Kivaalany innovációs járulékának alapja

Röviden az innovációs járulékról

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény, azaz az Innovációs törvény sorai között kell keresnünk a szabályokat.

Adóalanyként definiálta a törvény valamennyi belföldi székhelyű, a Számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságot. Mentes a járulék fizetésének kötelezettsége alól:

• a Kkv. tv. szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság,
• a Magyar Nemzeti Bank,
• a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.,
• a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság,
• a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága,
• a közhasznú nonprofit gazdasági társaság,
• a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság.

Nagyon fontos, hogy 2019. január 1-jétől az innovációsjárulék-kötelezettség alól mentesülő mikro- és kisvállalkozások tekintetében változás, hogy kkv-besorolásukat nem kizárólag a vállalkozás saját mutatói alapján kell elvégezni.

Figyelembe kell venni valamennyi, kkv-besorolásra irányadó rendelkezést (pl. partner- és kapcsolódó vállalkozások adatainak figyelembevétele, kétéves szabály stb.). Ha mindezek után nincs mentesség az innovációs járulék alól, akkor meg kell határoznunk az alapját.

A helyi adókról szóló törvény 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve

• az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke együttes összegével,
• az alvállalkozói teljesítések értékével,
• az anyagköltséggel; valamint
• az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.

Kivások helyiadó-alapja

Nekem van olyan ügyfelem, akinél az iparűzési adó adta előny erősítette meg abban a hitében, hogy ezt a kivát neki találták ki. Ennek oka, hogy például a szolgáltató cégeknél, amelyeknél sem anyagköltség, sem pedig elábé nem tudja csökkenteni a helyi adó alapját, azoknak szinte az árbevétel 2%-ával (vagy amennyi éppen azon a településen a helyi adó) kell számolni.

A kivában pedig van más lehetőség is. A Helyiadó-törvény 39/B § (2) bekezdése szerint:
„A kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját – a 39. § (1) bekezdésében vagy a 39/A §-ban foglalt előírásoktól eltérően – a kisvállalati adója alapjának 20%-kal növelt összegében is megállapíthatja.”

A kivásoknak tehát háromféle lehetőségük van:

• 39. § (1) bekezdés mondja ki a főszabályt;
• 39/A § mondja ki, hogy a 8 millió forint alatti cégeknek a helyi adót egyszerűsített módszerrel is meg lehet állapítani (nettó árbevétel 80%-a);
• 39/B § (2) bekezdésben pedig van egy olyan lehetőség, hogy a kiva alapjának 120%-a után fizessenek adót.

Számításaim során még nem találkoztam olyan céggel, amelynek ne ez lett volna a legkedvezőbb. Természetesen minden variációt ki kell számolni, és a legkedvezőbbet választani. Sajnos a katásoknál erre nincs lehetőség, mert előre el kell dönteniük, de a kivások abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ezt nekik utólag kell bejelenteni.

A kérdés már csak az, hogy a kivásoknál milyen adóalappal kell számolni az innovációs járulék kapcsán?
Ott is megvan a választási lehetőség, vagy kizárólag a főszabály szerinti levezetésből lehet adóalapot számolni?

A két törvény egyesítése

Az innovációs járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzésiadóalap-rész összegével.

A kivásoknak a speciális szabályokat a Htv. 39/B § (2) bekezdése tartalmazza, amelyek az adómegállapítás egyszerűsített módját tartalmazzák, azaz a kisvállalati adója alapjának 20 százalékkal növelt összegében is megállapíthatja a helyi adót.

Az Innovációs tv., illetve a Htv. hivatkozott rendelkezéseinek együttes olvasatából tehát az következik, hogy a kisvállalati adóalanyok kizárólag a Htv. 39. § (1) bekezdése szerinti adóalapból kiindulva határozhatják meg az innovációsjárulék-fizetési kötelezettségüket.

A hatályos jogszabályi környezet tehát nem ad lehetőséget arra, hogy a kisvállalatiadó-alanyok a Htv. 39/A § (3) bekezdése (80%-os szabály) vagy a Htv. 39/B § (2) bekezdése szerinti egyszerűsített adómegállapítási módot (kivaalap 120%-a) figyelembe véve határozzák meg az innovációs járulék alapját, abban az esetben sem, ha egyébként a helyi iparűzési adó megállapítására valamely egyszerűsített módot választották.

Marad tehát a főszabályi szerinti levezetés annak érdekében, hogy az innovációs járulék alapját meg tudják határozni.
Az innovációs járulék egyébként az így megállapított járulékalap 0,3%-a.

Az innovációs járulék bevallása

A járulékfizetésre kötelezett gazdasági társaság járulékfizetését előlegfizetéses rendszerben teljesíti.
Az előleget háromhavonként kell fizetni, a klasszikus negyedéves határidőkben: azaz a harmadik hónapot követő hó 20. napjáig.
Az előlegfizetés ütemezése általános esetben tehát a következő: július 20., október 20., január 20., április 20.

Azoknak a cégeknek, amelyek első alkalommal válnak kötelezetté, nekik az első két előlegfizetési időszakra (az üzleti év első és második negyedéve) vonatkozóan járulékelőleget kell bevallani.

Ha például a naptári éves adózó 2020. január 1-jével kerül a törvény hatálya alá, úgy be kellett nyújtania a 2049-es jelű bevallást először 2020. április 20-ig, másodszor 2020. július 20-ig.

2020. május 31-ig újfent be kellett volna nyújtani a 2049-es jelű bevallást, de a vírushelyzet miatt ez is tolódik, mert erre ennél az adónemnél is szeptember 30. lett az új határidő. Ebben a bevallásban a 02-es lap kitöltésével járulékelőleget kell bevallani a 2021. június 30-ig terjedő időszakra. Ezt követően az adózó már az általános szabályok szerint fogja teljesíteni a járulék(előleg) bevallási kötelezettségeit.