A végkielégítésre jogosultság és annak számítása

dr. Kovács Szabolcs dr. Kovács Szabolcs| 2024. szeptember |Előfizetői cikk |#munkajog
Figyelem! Ez a tartalom már több mint 90 napos. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.

A végkielégítés mint jogintézmény már az 1967-es Munka törvénykönyvében is szerepelt. A részletszabályok változása mellett az alapvető logika mindvégig fennmaradt: bizonyos munkaviszony-megszüntetési jogcímek esetén a munkáltató – a munkaviszony hosszától függően – juttatást köteles fizetni a munkavállaló számára.

A végkielégítésre jogosultság feltételei

A munkavállalót végkielégítés akkor illeti meg, ha a munkaviszonya az alábbi jogcímek valamelyikével kerül megszüntetésre vagy szűnik meg:

  • a munkáltató felmondása;
  • a munkáltató jogutód nélküli megszűnése;
  • jogviszonyváltás [a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 77. § (1) bekezdés];
  • a munkáltató oldalán felmerülő okból érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszony felszámolása [Mt. 29. § (2) bekezdés];
  • a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondása [Mt. 78. § (3) bekezdés];munkakörmegosztásra létrejött munkaviszonyban a munkavállalók száma egyre csökken [Mt. 194. § (4) bekezdés].

A munkáltató felmondást alapvetően működésével összefüggő okból, a munkavállaló képessége és a munkavállaló magatartása miatt közölhet.

Ezek közül azonban nem minden felmondási ok esetén illeti meg végkielégítés a munkavállalót. A jogosultság az alábbiak szerint alakul:

  • munkáltató működésével összefüggő ok: mindig jár végkielégítés;
  • munkavállaló képességével összefüggő ok: kizárólag az egészségi okkal összefüggő képesség esetén jár végkielégítés (pl. a munkavállaló munkaviszonnyal össze nem függő balesete miatt a munkakörére nem alkalmas);
  • munkavállaló magatartásával összefüggő ok: nem illeti meg a munkavállalót végkielégítés [Mt. 77. (5) bekezdés b) pont].

A munkavállaló munkaviszonyának egészségi okkal összefüggő felmondására tételes szabály nem kötelezi a munkáltatót, sőt 2023. január 1-je óta a munkakör ellátására egészségügyi alkalmatlanság tartama munkavégzés alóli mentesülési ok is [Mt. 55. § (1) bekezdés a) pont].

Erre az időszakra ráadásul a munkavállalót távolléti díj sem illeti meg. Ez azonban – a joggal való visszaélés tilalma miatt – nem jelenti azt, hogy a munkáltató „kivárásra játszva” jogosult lenne kikényszeríteni egy munkavállalói felmondást.

A munkáltató oldalán felmerült okból bekövetkező érvénytelenség esetén a jogviszonyt a munkáltatónak azonnali hatállyal meg kell szüntetnie, amennyiben az érvénytelenség indokát a felek nem hárítják el, ilyen esetben végkielégítést is köteles fizetni a munkáltató, amennyiben a jogviszony tartama alapján az járna.

A munkavállaló munkaviszonyát indokolással azonnali hatállyal azonos feltételrendszerrel mondhatja fel, mint a munkáltató. Azaz, erre akkor kerülhet sor, haElőfizetői tartalom! A bejegyzés további része csak Irányadó Magazin előfizetők számára érhető el. A teljes tartalom megtekintéséhez jelentkezz be!Bejelentkezés az oldalraMég nincs előfizetésem

További cikkek

munkajogTbj
2024. október |Faragó Gábor |Előfizetői cikk

Az alábbiakban a baleseti táppénzt mint az egészségbiztosítás keretében üzemi baleset következtében igénybe vehető ellátást érintő főbb szabályokat tekintjük át – a teljesség igénye nélkül –, igyekszünk segítséget nyújtani a felmerülő kérdésekre.

Érdekel
munkajogTbj
2024. június |Faragó Gábor |Előfizetői cikk

A munkavállaló kerülhet olyan helyzetbe, amikor anyagi gondjainak megoldására, illetve annak átmeneti enyhítésére nincs más lehetősége, mint hogy munkáltatójától a jövőbeni munkabére terhére előleget kérjen. Az ilyen előleg mértéke elvileg korlátlan lehet, gyakorlatilag azonban számos egyéb körülményt is figyelembe kell venni.

Érdekel