Amikor a kapcsolt vállalkozásokról beszélünk, sokszor a Taotörvényre asszociálunk. Pedig egy kivásnak is okozhat fejfájást. A következő esetet taglalva láthatjuk, hogy ez az adóhatóságnál is egy kemény dió, még a véleményüket is meg tudják változtatni.
Kapcsoltság a kivások életében
Esettanulmány
Beszéljünk arról az esetről, amikor egy kivás társaság kamatmentes kölcsönt nyújtott többségi tulajdonosának, egy magánszemélynek.
A magánszemély tulajdonos és a kivás társaság kapcsolt vállalkozásnak minősülnek, ez ügyben a Taotörvényre kell hagyatkoznunk. A társaság bevallotta és megfizette a kamatkedvezményből származó jövedelem utáni személyi jövedelemadót. Ezen az ágon (Szja-törvény 72. §) kiva nincs, ezt már egy korábbi cikkünkben is ecseteltük.
A kérdés viszont az, hogy a Katv. 20. § (5) bekezdése alapján az adóalapot növelni kellett volna a szokásos piaci kamat összegével?
Hogy ne kelljen keresned, nézzük, mit mond a 20. § (5) bekezdés:
„Amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásával kötött szerződésében, megállapodásában olyan ellenértéket (ügyleti értéket) határoz meg, amely nem felel meg a szokásos piaci árnak, – az (1)–(4) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – az adóalapot a szokásos piaci ár és az ügyleti érték különbségével úgy módosítja, hogy az olyan adóalapnak feleljen meg, mint ha független vállalkozással kötött volna szerződést, megállapodást, feltéve, hogy a szerződés, megállapodás alapján az adóévben teljesítés történt. A szokásos piaci árat a Tao tv. 18. § (2) bekezdésében meghatározott módszer szerint, a Tao tv. 18. § (9), (11) és (12) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani.”
A hatóság első reakciója
A kérdésre a választ először 2024 elején olvastam a NAV-tól. Az akkor kapott választ ugyan nehezen lehet kiolvasni a törvényből, de hát mégiscsak a hatóságtól érkezett.
Így szólt:
„…azt kell megvizsgálnia a társaságnak, hogy ha a szokásos piaci értéknek megfelelő kamatot kifizetné a magánszemélynek, az a kiva alapját megváltoztatná-e, különös tekintettel arra, hogy a kiva alapjának meghatározásakor nem az adózás előtti eredményből kell kiindulni.
Abban az esetben, ha a számítás eredménye az, hogy a kivaadóalap nem változna a kamat szokásos piaci áron történő feltételezett kifizetése mellett, akkor a kiva alapját nem kell módosítani a kamatfizetés hiányára tekintettel.”
Szóval, ha lett volna kamatfizetés, akkor sem lenne kiva, hiszen ez sem nem személyi jellegű ráfordítás (ráadásul nem is ráfordítás, hanem egyéb bevétel), és különösen nem járulékalap. Így ez egyébként is értelmezhetetlen, mert a kérdésbeli esetben nem a cég fizetne kamatot a magánszemélynek.
Fordulat az ügyben
Az idén nyáron a kérdés valamiért újra napirendre került a NAV-nál, és módosították korábbi álláspontjukat.
Visszatérve a 20. § (5) bekezdés szó szerinti értelmezésére, arra jutottak, hogy az éves kivaalap számításakor – ha a magánszemély és a társaság kapcsolt vállalkozásnak minősül a Tao tv. 4. § 23. pontja szerint – a szokásos piaci ár és a kapcsolt felek közötti ügylet ellenértéke különbözetével – módosítani (növelni vagy csökkenteni) szükséges a kisvállalati adóalapot.
Olvasd tovább a cikket!A teljes cikk csak előfizetőink számára érhető el. Jelentkezz be a folytatáshoz, vagy csatlakozz az Irányadó előfizetők táborába
További cikkek
Felszolgálási díj 2026-ban
A vendéglátásban gyakran találkozunk olyan kifejezésekkel, mint felszolgálási díj és borravaló. Természetesen már mi is sokat foglalkoztunk eddig is ennek adózásával. A vendéglátó¬helyek számára fontos ismerni ezek helyes kezelését, hiszen a szabályozás 2025-től fokozatosan egységesebb és átláthatóbb lett, 2026-ban pedig további kedvező módosítások léptek hatályba.
Érdekel
Borravaló és szervizdíj adózása
A felszolgálási díj és borravaló témájával korábban már sokat foglalkoztunk. A téma azonban egy új lendületet kap azáltal, hogy már a borravaló is átfuthat a munkáltatón keresztül, ráadásul adómentesen.
Érdekel