Az alábbiakban az osztott munkaidő alkalmazhatóságának főbb kérdéseit, szabályait tekintjük át, figyelemmel a teljes, illetve a részmunkaidős jogviszonyra, az osztott beosztás mértékére, az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra, nyilvántartására, a munkaközi szünetre, mikor kell éjszakai és műszak pótlékot fizetni.
Az osztott munkaidő főbb szabályai
Az osztott munkaidő feltételei
A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [továbbiakban: Mt.] szerint az osztott napi munkaidő azt jelenti, hogy a munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt kettő részletben oszthatja be, azaz a munkanapon teljesítendő munkaidőt nem egyhuzamban teljesíti a munkavállaló. Feltétel, hogy a beosztás szerinti napi munkaidők között legalább kettő óra pihenőidőt kell biztosítani [Mt. 100. §].
A felek megállapodásán a munkáltató és a munkavállaló megállapodása értendő. Ebből következően a munkaszerződésben vagy külön íven szerkesztett megállapodást igényel az Mt. előírása.
A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja [Mt. 93. § (1) bek.].
Nincs korlátozó rendelkezés, hogy az osztott munkaidő-beosztást vállaló munkavállaló munkaidejét a munkáltató egyenlőtlenül ossza be, azaz, hogy egy adott munkanapon összesen hány órát kell két részletben teljesíteni.
Az Mt. nem írja elő feltételként, hogy a két munkaidőrész egyenlő óraszámú legyen, így például az általános teljes munkaidő megosztható egy hatórás és egy kétórás részre is.
Ebből következően az osztott és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabadon kombinálható, figyelemmel mindkét beosztás sajátos szabályaira.
Ha a felek egybehangzó akarata alapján munkaszerződésben kerül rögzítésre a megállapodás, a megállapodás megszüntetésére a munkaszerződés módosításával kerülhet sor, amelyhez a két fél kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata szükséges [Mt. 14. §, 58. §].
A munkáltató részéről az egyoldalú megszüntetésre a munkaviszony megszüntetésével van csak lehetőség.
Ha munkaszerződésen kívüli külön megállapodás megléte teszi lehetővé az osztott napi munkaidő alkalmazását, érdemes rendezni, a feleknek milyen lehetőségük van a megállapodás felmondására, és milyen feltételek mellett.
Miután az osztott napi munkaidő alkalmazását a törvény a felek megállapodásához köti, kollektív szerződés e munkaidő-beosztás alkalmazását – Mt. 135. §. (6) bekezdése kivételével – nem rendelheti el.
Megjegyzés:
Az Mt. 46. szakasza által rögzített tájékoztató egyoldalú jognyilatkozat, melyben az osztott munkaidő közlése nem tekinthető megállapodásnak.
Osztott munkaidő alkalmazható-e részmunkaidőben
Főszabályként a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg egyoldalúan, az osztott munkaidő-beosztás kivételével, a fent említett feltételek betartása mellett [Mt. 96. § (1) bek.].
Olyan rendelkezés nincs, hogy csak teljes munkaidőben lehetne élni vele, azaz nincs akadálya, hogy a felek részmunkaidő mellett állapodjanak meg az osztott munkaidőről.
Munkaközi szünet osztott munkaidőben
A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a munkanapi beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartama a hat órát meghaladja, húsz perc, illetve ha a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani [Mt. 103. § (1) bek.].
Olvasd tovább a cikket!A teljes cikk csak előfizetőink számára érhető el. Jelentkezz be a folytatáshoz, vagy csatlakozz az Irányadó előfizetők táborába
További cikkek
Egészségügyi szolgáltatás az áfában
A humán egészségügyi szolgáltatás tárgyi adómentességi szabályának alkalmazása kérdéseket vethet fel egy magánklinikára, orvosokat tömörítő rendelőre. Azt vizsgáljuk, hogy az alkalmazotti, a megbízásos, a vállalkozó orvosokat alkalmazó szervezetek mely esetekben számlázhatnak mentesen.
Érdekel
A többmunkáltatós munkaszerződés létesítése
A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) nem korlátozza a munkavállaló által egyidejűleg létesíthető munkaviszonyok számát. Azaz – elméletileg – a munkavállalónak egyidejűleg bármennyi munkaviszonya lehet, egészen addig, amíg az azokban foglalt kötelezettségeit, egymástól függetlenül teljesíteni tudja. A több munkáltató által létesített munkaviszony jogintézményét (Mt. 195. §) azonban el kell különítenünk ettől. Ebben az esetben ugyanis a munkavállaló bár több munkáltató javára végez munkát, de azt csak egy munkaszerződés – egy munkaviszony – keretei között teszi.
Érdekel