Értékhelyesbítés, értékelési tartalék számvitele

Definíció

Értékelési tartalékként kell kimutatni

• a piaci értékelés alapján meghatározott értékhelyesbítés összegét (értékhelyesbítés értékelési tartaléka), és
• a valós értéken történő értékelés alapján a saját tőkével szemben elszámolt értékelési különbözetet (a valós értékelés értékelési tartaléka).

Az utóbbi, a valós értéken történő értékelés a pénzügyi instrumentumok értékelésének lehetősége lényegében nem kerül alkalmazásra a nem sajátos tevékenységet folytató kkv-szektorbeli vállalkozások gyakorlatában, így erre a témára nem térek ki külön a cikkemben. A piaci értékelés kapcsán azonban számos átgondolandó és megválaszolandó kérdés felmerül.

Értékhelyesbítés értékelési tartaléka

Az értékhelyesbítés értékelési tartaléka kapcsán első lépésben fontos rögzíteni, hogy csak a nem mikrogazdálkodói beszámolót készítő vállalkozás élhet a piaci értéken történő értékelés lehetőségével, mert mikrogazdálkodói beszámolóban értékhelyesbítés és értékhelyesbítés értékelési tartaléka nem mutatható ki. Így, ha a vállalkozás mikrogazdálkodói beszámolót készít, akkor nem élhet ezzel a lehetőséggel. Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóról visszatérni normál éves vagy egyszerűsített éves beszámoló készítésére három lezárt üzleti év után lehetséges.

Az éves, illetve egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozások esetében van tehát lehetőség élni a piaci értéken történő értékelés lehetőségével. Azt, hogy a vállalkozás élni kíván e lehetőséggel, a számviteli politikájában kell rögzítenie, és a beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatnia a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit.

Az értékhelyesbítés megállapításának és elszámolásának szabályszerűségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben nincs kötelező könyvvizsgálat, az értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.

Az Sztv. meghatározza azon eszközök körét, amely kapcsán elszámolható az értékhelyesbítés.

Az immateriális javakon belül csak a vagyoni értékű jogok és szellemi termékek esetében van lehetőség értékhelyesbítés elszámolására, a tárgyi eszközök esetében nincs külön megkötés, a befektetett pénzügyi eszközök közül pedig csak a tartós részesedések esetében van lehetőség.

A vállalkozás a számviteli politikájában meg kell jelölje azokat az eszközcsoportokat, amelyek esetében élni kíván az értékhelyesbítés lehetőségével. Ezen eszközök esetében a leltárnak tartalmaznia kell

• az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értékét,
• az egyedi eszköz könyv szerinti értékét (értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett bekerülési értékét),
• a mérlegkészítéskori piaci érték és a könyv szerinti érték különbözetét.Olvasd tovább a cikket!A teljes cikk csak előfizetőink számára érhető el. Jelentkezz be a folytatáshoz, vagy csatlakozz az Irányadó előfizetők táborábaElőfizető vagyok, BEJELENTKEZEKELŐFIZETNÉK