Támogatott étkeztetés az áfa rendszerében

Kedvezményes vagy támogatott?

Az iskolai-óvodai és a szociális étkeztetés kérdésköre 2009 óta porondon van. Ennek oka, hogy ezek az étkezési formák részben vagy egészben támogatottak lehetnek. Az iskolai-óvodai étkezésnél 50%-os vagy 100%-os térítési forma is létezik, a szociális étkezésnél a támogatás mellett az is kérdés lehet, hogy egyáltalán adóköteles vagy adómentes.

Vegyük előbb a mindig adóköteles iskolai-óvodai étkeztetés kérdéskörét. Az áfa azon alapszabályát kell itt elővenni, hogy ha kimenő oldalon az étkeztetés áfás, akkor annak előállításához szükséges beszerzések adója levonásba helyezhető. Ez akkor is igaz, ha kimenő oldalon a fizetendő áfa összege kisebb, mint a beszerzési oldalon felszámított áfa.

Ha az étkezés 50%-ban támogatott, akkor a támogatási formák tekintetében két formula fordul elő:

• Minden egyes étkezés után forintra pontosan megkapja a támogatást az étkezést kiszámlázó adóalany (jellemzően önkormányzat vagy önkormányzati cég).
• A támogatást intézményfinanszírozás formájában kapja meg az étkezést kiszámlázó adóalany.

Mindkét esetre igaz, hogy a beszerzési oldalon az összes áfa levonható.

A kimenő oldalon az előbbi esetnél a ténylegesen kiszámlázott 50%, és az áfában ártámogatásnak minősülő másik 50% lesz együtt az áfa alapja. Ha, mondjuk, 1300 forint a teljes nettó ár, akkor 650 forint fizetendő, és 650 forint támogatás együtt képezi az adó alapját. A felszámítandó adó mértéke minden esetben 27%, azaz 351 forint. Ha egy adagra levetítve a beszerzési oldal, mondjuk, 1000 + 270 forint áfa, akkor 81 forint fizetendő áfa az elszámolandó adóösszeg.

A második esetben, azaz az intézményfinanszírozás esetén a kimenő oldalon csak 650 forint után kell 176 forint áfát fizetni, a levonható adó marad 270 forint, tehát az elszámolandó adó –94 forint.

A kulcs: a támogatás formája

A szembeötlő különbség tehát a támogatás formájából következik.

Intézményfinanszírozásról beszélünk, amikor a támogatás összegével nem kell a támogató felé olyan módon elszámolni, hogy a tényleges étkezési adagok alapján a támogatási különbözetet rendezni kell.

A támogatást valószínűleg egy előzetes kalkuláció alapján adják, és utólag nincs elszámolás, a ténylegesen az étkezésre felhasznált támogatást és a kapott támogatás közötti különbséget a támogatottnak kell kigazdálkodnia.

A gyakorlatban szinte már csak az intézményfinanszírozásos esettel lehet találkozni, aminek nyilván az is az oka, hogy áfa szempontból is lényegesen előnyösebb ez a forma.

Felmerül a kérdés, hogy a NAV ezt valóban jó szemmel nézi, hogy ilyen esetben az étkeztető adóalany étkeztetési „üzletága” ennek okán akár folyamatosan visszaigénylő pozícióban van (nyilván ez akkor igaz, ha az 50%-os támogatással érintett tanulók száma nagyarányú)? A válasz az, hogy igen, pláne, hogy maga a NAV is a fenti álláspontot képviseli.

Ingyenes étkezés esetén

A következő lépésben nézzük meg a 100%-os térítéssel érintett étkezések kérdését. A 100%-os térítés a gyakorlatban az ingyenes étkezést jelenti, tehát áfa szempontjából az ingyenes szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályokat kell elővenni. Eszerint az ingyenes szolgáltatásnyújtás után csak akkor kell az áfát megfizetni, ha a szolgáltatás beszerzésével összefüggésben az adóalanyt adólevonási jog illette meg. Tehát nem azt kell vizsgálni, hogy ténylegesen levonta az adót, hanem azt, hogy levonhatta-e volna.

A gyakorlatban a NAV ezt a dilemmát úgy oldotta meg, hogy ha:

• az adóalany már az alapanyag beszerzése pillanatában meg tudja és/vagy akarja mondani, hogy a felszámított adó mekkora hányadát nem vonja le annak okán, hogy abból ingyenes étel lesz, akkor az ingyenes adagok után nem kell adót fizetnie;
• az adóalany képtelen (hiányzik az információ, vagy csak nagyon bonyodalmas adminisztrációval állítható elő) a beszerzéskor megmondani, hogy mekkora hányadot nem vonhat le felszámított adóból az ingyenes étkezés okán, akkor a beszerzéskor minden adó levonható, viszont az ingyenes adagok után a normaösszeg alapulvételével áfa fizetésére lesz kötelezett.

Ha egy adóalany maga főz, akkor az egyes alapanyagokra, illetve a közműszámlákra felszámított adó előzetes arányosításának a meghatározása valóban nehéz feladat, ezért ez a kör általában a második opciót választja. Amennyiben az étkeztetést nyújtó adóalany nem maga főz, hanem a kész ételt vásárolja, akkor könnyebben meg tudja mondani, hogy mekkora adagszám lesz ingyenes, azaz már a beszerzéskor nem vonja le az erre az adagszámra jutó áfát, és ezzel együtt nem fizet az ingyenes étkezés után.

Az áfa alapjául szolgáló szociális étkezés kezelése nem tér el az iskolai étkezés kezelésétől. A szociális étkezés azonban adómentes, ha más szociális ellátás részeként adják (otthonban lakó ellátott esete).

Az adómentes ellátáshoz történő beszerzésekre felszámított adó nem vonható le, ez nem kérdés. Azonban szociális étkeztetést nyújtó adóalany általában adómentes és adóköteles étkeztetést is nyújt párhuzamosan. Az adómentes étkeztetés tekintetében kötelesek a levonható oldalon valamilyen arányszám alapján korlátozni a levonható adó összegét, még akkor is, ha ez adminisztráció tekintetében bonyolultabb feladat. Ebben az esetben nem megengedett, hogy minden adót levonásba helyez, és a mentes szolgáltatásnyújtásra tekintettel megfizeti az áfát.

Az ismertetett étkezések áfabeli kezelése tekintetében kijelenthető, hogy csak a tények teljes ismeretében van lehetőség jó választ adni, ugyanis az egyes önkormányzatok nagyon eltérő megoldásokat alkalmaznak (ki az étkeztető, hogyan kapja a támogatást stb.).