Betegszabadságra való jogosultság főbb kérdései

Betegszabadság a jogszabályokban

A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként járó betegszabadság mértékét, díjazását a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [továbbiakban: Mt.] 55. §. (1) bek. a) pontja; 124. §; 126. §; 146. § (1) bek. d) pontja és (2)-(3) bekezdése szabályozza.

Jogosultság a főbb szabályok alapján

Betegszabadságra minden olyan biztosított jogosult, akinek a munkavégzésére az Mt. hatálya kiterjed, de ide értendő minden olyan biztosított is, akinek a jogviszonyára vonatkozó jogszabály így rendelkezik, mint a közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban álló személyek.

Nem jogosult betegszabadságra például:

• egyéni vállalkozó,
• társas vállalkozás biztosított tagja (kivéve, ha munkaviszony keretében végzi a munkát),
• megbízási szerződés alapján vagy vállalkozási jellegű jogviszonyban munkát végző személy,
• ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy,
• Tiszteletdíjas tevékenységet végző személy.

Betegszabadság a munkaviszonyban vagy más hasonló jellegű jogviszonyban álló munkavállaló saját betegsége esetén jár [Ebtv. 44. § a) és f) pontja].

Ebből következik, hogy a keresőképtelenség első napjától nem betegszabadság, hanem táppénz illeti meg a biztosítottat:

• a gyermek ápolása miatti keresőképtelenség esetén,
• az üzemi baleset és a foglalkozási betegség miatt fennálló keresőképtelenség esetén,
• a közegészségügyi okból foglalkoztatástól eltiltás vagy hatósági elkülönítés, illetve a járványügyi és állategészségügyi zárlat miatti keresőképtelenség esetén, valamint
• a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség esetén.

A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként 15 munkanap betegszabadságot ad ki.

Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló csak a betegszabadság arányos részére jogosult.

A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

A betegszabadság tartamára a távolléti díj 70%-a jár.

Ha a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadságát kimerítette, de még mindig keresőképtelen, akkor az Mt. 55. § (1) bek. a) pontja alapján továbbra is mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

Amennyiben a keresőképtelen biztosított az év utolsó napján betegszabadságra jogosult, a következő év első napjától is betegszabadságot kell kiadni a részére.

Nyugdíjas jogosultsága

A betegszabadság a saját jogú nyugdíjasnak minősülő munkavállalót is megilleti, függetlenül attól, hogy nem biztosított a keresőképtelensége időtartamára (baleseti keresőképtelenség esetén is).

A keresőképtelenség orvosi elbírálása azonos szempontok szerint történik, függetlenül attól, hogy táppénz vagy betegszabadság illeti meg a biztosítottat.

Munkaviszony határozott időre

Ha a munkavállalónak év közben kezdődik és szűnik meg a munkaviszonya, mert határozott időre szóló szerződése van, a betegszabadság napjait az alábbiak szerint kell megállapítani.

A határozott idejű munkaviszonyban járó betegszabadság mértéke nem a jogviszony időtartamától, hanem a kezdő időpontjától függ.

Nincs jelentősége, hogy a tárgyévben kezdődő munkaviszony meddig áll fenn, mindig 15 munkanap betegszabadság jár a munkavállalónak (pl. abban az esetben is, ha a munkavállaló már a munkába lépés napján megbetegszik).

Annak sincs jelentősége, hogy a tárgyévben fennállt, korábbi munkaviszonyokban hány munkanap betegszabadságot vett igénybe a munkavállaló.

A betegszabadság szabályaitól kollektív szerződés rendelkezései is csak a munkavállaló javára térhet el [Mt. 135. § (2) bek.].

Órabéres munkavállaló munkaszüneti napi keresőképtelensége

A betegszabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a betegszabadság kiadásánál a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és munkaszüneti napot.

A betegszabadságot munkanapban, illetve az Mt.-ben meghatározott esetben a foglalkoztató döntése alapján órában is nyilván lehet tartani, mely döntés a naptári év teljes tartamára érvényes. Munkaidő-beosztás hiányában a betegszabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, tekintettel arra is, hogy a nyilvántartására munkanapban vagy órában kerül-e sor.

Megjegyzés:

Abban az esetben, ha a munkavállaló nincs beosztva a munkaszüneti napra, például, mert a munkáltató a munkaszüneti napra egyáltalán nem rendelhet el rendes munkaidőt, akkor e napra betegszabadság sem jár.

Ugyanakkor, ha az általános munkarendre eső munkaszüneti napon a munkavállaló keresőképtelen, és óra- vagy teljesítménybérben kapja díjazását, e napra részére a távolléti díj 70%-a jár, de ez a nap nem tekinthető betegszabadságnak [Mt. 146. § (4) bek.].

A munkavállaló ugyan távolléti díjban részesül, de ez a nap nem csökkenti az éves betegszabadság napjainak számát.

Ez a díjazás mindenképpen megilleti a munkavállalót, ha az óra- vagy teljesítménybéres munkavállaló e napon keresőképtelen, akkor is, ha nem lett volna munkavégzési kötelezettsége az érintett napon.

Munkavégzési kötelezettség és betegszabadság áthelyezett munkanapon

Az Mt. felhatalmazást ad a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek rendelet alkotására, hogy legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig – az általános munkarendben (5/2) foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza.

Ennek során a vasárnap nem nyilvánítható munkanappá, és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie [Mt. 102. § (5) bek.].

Ez a rendelet [11/2024. (IV. 8.) NGM rendelet a 2025. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről] magát az általános munkarendet módosítja, például úgy, hogy 2025. május hónapban a csütörtökre eső munkaszüneti napot követő pénteket pihenőnappá, míg a 2025. május hónapra eső szombatot (2025. május 17.) pedig munkanappá nyilvánítja.

E rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és az általuk általános munkarendben foglalkoztatottakra.

Hogyan alakul a munkavégzési kötelezettség, ha a munkavállaló munkaviszonya 2025. május 5-én kezdődött?
A munkaszüneti napok és pihenőnapok szempontjából irreleváns, hogy egy munkavállalóval év közben mikor létesítenek munkaviszonyt. Amennyiben a fentiek alapján a munkáltatóra és annak munkavállalóira a munkanapok áthelyezéséről szóló rendelet hatálya kiterjed, az új munkavállalók foglalkoztatására is a rendelet lesz irányadó. Tehát függetlenül attól, hogy 2025. május 2-án a felek között még nem állt fenn munkajogviszony, a munkavállaló köteles 2025. május 17-én munkát végezni, mert a rendelet szerint május 17. munkanap, kivéve, ha a munkáltató egyéb okból mentesíti munkavégzési kötelezettsége alól.

A fentiek alapján, ha a munkavállaló keresőképtelensége (általános munkarendben) 2025. 04. 28.–2025. 05. 05-ig állt fenn, betegszabadság jogcímen távolléti díj 2025. 05. 02. napjára (pihenőnap) nem illeti meg a munkavállalót.

Ajánlott előadásvideó a témához:

Társadalombiztosítási változások 2025-ben Előadó: Faragó Gábor társadalombiztosítási tanácsadó A videó teljes hossza: 124 perc Az előadás vetített anyaga letölthető PDF-ben. Bővebb információ és megrendelés >> Irányadó Magazin előfizetőknek járó 30% kedvezményes kupon kódot bejelentkezés után a PROFILOM oldalon találod!