A helyi iparűzési adózás gyakorlati alkalmazásához néhány ismérv

A 2024. adóévi adó, a 2025. évben kezdődő előlegfizetési időszak adóelőlegének megállapítása és bevallása

A Htv. 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység. A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó [Htv. 52. § 26. pont] azon önkormányzat illetékességi területén végez iparűzési tevékenységet, ahol székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén, telephelyén kívül folytatja. A Htv. 2024. december 31-ig hatályos szabályai alapján az önkormányzat illetékességi területe alatt egyrészt a települési önkormányzat, másrészt a különleges gazdasági övezetbe (KGÖ) tartozó terület esetén a vármegyei önkormányzat illetékességi területe értendő. Korábban KGÖ-be Göd, Mosonmagyaróvár, Paks, (Duna-mente – Fejér vármegye) Rácalmás és Iváncsa közigazgatási területénének kormányrendeletben kijelölt része tartozott.

Hivatkozott anyagi jogszabályhelyekből következően a vállalkozót iparűzésiadó-kötelezettség, s annak részelemét képező eljárási kötelezettségek – az adóalap-megosztás kivételével – a székhelye [Htv. 52. § 41. pont], illetve telephelye(i) [52. § 31. pont a)–e) alpont] szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli.

A Htv. szerinti telephely minden esetben egy adott – székhelyen kívüli – magyarországi településsel vagy/és a „külföld egészével” azonosítható. Ez azt is jelenti, hogy az iparűzési tevékenység településen való – ingatlan-nyilvántartás szerinti több helyrajzi számú ingatlanhoz kapcsolódó (pl. üzem, iroda, raktár, termőföld, bérbe adott ingatlan) – gyakorlása helyszíneinek számától függetlenül a település egésze, vagy az adott KGÖ területe tekintendő Htv. szerinti telephelynek.

A Htv. az iparűzési adóval kapcsolatos adóigazgatási hatáskört – figyelemmel a Htv. 9. § [2025. év előtt hatályos] (1)-(2) bekezdésére – a vállalkozó székhelye, illetve telephelye szerinti települések esetén az önkormányzati adóhatóság, míg a különleges gazdasági övezetbe tartozó terület esetén a NAV gyakorolja.

A Htv. 51/T § (5) bekezdése szerint a KGÖ megszűnését megelőzően adóztatásra jogosult vármegyei önkormányzat rendelete alapján a vállalkozónak a 2024. december 31. napjáig terjedő időszakra (naptári évvel azonos üzleti éves esetén adóévre) vonatkozó eljárási kötelezettségeit – így az adó megállapítását és bevallását, a 2024. adóévre megfizetett adóelőlegek és a megállapított adóévi adó különbözetének megfizetését – a Htv. 2024. december 31-én hatályos szabályai alkalmazásával szerint teljesítenie.

A vállalkozó fő szabályként

a) az általános adóalap-megállapítást alkalmazóként [Htv. 39. § (1) bekezdés], illetőleg kivaalanyként a rá irányadó egyszerűsített adóalap-megállapítást [Htv. 39/B §] választóként, vagy

b) a Htv. 39/A §-a szerinti (tételes iparűzési adóalap szerinti) adózásra 2025. évtől áttérőként, valamint a tételes iparűzési adóalap szerinti adózást korábban választóként a 2024. adóévre bevallás benyújtására kötelezettként, vagy említett kötelezettség nélkül

a megelőző adóévre önadózással megállapított iparűzési adóról – előbbi esetben az Art. 2. mell. II/A/1/a) pontja, míg utóbbi esetben a Htv. 39/A § (4) bekezdése alapján – az adóévet követő év ötödik hónap utolsó napjáig nyújtandó be az adóbevallás. Így a naptári évvel azonos üzleti éves vállalkozó a 2024. évben kezdődött (366 naptári nappal azonos vagy annál rövidebb időszakra vonatkozó) adóévéről szóló bevallást 2025. május 31-ig nyújtja be.

A vállalkozó a megelőző adóévi iparűzési adó bevallásával – a soron kívüli, a különös szabályok alá eső [Art. 52-53. §], valamint a Htv. szerinti egyéb záró bevallások esetei kivételével – egyidejűleg, fő szabályként

• az előző bekezdés a) pontjában nevesített esetekben a bevallás-benyújtás törvényi határidejét követő második hónap 1. napjától kezdődő (keresztféléves, 12 hónapos) adóelőleg-fizetési időszakra vonatkozóan első és második előlegrészletként,
• azelőző bekezdés b) pontjában nevesített esetekben a 2025. naptári évben kezdődő adóévre, amely azonos az adóelőleg-fizetési időszakkal

adóelőleget köteles megállapítani és bevallani. Az előbbi esetben két adóelőleget, míg az utóbbi esetben egy adóelőleget kell a 24HIPAK_M-EL nyomtatvány A) blokkjában rögzíteni.

A vállalkozó a megelőző adóévi iparűzési adóról és a folyó évben kezdődő előlegfizetési időszak adóelőlegéről a bevallást – általános szabályként – a NAV által biztosított elektronikus felületen a 24HIPAK nyomtatvány kitöltésével teljesíti [Htv. 42/D § (1) bekezdés]. A 2019–2023. adóévre korábban benyújtott iparűzési adóbevallás(ok) kijavítása, önellenőrzéssel való helyesbítése szintén a NAV rendszerében lehetséges.

Ugyanakkor az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély (mezőgazdasági őstermelő, családi gazdaság tagja) az iparűzési adóbevallást papíralapon is benyújthatja [Htv. 42/D § (4) bekezdés].

A 2024. évre ún. kötegelt 24HIPAK nyomtatvány áll rendelkezésre, így vállalkozóként egy kötegelt bevallási nyomtatvány benyújtására van szükség, amely egy A lapból, illetve székhely/telephely „településre” vonatkozóan M lap(ok)ból áll. A benyújtott bevallás szortírozását a NAV informatikai rendszere végzi, így a vállalkozó adóztatására illetékes adóhatóság az A lapot és a „településre/KGÖ-re” vonatkozó M lapot kapja meg.

Az iparűzési adóban az adóévi adót, az előlegfizetési időszak adóelőlegét – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – forintban kell megállapítani és bevallani – az Art. 66. § (1) bekezdés első fordulata szerint az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettséget forintban kell teljesíteni – és megfizetni, eltérőn például a társasági adó, a társadalombiztosítási járulék 1000 Ft-ra történő kerekítésétől. Az iparűzési adó, adóelőleg összege kerekítésnek – kógens, illetve diszpozitív szabályozás hiányában – nincs helye. Ebből következően az iparűzési adó/adóelőleg összege sem az adóbevallásban, sem az adóhatósági ellenőrzés realizálásaként hozott határozatban, vagy az adóbevallás feldolgozásaként a folyószámlán való előírás során kerekítéssel jogszerűen nem rögzíthető.

Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének joghatásai

A Htv. 35. § – 2024. január 1-jétől hatályos – (2) bekezdése szerint az adó alanya a vállalkozó, azzal, hogy az egyéni vállalkozót az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése időszakában is vállalkozónak kell tekinteni, feltéve, ha a szünetelés időszaka az adóéven belül egybefüggően nem éri el a 181 napot.

Fenti anyagi jogi normához két eljárási szabály kapcsolódik a jogalkalmazás során. Egyrészt az „adóév fogalma, amely magánszemély esetén a naptári évvel azonos” [Art. 7. § 3. pont első fordulata], másrészt „az adóköteles tevékenység szünetelésének következménye” [Art. 15. § (1) bekezdés első mondata], eszerint az egyéni vállalkozó a tevékenységének szüneteltetése időszakához kötődő adókötelezettségek teljesítése alól mentesül.

A Htv. felhívott jogszabályhelyének második fordulata értelmében, ha az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenysége szünetelésének időtartama – amely az Evectv. alapján 1–36 hónap lehet – naptári éven belül egybefüggően

• nem éri el a 181 napot, akkor tevékenysége szüneteltetése alatt Htv. szerinti vállalkozói jogállása és adóalanyisága fennáll, ezen időszak is része az adóévnek, vagy
• meghaladja a 180 napot, akkor a 181. naptól nem Htv. szerinti vállalkozó és iparűzési adóalany, valamint adóéve a 180. napon megszűnik.

Az alábbi példákon keresztül nyújtunk támpontokat az előbbiekben hivatkozott jogszabályhelyek alkalmazásához. Az egyéni vállalkozó tevékenységét:

a) a 2025. naptári év páratlan hónapjaiban szünetelteti.

Ekkor a tevékenység szünetelésének időszakai a 2025. naptári év egészére vonatkozó Htv. szerinti vállalkozói jogállás és iparűzési adóalanyiság fennállását nem érintik. A 2025. naptári év egészéről (mint adóévről) az adóévi bevallást – azzal, hogy a szünetelés páratlan hónapjaira nincs adóalap és adó – 2026. 05. 31-ig kell benyújtani.

b) 2025. 03. 01.–2025. 08. 31. közötti időszakban (6 hónapra, 184 naptári napon át) szünetelteti.

Ekkor a naptári éven belül a szünetelés időszakának 180. napjáig (2025. 08. 27-ig) a Htv. szerinti vállalkozói jogállás és iparűzési adóalanyiság, illetve az adóév fennáll. Ezen „első” [2025. 01. 01.–2024. 08. 27. közötti időszakról] adóévről a „záró” bevallás 2026. május 31-ig nyújtandó be. Ezen esetben a tevékenység szünetelésének 181–184. naptári napjain nem áll fenn iparűzési adóalanyiság és adóév.

Az egyéni vállalkozói tevékenység ismételt folytatásával – a tevékenység szünetelése megszüntetését követő naptól –, 2025. szeptember 1-jével a Htv. szerinti vállalkozói jogállás és iparűzési adóalanyiság („jogelőd nélkül kezdő” státusz) újból indul, a naptári éven belül pedig „második” adóév elkezdődik. A 2025. 09. 01.–2025. 12. 31. közötti időszakról mint adóévről a bevallás 2026. május 31-ig nyújtandó be.

c) 2025. 02. 01-jétől szüneteltetni, s a szüneteltetés időszaka alatt 2025. 05. 31-én megszünteti.

Ekkor a 2025. naptári éven belül az iparűzési adóalanyiság és az adóév 2025. 01. 01.–2025. 05. 31. közötti időszakra, összesen 151 naptári napra áll fenn. Ezen adóévről – mivel az egyéni vállalkozói jogállás (jogalanyiság) megszűnik – soron kívüli (záró) iparűzési adóbevallást kell benyújtani a kiváltó eseményt követő 30 napon belül [Art. 52. § (1) bekezdés e) pont és (2) bekezdés], azaz 2025. június 30-ig.

d) 2025. 08. 01-jétől 2025. 05. 31-ig szünetelteti.

Ezen esetben a tevékenység szünetelésének két naptári évet érintő időszakait külön-külön kell kezelni. Az egyéni vállalkozó a 2024. 01. 01.–2024. 12. 31. közötti időszakra – mivel a szünetelés időszaka csak 153 nap volt – mint teljes adóévre az iparűzési adóalanya, ezen adóévi adóról a bevallás 2025. 05. 31-ig nyújtandó be.

A 2025. naptári évben a tevékenység szünetelése 2025. 01. 01.–05. 31. közötti időszakra, naptári éven belül összesen 151 naptári korlátozódik, ezen időtartam a törvényi feltételként szabott 181 naptári napot nem éri el, így a 2025. teljes naptári évre (mint adóévre) fennáll az iparűzési adóalanyiság.

Munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozásokra új szabályozás irányadó

A Htv. 52. § 31. pont – 2024. január 1-jétől beiktatott, hatályos – g) alpontja speciális telephely fogalmat tartalmaz a munkaerő-kölcsönző vállalkozások számára. A Htv. alkalmazásában telephely: a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerinti munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozó esetén annak az önkormányzatnak az illetékességi területe, ahol a vállalkozó által kölcsönzött munkavállalók az adóéven belül összesen legalább 21 000 óra időtartamban munkát végeznek. Azaz, a munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás számára azon a – székhelyén, általános telephelyén [Htv. 52. § 31. pont a) alpont] kívüli – településen, ahol a kölcsönadott munkavállalói – általános teljes napi munkaidő (8 óra), részmunkaidő (pl. 4 óra, 6 óra), egyenlőtlen beosztású munkaidőkeret stb. alapján – összesített munkaóráinak száma az adóévben a 21 000 órát eléri, ott Htv. szerinti speciális telephely keletkezik.

Az adott településhez kapcsolódó, összesített munkaóraszám teljesülését az alábbi példán keresztül szemléltetjük.

Példa:

a 2025. naptári évben 251 munkanap, így 1 fő munkavállalóra egész évben, általános teljes napi munkaidőben (8 óra) való foglalkoztatás esetén (251 nap × 1 fő × 8 óra/nap =) 2008 munkaóra jut. Így, ha egy (naptári évvel azonos üzleti éves) munkaerő-kölcsönző vállalkozás egy adott településen való, egész évben történő munkavégzésre legalább 11 fő (általános teljes napi munkaidőben foglalkoztatott) munkavállalót ad kölcsön, akkor a munkaórák száma összesen 22 088 óra. Ennek következtében a munkaerő-kölcsönző vállalkozásnak ezen településen Htv. szerinti telephelye keletkezik.

A speciális telephely fogalom, illetve a Htv. 35. § (1) bekezdése és 37. § (1) bekezdése együttes értelmezéseként a munkaerő-kölcsönző vállalkozó számára a kölcsönadott munkavállalók munkavégzésének helyén a telephely létrejöttének törvényi feltétele az adóéven belüli 21 000 munkaóra elérése. Ezen jogcímen való telephely létesülése esetén a vállalkozó iparűzésiadó-kötelezettsége és -alanyisága, valamint adóéve a munkaerő-kölcsönzési (mint iparűzési) tevékenysége településen való megkezdése (a kölcsönzött munkavállalók első munkaórája) naptári napjával jön létre. Azaz nem a településre kölcsönzött munkavállalókra összesített (legalább) 21 000 munkaóraszám elérésével. (A munkaóraszám tényét/hiányát a vállalkozó munkaidő-nyilvántartása, a munkaerő-kölcsönzést szolgáltatásként nyújtó és igénybe vevő felek közötti vállalkozási szerződés megalapozza.)

A munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozót speciális telephelye létrejötte joghatásaként eljárási kötelezettségek terhelik, így közvetlenül be kell jelentkeznie az Önkormányzati Portálon (bejelentkezési, változásbejelentési nyomtatvány benyújtásával) az önkormányzati adóhatósághoz, a telephely keletkezése okán [Art. 18. §] az előlegfizetési (munkaerő-kölcsönzési tevékenység településen való megkezdése napjától az azt követő adóév első félévének utolsó napjáig terjedő) időszakra – az Art. szerinti esedékességi időpontokra – adóelőleget kell bevallania, mégpedig a Htv. 41. § (3) és (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel. Ezen túlmenően a munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozó köteles az új telephelye szerinti településre az adóévi iparűzési adó alapját megosztani, adóját megállapítani és bevallani.

A Htv. 39. § (2) bekezdése értelmében, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez iparűzési tevékenységet, akkor az adóévi – 39. § (1) bekezdése, vagy 39/B. § (1) bekezdése szerint megállapított – adó alapját a Htv. Melléklet 1.1., vagy 2.1. pontjában meghatározottak szerint kell megosztania.

A Melléklet 1.1. pont első bekezdés első mondata alapján a vállalkozó az adóévben elszámolt, figyelembe vett összes személyi jellegű ráfordítást az adóalap-megosztással érintett székhelye, telephelye(i) települések között köteles felosztani. Az egyes településekre jutó személyi jellegű ráfordítás alatt (fő szabályként) a településen foglalkoztatottak után elszámolt személyi jellegű ráfordítás – az Sztv. 79. § (1)–(4) bekezdésében meghatározott ráfordítás, feltéve, hogy az a Tao tv., illetve az Szja tv. alapján költségként elszámolható – értendő. Ha egy foglalkoztatott munkaszerződése alapján az adóévben több településen is végez munkát, akkor az utána felmerült személyi jellegű ráfordítást az egyes településekre jutó munkavégzés arányában (időarányosan) kell figyelembe venni.

A Htv. Melléklet 1.1. pont utolsó mondata – mely szerint a településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a személyi jellegű ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol e személyek tényleges irányítása történik – a munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozások számára a 2024. január 1-jén, valamint azt követően kezdő adóévben keletkező speciális telephelye [52. § 31. pont g) alpont] hatályosulásaként már nem alkalmazható. A speciális telephely szerinti településre kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatásával összefüggésben felmerült személyi jellegű ráfordítást a munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozónak a vállalkozási szintű iparűzési adólap megosztásánál – személyi jellegű ráfordításarányos, vagy komplex megosztási módszer alkalmazásaként – ezen településnél kell figyelembe venni.

A munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozások esetén a Htv. Melléklet 1.1. pont utolsó mondata (2024. évtől) kizárólag azon esetben alkalmazható, amikor a székhelyén, általános telephelyén, illetve speciális telephelyén kívüli településre kölcsönzött munkavállalók után összesített munkaóraszám az adóévben 21 000 óránál kevesebb.