Biztosítási jogviszony kérdései e.v. tevékenység szüneteltetése alatt

A társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata tárgyában ítélkező bírói fórumoknak az Alkotmánybíróság határozata óta is alkalmazott töretlen gyakorlata volt, hogy az egyéni vállalkozói jogviszony megszűnése és ezen, jogviszony szünetelése nem tekinthető egymással azonos értékűnek.

Mindezekre való tekintettel az egyéni vállalkozói jogviszonyok megítélésével kapcsolatos szakmai álláspont az Alkotmánybírósági határozat közzétételét követően sem változott.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság (III.Kfv.45.120/2023/6) 2024. januári határozata változást eredményezett!

Előzmények

Az Alkotmánybíróság [9/2016. (IV. 6.) AB] határozata két konkrét bírósági ítéletet semmisített meg, a támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat azonban elutasította, illetve visszautasította. Az Alkotmánybíróság fenti számú határozata konkrét ügyekre terjedt ki.

Az AB-határozat indokolása szerint

„(31) Az egymást követő jogviszonyokban az előzetes biztosítási idő mikénti számításának jelentősége van az ellátásra jogosultság feltételei miatt. Ezt a számítást befolyásolja annak vizsgálata és az abban való állásfoglalás, hogy milyen fennálló biztosítási jogviszonyra kell tekintettel lenni. A jogosultság szempontjából meghatározó kérdés a panaszra okot adó ügyekben a »fennálló biztosítási jogviszony« fogalmának, tartalmának az Alaptörvénnyel összhangban álló, a józan észnek és jogszabály céljának megfelelő értelmezése. A jogszabálynak a tgyás és a gyed feltételeit illetően kifejezett rendelkezése, hogy az egymást követő jogviszonyokban szerzett biztosítási idő összeszámítandó, és csupán a fennálló többes jogviszonynál kell másként eljárni.”

„(37) Az alkotmányjogi panaszokra okot adó ügyekben az ellátásra való jogosultság egyes jogszabályi feltételeit a panaszosra hátrányosan és korlátozóan értelmezték, amikor a szüneteltetett tevékenységet, és ezáltal a szünetelő biztosítást fennálló biztosítási jogviszonynak tekintették. A bírói ítéletekben megjelenő jog ezzel az értelmezett tartalommal olyan különbségtételt valósít meg a vállalkozás szüneteltetése és megszüntetése között, amely a törvényekből nem következik egyértelműen.”

„(38) Ezt erősíti, hogy nincs felismerhető célja és semmilyen észszerű indoka annak, a bíróság által értelmezés útján a jogszabályoknak tulajdonított normatartalomnak, hogy a jelen ügyben vizsgált egyes társadalombiztosítási következmények (a tgyás és a gyed jogosultsági feltételei) szempontjából az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése más, az érintett személyre kedvezőbb eredményre vezessen, mint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése, és ezzel a biztosítás szünetelése.”

Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt társadalombiztosítási következményre értelmezéssel lehet eljutni. A kifejtettek szerint a Tbj., az Ebtv. és az Evtv. rendelkezéseit együttesen, az Alaptörvénnyel összhangban úgy kell értelmezni, hogy az egyéni vállalkozás szünetelése alatt biztosítási jogviszony nem áll fenn.

Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének kérdése

Kiemelendő, hogy jogilag egy biztosítás megszűnése és annak szünetelése nem tekinthető azonos fogalmaknak, a megszűnés és a szünetelés két különböző jogintézmény. A szünetelés nem szűntet meg egy adott jogviszonyt.

Ha az 30 napnál hosszabb ideig szünetel, akkor ilyen esetben a biztosítási idő folyamatossága szakad meg, de ez nem teszi megszűntté az egyéni vállalkozói jogviszonyt.

Megszűnt biztosítási jogviszonyból származó biztosításban töltött napok beszámíthatósága

Az egyéni vállalkozói jogviszonyok megítéléséhez szükséges megismerni mögöttes jogként a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) néhány főbb szabályozó rendelkezését, melyek az alábbiak:

• A biztosítottak (a törvény eltérő rendelkezésének hiányában) a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek (Tbj. 7. §).
• A Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerint biztosított a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó.
• A Tbj. 16. § f) pontja alapján szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt.
• A Tbj. 10. § a) pontja értelmében az egyéni vállalkozó biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig áll fenn.

Az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonyának megítélése szempontjából nincs jelentősége a tényleges vállalkozói tevékenységnek, munkavégzésnek. Egy természetes személynek egyidejűleg csak egy egyéni vállalkozói jogviszonya lehet.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 5/B § ab) pontja az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében a Tbj. 6. §-a szerinti biztosítottat nevesíti.

Napjainkig az irányadó bírói gyakorlat összességében úgy értelmezi, értelmezte a Tbj., az Ebtv. és a 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről (a továbbiakban: Evtv.) szabályait, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony fennáll.

Ezen értelmezés alapján, ahhoz tehát, hogy egy egyéni vállalkozóként (szja hatálya alá tartozó) biztosításban töltött idő az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv.vhr.) 27/A §-a alapján beszámítható legyen egy következő jogviszonynál, nem elegendő, hogy az egyéni vállalkozás vonatkozásában szüneteljen a biztosítás, hanem az egyéni vállalkozásnak ténylegesen meg kell szűnnie.

Kijelenthető, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság alábbi határozatában foglaltakat hasonló ügyekben a pénzbeli ellátásokra való jogosultság megállapításánál a kifizetőhelyeknek figyelembe kell venni.

Az Ebtv. szerint az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén az ellátásra való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.

Megjegyzés:

A megszűnt jogviszonyból származó biztosítási idők beszámításával kapcsolatos kérdések szoros összefüggésben vannak az egyidejűleg fennálló többes biztosítási jogviszonyokkal.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság (Kúria III.Kfv.45.120/2023/6) ítélete szerint

Rendelkező rész

„A Kúria a Fővárosi Törvényszék 113.K.701.682/2023/10. számú ítéletét megváltoztatja, az alperes 2023. február 28. napján kelt BP/0211/01581-2/2023. iktatószámú határozatát megsemmisíti, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.”

A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás

A felperes (magánszemély) 2020. július 27-től 2021. augusztus 29-ig biztosított főállású kisadózó egyéni vállalkozó, majd 2021. október 14-től 2022. június 30-ig egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett személy volt.

2022. július 1-jétől kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő egyéni vállalkozóként került bejelentésre, 2023. január 1. napjától egyéni vállalkozását szüneteltette.

A felperesnek 2023. január 11-én gyermeke született, ezért 2023. január 1. napjától csecsemőgondozási díj iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez.

Az alperes (Budapest Főváros Kormányhivatala, a továbbiakban: alperes) a 2023. február 28-án kelt határozatával a felperes csecsemőgondozási díj iránti kérelmét elutasította a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 40. § (1) bekezdésére, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 6. § (1) bekezdésére, 16. § f) pontjára és 59. § (3) bekezdésére alapítottan.

A határozat indokolása szerint a felperest azért nem jogosult csecsemőgondozási díjra, mert a közhiteles hatósági nyilvántartás adatai szerint 2023. január 1. napjától szüneteltette az egyéni vállalkozói tevékenységét, ezért e naptól kezdve nem minősült biztosítottnak.

A felperes keresete és az alperes védirata

A felperes keresetében az alperes határozatának „megsemmisítését, hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását” kérte.

Álláspontja szerint a csecsemőgondozási díjra vonatkozó jogosultsági feltételeknek megfelelt, mivel a gyermeke születését megelőző két éven belül rendelkezett legalább összesen 365 nap biztosítási idővel, az egyéni vállalkozása szünetelésének kezdő időpontját figyelembe véve, gyermeke a biztosítás megszűnését követő 42 napon belül született.

Az Ebtv. 40. § (1) bekezdésének helyes értelmezéséhez kérte figyelembe venni a 9/2016. (IV. 6.) AB határozat (a továbbiakban: AB határozat) tartalmát, melynek értelmében a társadalombiztosítási következmények szempontjából a szünetelő egyéni vállalkozás azonos helyzetet jelent, mint a megszűnt egyéni vállalkozás, így nincs alkotmányos alapja annak, hogy az ellátásra való jogosultság tekintetében a jogalkalmazó különbséget tegyen a vállalkozást csak szüneteltető és nem megszüntető személyek között.

Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte

Nem vitatta, hogy a felperes a gyermeke születését megelőzően rendelkezett legalább 365, biztosításban töltött nappal, azonban a szülés napján nem volt biztosított, és a szülése nem a biztosítás megszűnését, hanem a biztosítás szünetelésének kezdetét követő 42 napon belül következett be, tehát nem rendelkezett a jogosultság egyik feltételével.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását kérte, hogy a Kúria az alperes határozatát mint jogszabályba ütközőt semmisítse meg és az alperest kötelezze új eljárás lefolytatására.

A felperes sérelmezte, hogy a bíróság annak ellenére nem találta alkalmazhatónak az AB határozatot, hogy annak több bekezdése a jelen perben is irányadó. Az AB határozat a (34) bekezdésében kimondta, hogy a szünetelő biztosítás és a megszűnt biztosítás abban az értelemben azonos, hogy egyik esetben sincs járulékfizetés, nincs jogszerző idő, nincs ellátásra jogosultság, ezért az érintett személyeket a vizsgált társadalombiztosítási következmények szempontjából azonos csoportba tartozónak lehet tekinteni.

„(10) A Kúria EBH2016.K.18. számon közzétett döntése alapján az Alkotmánybíróság határozatának indokolása az alkotmányossági érvelés tekintetében kötelező. Erre figyelemmel a szünetelő és a megszűnt biztosítás esetén azonos társadalombiztosítási következményeket kell alkalmazni, tehát nem lehet alkotmányosan különbséget tenni az érintett személyek között, tekintettel arra is, hogy az alkotmánybírósági határozattal érintett jogszabályhelyek 2014. december 31. napján hatályos szövege és a jelenlegi szabályozás tartalmi értelemben azonosnak tekinthetőek.”

„(13) A felperes érvelése szerint a jogszabály szövegének az Alaptörvény 28. cikkével összhangban való értelmezése során nem lehet eltekinteni attól, hogy az AB határozat szerint a szünetelő és a megszüntetett egyéni vállalkozási jogviszony társadalombiztosítási következmények tekintetében egymással azonos helyzetet eredményez, ezért a szüneteltetett jogviszonyt a megszűnt jogviszonnyal azonosnak tekintő értelmezés felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró alaptörvényi rendelkezésnek.”

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése, elvi tartalma, indokolása

A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

A Kúria szerint a felülvizsgálattal érintett ügyben a csecsemőgondozási díjra jogosultság fő kérdése az volt, hogy a felperes szüneteltetett egyéni vállalkozói tevékenységét ezen ellátás jogosultsági feltételeinek vizsgálata során lehet-e megszűnt biztosítási jogviszonynak tekinteni.

A felperes alappal sérelmezte az AB határozat alkalmazásának mellőzését.

A csecsemőgondozási díj esetében – ugyanúgy, mint korábban azt már a gyermekgondozási díj vonatkozásában az AB határozat (38) bekezdése kifejtette – nincs észszerű indoka annak, hogy a társadalombiztosítási következmények szempontjából az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése más, az érintett személyre kedvezőbb eredményre vezessen, mint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése, és ezzel a biztosítás szünetelése.

A döntés elvi tartalma szerint az alperesnek a megismételt közigazgatási eljárás során a felperes csecsemőgondozási díj iránti kérelmét a fentebb kifejtettek alapján úgy kell elbírálnia, hogy az adott ellátás szempontjából az egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltető felperest a megszűnt biztosítással rendelkezőkkel azonos csoportba tartozónak kell tekintenie.