Autó, buli, áfa…

A lakóautó alatt olyan gépjárművet értek a továbbiakban, ami saját meghajtással rendelkezik, míg lakókocsinak a vontatmányt tekintem. Az egyes adónemeket célszerű külön-külön tárgyalni.

Általános forgalmi adó

Általános forgalmi adó szempontjából a lakóautó – néhány különleges kategóriát leszámítva – a 8703 VTSZ alá tartozik, azaz személygépkocsinak minősül, tehát a tételes levonási tilalommal érintett.

Közösségen belüli beszerzés esetén – és nem különbözeti adóval történt az eladása – a magyar vevő fizeti a 27% áfát. Ezt abban az esetben helyezheti levonásba, ha túlnyomórészt bérbeadási célra hasznosítja. A túlnyomórésznél ismert 90%-os arány teljesülni fog, ha a cég bérbeadási célból vásárolta a járművet. Ennek a dokumentáltsága sem kérdéses, hiszen az egyes bérleti szerződések, a folyamatos rögzített kilométeróra-állások alá fogják támasztani a levonási jogot.

A lakóautóba tankolt üzemanyag áfája és az autópályadíj áfája értelemszerűen nem vonható le. A lakóautó szervizelésével kapcsolatos költségek (akár alkatrész vásárlása, akár javítási szolgáltatás) áfája szintén levonásba helyezhető, mivel megvalósul a túlnyomórészt bérbeadási cél. A lakóautóba vásárolt berendezések, kiegészítők áfája szintén levonásba helyezhetőek.

A lakóautót a cég tulajdonosai magáncélra is használják. Ebben az esetben az ingyenes szolgáltatásra tekintettel fizetendő adó keletkezik. A fizetendő adó alapját az Áfa tv. 69. §-a alapján kell meghatározni, ami azt mondja, hogy az adó alapja az ingyenes szolgáltatással közvetlen összefüggésben felmerülő kiadások adójával egyezik meg. Tehát ebben az esetben nem az egyébként alkalmazott bérleti díjból kell kiindulni, hanem a cég oldalán a magáncélú használat idejére eső költségeket (üzemanyag, kellékek, autópályadíj, külső takarító esetén annak költsége stb.) és a magánhasználatra eső értékcsökkenést kell összeadni, ez lesz a fizetendő áfa alapja. Ez az összeg kisebb lesz, mint a lakóautó bérlei díja.

A lakókocsi pedig nem személygépkocsi, azaz nem esik tételes levonási tilalom alá, tehát a levonási jog abban az esetben is megilleti a céget, ha kevesebb, mint 90%-ban valósul meg a bérbeadás.

Mivel önálló hajtással nem rendelkezik, ezért az üzemanyagra eső levonhatósága nem merül fel.

Ha a lakókocsit, a lakóautót a munkavállaló, az ügyvezető nem ingyen használja, akkor a bérleti díj értelemszerűen áfás lesz. Itt arra kell figyelemmel lenni, hogy bérleti díjnak, azaz áfa alapjának a szokásos piaci árat kellene közelíteni, mert ha nem így van, akkor ki kell igazítani az áfa alapját.

Magánhasználat, személyi jövedelemadó, járulék

A magánhasználatra tekintettel az ingyenes szolgáltatás szokásos piaci értékére számítottan adóköteles jövedelem keletkezik. A szokásos piaci árnál abból kell kiindulni, hogy hasonló lakókocsit vagy lakóautót a magánhasználat idejére mennyiért lehet bérbe venni. Az áfával együtt számított bérleti díj lesz a személyi jövedelemadó alapja. Munkavállaló, ügyvezető, személyesen közreműködő tag esetén a jogviszonyuknak megfelelő jogcímen keletkezik adóköteles jövedelem, azaz járulék és szociális hozzájárulási adó is felmerül. A munkavállalónak vagy cég tagjának a hozzátartozói részére eső juttatás pedig egyéb összevonás alá eső jövedelem, azaz személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó vonzata lesz. Ha például a munkavállaló a feleségével és két gyermekével kapja meg ingyenes használatra a lakóautót vagy a lakókocsit, akkor a szokásos piaci ár egyötöde a munkavállaló bére, a másik négyötöde pedig egyéb összevonás alá eső jövedelem. Természetesen az ellen sem fog tiltakozni a NAV, ha a teljes magánhasználatot a munkavállaló munkabérének tekinti a magánhasználatot biztosító munkáltató.

Amennyiben a magánhasználatot kifizeti a munkavállaló, illetve az ügyvezető, akkor nem keletkezik jövedelem.

Társasági adó

Társasági adóban az a kérdés szokott felmerülni, hogy a kérdéses járművek beszerzésére alkalmazható-e a kisvállalkozói beruházási kedvezmény. A válasz abban az esetben igen, ha nem használt járművekről van szó.

Egyebekben az üzemeltetéssel kapcsolatos összes költség elismert költség lesz a társasági adóban is.

A cég tulajdonosai, alkalmazottai által történő nem ellentételezett magánhasználattal kapcsolatosan felmerült költség, és a magánhasználatra esetlegesen fizetendő egyéb közteher szintén elismert költség lesz.

Cégautóadó, súlyadó

A cégautóadó a lakóautót terheli, a lakókocsit nem. A súlyadót viszont mindkét jármű után fizetni kell. Lakókocsi esetén a cégautóadót lehet csökkenteni a határidőben megfizetett súlyadó összegével.

Termékdíj, EPR-díj

A külföldről behozott – akár használt, akár új – lakókocsi és lakóautó saját célú felhasználására tekintettel termékdíj- és EPR-díj-kötelezettség is felmerülhet.

Termékdíj- és EPR-díj szempontjából a kétféle jármű a következő alkotóelemeire (annak súlyára) tekintettel lesz kötelezett.

A kenőolajat leszámítva az összes termékkategória esetén lesz EPR-kötelezettség, amit le lehet vonni a termékdíjtételből. Ez azt eredményezi, hogy termékdíj-kötelezettséget vallani kell, de fizetni nem. Egyedül a kenőolaj súlyára kell vallani és fizetni is a termékdíjat.

A termékdíjat átalányban a lakóautóra lehet fizetni, ha ezt a fizetési módszer előzetesen beválasztja a cég. Egyszeri beszerzés esetén valószínűleg ez a választás elmarad, tehát az egyes termékdíjköteles alkotóelemek becsült súlya alapján kell a 0 Ft termékdíjat megfizetni, kivéve persze a kenőolajat, ahol érdemi összeg jön fizetendő termékdíjként. Természetesen nem tévedünk nagyot, ha az átalánytermékdíjasoknak kitalált, termékdíjtáblázatból vesszük ki a vélelmezett súlyokat, attól jelentősen nem térhet el a valós súly sem.

A lakókocsiban kenőolaj nem szokott lenni, ezért az összes fizetendő termékdíj minden esetben 0 Ft lesz. A lakókocsi termékdíja átalányban nem fizethető, ezért marad az egyes alkotóelemek becsült súlya.

Az EPR-kötelezettség teljesítése érdekében regisztrálni kell a Pest Megyei Kormányhivatalhoz és a MOHU Zrt.-hez is, majd a kormányhivatal részére küldött adatszolgáltatás alapján a MOHU Zrt. fogja kiszámlázni az EPR-díjat.

Az EPR-díj magasabb, mint a termékdíj összege. A lakóautó esetén az önsúly minden kilogrammja után 21 Ft-ot kell fizetni. Lakókocsi esetén az egyes EPR-köteles alkotóelemek után kell fizetni a díjat. Az akkumulátor után 160 Ft-ot, az elektronikai és elektromos berendezés után 261 Ft-ot, a gumiabroncs után 137 Ft-ot kell kilogrammonként fizetni.