Elhatárolás vagy szállítói kötelezettség?

Fogalmak a Számviteli törvényben

Az időbeli elhatárolás elve szerint az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.

Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni

a) a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni időszak árbevételét, bevételét képezi,

b) a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül számlázásra.

Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközök – törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján történő – kezelésbevételéhez kapcsolódnak.

Az érintett számlák

Például azoknál a rezsiszámláknál (telefon, gáz, villany stb.), amelyeknek az időszaka teljes egészében még december 31-ig tart, de a számla kiállításának időpontja csak januárban történik meg, szállítói tartozásként kell elszámolni. Szóba sem jöhet az időbeli elhatárolás azért sem, mert ezen gazdasági események nem érintenek több évet.

A szállító helyett a passzív időbeli elhatárolásokkal szembeni költségelszámolás csak szolgáltatásnyújtás igénybevétele esetén lehetséges, és csak akkor, ha az igénybe vett szolgáltatás az egyik üzleti évről a másik üzleti évre áthúzódik, és az üzleti évekre jutó szolgáltatás értéke a vonatkozó szerződések alapján egyértelműen meghatározható.

Például a december 10-től január 10-ig terjedő időszak vízfogyasztásának, csatornahasználatának díjából a december 10-től december 31-ig terjedő időszakra jutó hányadot december hónapra költségként (vízdíjként, illetve csatornahasználati díjként) el kell számolni a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben, függetlenül attól, hogy mikor állították ki a számlát, és mikor kell azt kiegyenlíteni, vagy, hogy mikor keletkezik áfalevonási jog.

Nyilvánvaló, hogy a példaként felhozott esetben a bejövő számlát januárban, január hónapra kell a szállítóval szemben könyvelni, egyidejűleg megszüntetve a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben elszámolt összegeket.

Termékbeszerzést sem számla alapján, sem számla nélkül nem lehet a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben elszámolni! A termékbeszerzést (akár beruházásnak, akár készletnek minősül) mindig a szállítóval szemben kell könyvelni: ha van számla, akkor a konkrét szállítóval szemben, ha nincs számla, de a teljesítés megtörtént, akkor nem számlázott szállítóként.

A ló túloldaláról is

Ha az ügylet másik oldalán állunk, akkor ez az aktív időbeli elhatárolásoknál is igaz. Ha a december havi könyvviteli szolgáltatásról a számlát januárban állítjuk ki, januári fizetési határidővel, akkor azt még decemberre árbevételként és vevői követelésként kell kimutatni.

Ha a szerződés szerint a januárban leszámlázott időszak decemberi és januári napokat is tartalmaz (például december 20.–január 20. közötti időszak), akkor a decemberre eső részt árbevételként és aktív időbeli elhatárolásként kell elszámolni.

Könyvelési megoldás

Miután a folyamatos szolgáltatásoknál az Áfatörvény a fizetési határidőhöz köti a teljesítés időpontját, a könyvelésben meg kell oldani ennek a következő évben történő adólevonását.

Például egy decemberi telefonszámla könyvelése:

December 31-én

T 52. Igénybe vett szolgáltatás – K 45. Szállítók

T 466. Előzetesen felszámított áfa – K 45. Szállítók

T 36. Áfaátvezetési számla – K 466. előzetesen felszámított áfa

Január 1-jén

T 466. Előzetesen felszámított áfa – T 36. Áfaátvezetési számla

Számlák automatikus beolvasása esetén

És bár azt írtam, hogy évtizedes probléma, ami a mai napig rendszeres kérdés, azért van egy új vetülete.

Amíg kézzel könyveltünk mindent, könnyen meg tudtuk oldani azt, hogy másik évbe könyveljük a számlát, mint amikor kibocsátották.

A mai világban sok (és remélem, hogy egyre több) könyvelő olvassa be a számlákat a programjába a NAV rendszeréből.

Jelenleg abban lehet a vita a könyvelők körében, hogy a számla keltére rögzítjük a bizonylatot, vagy pedig a teljesítési időpontra.

De a fenti esetben egyik sem helyes, hiszen a januárban kiállított számlát – aminek januári a teljesítési időpontja is – decemberre kellene könyvelni. Ilyen dátum viszont nincs rajta.

Tehát visszatérnénk a gyökerekhez. Lekönyvelhetem a számlát a kiállításkor, és visszakönyvelhetem a passzív elhatárolásba a költségrészét? Mert így egyszerűbb lenne.

A válasz az, hogy a digitalizáció fejlődésével a Számviteli törvény ezen előírása nem változott, így csak meg kellene oldani – kézzel vagy automatizmussal –, hogy a szállítói tartozások vagy vevői követelések a helyükre kerüljenek.