tud semmilyen költséget igazolni a magánszemély.

Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a magánszemély egyéb, a szocho felső határba beszámító jövedelemmel nem rendelkezik.

A számok nagyon jól mutatják, hogy az adófizetési kötelezettség nem marad el, csak későbbre halasztódik. De van itt egy másik fontos következtetés: a bemeneti és a kimeneti jövedelemszerzés adóztatásának a jogcíme eltér, ebből adódóan a szocho felsőhatár-szabálya miatt a szochofizetési kötelezettség is kedvezőbb lesz az új szabályoknak köszönhetően.

Apport vagy értékesítés?

Azon is el lehet gondolkodni, hogy az új szabályozás arra az esetre is alkalmas lehet, ha valakinek a birtokában van egy komoly értékkel bíró szellemi termék, amit eladni készül, és ennek adóvonzatát vizsgálja. Ha ezt abban a formában teszi meg, hogy egy céget alapít a szellemi termékre építve, majd a céget adja el, akkor lehetséges, hogy jelentős, a cégalapítással és eladással járó többletköltséget meghaladó összegű adót (szochót) takarít meg. Nyilván itt arra is figyelemmel kell lenni, hogyha a cégalapítást követően rögtön értékesítésre kerül a cég, akkor a valós ügyletre tekintettel az adóhatóság eltérően is adóztathatja az ügyletet, persze csak ellenőrzés keretében.