A kiva, a helyi adó és a cafetéria

A cafetéria

Talán ez az a téma, amit nem kell hosszasan magyarázni. A dolgozóknak adott béren kívüli juttatások után a kifizetőnek kell a 15%-os személyi jövedelemadót megfizetni.

Az szja mellett van még szociális hozzájárulási adó vagy kisvállalati adófizetési kötelezettség, ez már attól függ, hogy a cég milyen adózási formát választott.

Ha a normál rendszer szerint, a nyereségét a társasági adó hatálya alatt adózza le, akkor neki a 15% szja mellett 13% szochóval kell számolnia.

Ha belépett a kivások táborába, akkor pedig a 15% szja mellett 10% kivát kell fizetni.

Amennyiben a juttatás egyes meghatározott juttatásnak minősül, akkor számolni kell még az szja és a szocho tekintetében az 1,18-szoros adóalap-eltérítéssel. Ezt a kivára nem kell alkalmazni.

Az adóterhek tehát így alakulnak:

Gondolom, nem ezekért a számokért kezdted el olvasni a cikket. Nézzük, mi köze ennek a helyi adóhoz.

Helyi iparűzési adó

Nekem van olyan ügyfelem, akinél az iparűzési adó adta előny erősítette meg abban a hitében, hogy ezt a kivát neki találták ki.

Igen, ugyanis a szolgáltató cégeknél, amelyeknél sem anyagköltség, sem pedig elábé nem tudja csökkenteni a helyi adó alapját, azoknak szinte az árbevétel 2%-ával (vagy amennyi éppen azon a településen a helyi adó) kell számolni.

A kivában pedig van más lehetőség is. A Helyiadó-törvény 39/B § (1) bekezdése alapján a kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját a kisvállalati adója alapjának 20%-kal növelt összegében is megállapíthatja.

A kivásoknak így valójában három lehetőségük is van, hiszen a főszabály mellett az egyszerűsített módszer és a kivás rendszer is a rendelkezésükre áll.

Ez utóbbinak van kapcsolódása a kifizető adója mellett adott juttatásokhoz. A kisvállalati adó alapja a törvény szerint nevesített adóalap-korrekciós tételeken kívül a személyi jellegű kifizetések.

A kivában személyi jellegű kifizetésnek minősül:

• az a – Számviteli törvény szerinti – személyi jellegű ráfordítás, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben (főállású tagok esetében legalább a garantált bérminimum 112,5%-a),
• a Szocho tv. 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatás,
• a Szocho tv. 1. § (4) bekezdés b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás.

(Csak megjegyzem, hogy egyébként imádom ezt a szabályt, mert nem sok helyen olvasni olyat, hogy egy jogszabály másik 4 adójogszabályt is felhasznál az adóalap meghatározásakor.)

Iparűzési adó a SZÉP Kártya után

Akkor hogy jön ki végül, hogy a béren kívüli juttatások után helyi adót kell fizetni?

Ha egy cég kivás, akkor a béren kívüli juttatások után nem szochót, hanem kivát fizet.

A helyi adó alapját – választása alapján – a kivaalap 120%-a után fizeti meg.

Azaz a béren kívüli juttatás mint kivaalap 120%-a helyiadó-alap is lesz.

Ha ezzel is ki akarnánk egészíteni a fenti táblázatot, akkor a kivás cégeknél az összes adó így alakulna:

• Béren kívüli juttatás
  • Szja 15%
  • Kiva 10%
  • Iparűzési adó 2,4%
• Egyes meghatározott juttatás
  • Szja 17,7%
  • Kiva 10%
  • Iparűzési adó 2,4%

És akkor ez most egy hátrány?

Szerintem nem. Amikor a kivások adóterheit szokták tőlem kérdezni a béren kívüli juttatások esetén, nem is szoktam a helyi adót beleszámolni.

Szerintem ezt külön lehet választani. A kivát akkor választjuk, ha az adózási előnyt hoz nekünk.

Mik lehetnek az összehasonlítási alapok, a teljesség igénye nélkül?

• A foglalkoztatottak esetén a 13% szocho helyett 10% kivát kell fizetni.
• A béren kívüli juttatások esetén 28% helyett 25%-ot kell fizetni.
• Egyes meghatározott juttatás esetén 33% helyett 27,7%-ot kell fizetni.
• A vállalkozás által megtermelt eredmény után elképzelhető, hogy 1%-kal magasabb (9% helyett 10%) adót kell fizetni.
• A helyi adóban a főszabály alkalmazása bármikor rendelkezésünkre áll, a kiva alapjának 120%-a szerinti adózást akkor választjuk, ha ez nekünk előnyösebb.

Ha tehát a béren kívüli juttatásokkal együtt számított kivaalap 120%-a is kevesebb, mint a főszabály szerinti (árbevételből számított) helyiadó-alap, akkor ez valójában nem hátrány, hanem előny.

Van egy hasonló, de talán nagyobb volumenű eset is, amikor jól kell dönteni. Ha egy kivás cég osztalékot hagy jóvá a beszámolóban, akkor arra 10% kivát kell fizetni. Ők, ugye, a nyereségadót nem akkor fizetik meg, amelyik évben megtermelték, hanem amikor azt osztalékként jóváhagyják.

Miután a jóváhagyott osztalék is kivaalap, ezért a helyi adónál abba a bizonyos 120%-a is beletartozik.

Előfordulhat, hogy ha egy évben sok évre összegyűlt osztalékot hagynak jóvá, akkor emiatt a kivaalap 120%-a több lesz, mint az árbevételből levezetett helyiadó-alap.

Ebben az évben – természetesen a kivaalanyiság megtartása mellett – azt kell választani, hogy a főszabály alapján vezetjük le az iparűzési adót.

Végeredményképpen elmondható, hogy a helyi adóban a kivások csak jól tudnak járni. Mert vagy annyi adót fizetnek, mintha nem lennének kivások, vagy kevesebbet.