Építőipari fordított adózás

A kályha: az Áfatörvény

Az építőipari fordított adózás örök téma. Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti szabály módosítása pedig különösen nehezíti az egyes esetek megítélését.

Az építőipari szolgáltatás fordított adózására vonatkozó együttes feltételrendszere a következő:

– Áfa rendszerében szolgáltatásnyújtásnak kell minősülnie.

– A szolgáltatásnak építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkának kell lennie.

– A szolgáltatásnak az ingatlan megváltoztatását (ideértve a bontást és a rendeltetésváltoztatást) kell eredményeznie.

• Az ingatlan megváltoztatására irányuló munkának hatósági bejelentésen vagy hatósági engedélyen kell alapulnia.

A változás 2023-tól

2023. január 1-jétől a változás az volt, hogy a hatósági engedélyen vagy bejelentésen nem csak az építési hatóságot kell érteni, ha minden olyan hatóságot, amely az ingatlan megváltoztatására, létesítésére engedélyt vagy bejelentési kötelezettséget ír elő.

A változtatás azonban számos kérdést felvetett, melyre válaszul a következő rendezőelveket érdemes rögzíteni:

– Hatóság alatt csak valamilyen állami vagy önkormányzati hatóságot kell érteni. Tehát a közműszolgáltatók nem tartoznak ide.

– Hatósági engedélynek vagy bejelentésnek a munka megkezdéséhez kell hozzájárulnia. Azaz a már elkészült munka üzembehelyezésének engedélyeztetése nem tartozik ide.

– A hatósági engedéllyel, bejelentéssel nem kell abban az esetben foglalkozni, ha az elvégzett munkákon belül csekély jelentőséggel bír. Például építési napló bejelentésének kötelezettsége.

• A hatósági engedélyre, bejelentésre vonatkozó információ átadását (nyilatkozattétel) nem csak a megrendelő – alvállalkozó irányába, hanem alvállalkozó megrendelő – irányába is teljesíteni kell, amennyiben ezzel az információval csak az alvállalkozó rendelkezik. Ez a fordított irányuló nyilatkozattételi kötelezettség 2024. január 1-jétől bele is kerül az Áfatörvénybe.

A konkrét eset

Ennyi felvezető után nézzük az esetet.

Egy kivitelező egy épület felújítását vállalja el. Három alvállalkozót vesz igénybe:

• „A” alvállalkozó vállalja a teljes gépészeti és villamossági felújítást.
• „B” vállalkozó a kőművesmunkákat viszi.
• „C” alvállalkozó pedig tűzvédelmi, riasztó- és kameraberendezések kiépítését vállalja.

A fővállalkozó saját maga foglalkozik a tereprendezéssel, kert-, kerítés- és járdaépítéssel.

A felújítás egészére vonatkozóan semmilyen hatósági bejelentést, engedélyeztetést nem kell teljesíteni.

A fővállalkozó a tereprendezési munkák során egy lezáratlan kutat talál, melyhez nem tartozik engedély. A kútra fennmaradási engedélyt kér, és azt meg is kapja. Szintén a fővállalkozónak kell engedélyt kérnie egy közútra történő új becsatlakozás kiépítéséhez.

A fővállalkozó esetén a kút fennmaradási engedélye azért nem releváns körülmény, mert a kútra vonatkozóan építési-szerelési munkát nem végez. A közútra történő becsatlakozás kiépítése pedig teljes tereprendezési munka jelentéktelen részét teszi ki, ezért lehet ezt az engedélyt figyelmen kívül hagyni. A fővállalkozó az alvállalkozók irányába nem nyilatkozik arról, hogy hatósági engedéllyel vagy bejelentéssel lenne érintve a munka.

Az „A” vállalkozó a felújítási munkákat megelőzően az érintett közművekkel jóvá hagyatja a felújítási terveket. Ezekkel az engedélyekkel nem kell foglalkozni, mivel nem hatóságtól származó engedélyekről van szó. Más engedéllyel nincs érintve a munkája, ezért „A” alvállalkozó munkája nem lesz fordított adós.

„B” alvállalkozónak a kőművesmunkák tekintetében nem kell bejelentést vagy engedélyt kérnie, így az általa végzett munka sem lesz fordított adózással érintett.

„C” alvállalkozó helyzetét bonyolítsuk tovább, és tételezzük fel, hogy az elvállalt munkát ő és még egy általa hozott alvállalkozó végzi.

„C1” alvállalkozót bízza meg a tűzvédelmi berendezések kiépítésével. „C1” alvállalkozónak előzetesen engedélyeztetnie kell tűzriasztó rendszer kiépítését a katasztrófavédelmi igazgatósággal. Az igazgatóság hatóságnak minősül. A tűzriasztó rendszer kiépítése alapvetően egy egyéb szerelési munka, melynek keretében a szükséges berendezések, vezetékezések kiépítésre kerülnek. A munka szolgáltatásjellege a domináns.

„C1” alvállalkozó esetén a fordított adózás összes feltétele teljesül, tehát a számláját „C” alvállalkozó felé fordított adózással állítja ki. „C” alvállalkozó mérlegeli, hogy a többi munkájával együtt a tűzvédelmi rendszer mekkora súllyal bír. Vállalási érték tekintetében 30%-ot tesz ki, ami már nem elhanyagolható. A többi munkájával együtt is egyéb szerelési munkáról van szó, azaz „C” vállalkozó is fordított adózással állítja ki a számlát a fővállalkozó részére. 2024. január 1-jétől „C1” alvállalkozó „C” vállalkozónak, „C” vállalkozó pedig a fővállalkozónak fog nyilatkozni.

A fővállalkozó és megrendelő viszonylatában szintén mérlegelni kell az egyes alvállalkozó által végzett munkák súlyát. „C” vállalkozó számlája 10%-ot tesz ki az összes alvállalkozó számlájának értékéből. Ezt sem tekinthetjük csekély értékűnek, ezért a fővállalkozó is fordított adózással állítja ki a számláját a megrendelő felé.

Következtetés

Sajnos minden eset más és más, a cikk csak a gondolkodásban segíthet. Még azt érdemes hozzáfűzni, a jogalkotói szándék az volt, hogy minél több építőipari szolgáltatás kerüljön fordított adózás hatálya alá, azaz, ha nagyon nem lehet a döntést meghozni, akkor a fordított adózást érdemes választani. Persze a gyakorlat ezt is felülírhatja, mivel általában a megrendelő diktál, és ha megrendelő csak az általa elképzelt adózással fogadja be a számlát, akkor az alvállalkozó is inkább ebbe az irányba fog mozdulni, és nem kockáztatja azt, hogy esetleg ki sem fizetik a munkáját.