Számlázás és ami mögötte van

Számla tartalmi elvárása

A tartalmilag helyes számla tehát egy alapvető elvárás lenne… Nem beszélve arról, hogy később ezen adatok alapján az adóhatóság ellenőrzési területe is felhasználhat adatot, és ha a számla nem az adott gazdasági eseménynek megfelelően lett kitöltve, akkor azzal később lehet gond, jellemzően a számla befogadójánál.

Az Áfatörvény számla tartalmi kellékeit részletező szabályainak megtartása a mai napig okoz sokaknak fejtörést, gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy a partner elvárásai, a számlázóprogram lehetőségei, a számviteli elszámolás, az egyéb jövedelmezőségi kimutatások miatt meg kell erőszakolni a számla tartalmára vonatkozó rendelkezéseket.

Összetett ügyletek szerepeltetése a számlán

Az egyik leggyakoribb problémát az összetett ügyletek okozzák. Összetett vagy komplex ügyletnek minősül az az ügylet, amikor az eladói oldal egy szerződés, egy megállapodás keretében több, egymáshoz kapcsolódó termékértékesítést és/vagy szolgáltatásnyújtást teljesít.

A probléma egyik forrása az, hogy az összetett ügyletekre vonatkozó, az Áfatörvény 70. § (1) bekezdés b) pontjában található szabályozás messze nem mondható egzaktnak.

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybe vevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek. Ezt a szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

Ennek a meghatározásnak a mentén kell kimondanunk egy összetett ügyletről, hogy egyáltalán az-e vagy sem. A NAV gyakorlata elég színes képet mutat, az utóbbi időszakban az figyelhető meg, hogy inkább az ügyletek szétszedésére törekszik, mint azok összevonására (korábban pedig a fordított gyakorlat volt megfigyelhető).

Ennek oka a kedvezményes adókulcsok megjelenése:

• A családi házzal együtt összeépített garázs értékesítése nem lehet 5%-os, erőszakkal kell külön az adóalapot megállapítani.
• Vendéglátási szolgáltatás esetén a fogyasztott ételeket, italokat szét kell szedni adókulcsok szerint, nem lehet egy szolgáltatásnak tekinteni.
• Internetszolgáltatást is tartalmazó komplett csomag (tv+telefon+internet) esetén a kedvező adómérték alkalmazásához mesterségesen szét kell darabolni az adóalapot.

Ezek a megerőszakolt megoldások a többi – egyébként azonos adókulcs alá tartozó – ügyletek esetén is az ügylet szétszedése felé viszik a gyakorlatot. Például az egyenes és a fordított adózás hatálya alá tartozó ügyleteket is tartalmazó szerződések megítélése is ide sorolandó.

Sok esetben marad azonban a klasszikus megközelítés:

• Ingatlan bérbeadása esetén bérleti díjnak minősülnek a bérleti díjon felüli rezsiszámlák is. A bérleti díj adómértékét (normál adókulcs vagy adómentes) veszi fel a továbbszámlázott rezsi.
• Termék értékesítéséhez kapcsolódó fuvarozás esetén a fuvarköltség a szállított termékek adóalapjába beépül, azaz a szállított termékek adómértékét és adózási mechanizmusát veszi fel a fuvardíj. Ennek kapcsán kérdés szokott lenni, hogy ha egy tüzépről vásárol valaki acélipari terméket és cementet, majd ezt egy fuvar keretében kéri kiszállítani, akkor a fuvar hogyan adózik. Többféle megoldás elfogadott: vagy az áru súlya, vagy az áru terjedelme, vagy az áru értéke alapján kell a fuvardíjat arányosan megbontani fordított és egyenes adós adóalapra, majd az így megbontott fuvardíjat kell a különféle termékek adóalapjába beépíteni.
• Autószerelői szolgáltatás esetén az elvégzett szolgáltatás adóalapjába beépül a felhasznált anyag értéke, és ez akkor is igaz, ha a szolgáltatás összege elenyésző a felhasznált anyag értékéhez képest.

A számlázás során a nehézséget az jelenti, ha be kell építeni a termék, a szolgáltatás adóalapjába a kapcsolódó ügyletek adóalapját, és ezt a számlában úgy megjeleníteni, hogy ez megfeleljen a következő feltételeknek:

• Az Áfatörvény szabályainak, azaz a számlán a fő termékértékesítés vagy szolgáltatás szerepel első helyen, a kapcsolódó ügyletek csak megjegyzés szintjén szerepelhetnének a számlán.
• A számviteli elvárásoknak, azaz például, ha közvetített szolgáltatás van a számlán, akkor az külön kiemelésre kell, hogy kerüljön.
• Az eladó marketingjének, azaz például a számlából ki kell derüljön, hogy a vevő a termékért mennyit fizetett (alapár, engedmények), és ezt fuvardíj ne rontsa le.

A felsorolt számos elvárás vége az szokott lenni, hogy a komplex ügyleteket tartalmazó számlákban az egyes ügyletek külön-külön és nem összevontan kerülnek kiszámlázásra, ami az Áfatörvény szabályainak nem felel meg. Az eladók nem nagyon akarnak vevőt veszíteni, vagy azt, hogy a vevő a számla tartalma miatt ne fizessen, ezért nehéz lesz elmozdulni erről a pontról.

De akkor mi a megoldás?

Azt gondolom, hogy a jelenlegi környezetben egy köztes megoldást érdemes alkalmazni, azaz

• ahol a kapcsolódó szolgáltatások, termékek adómértéke megegyezik a fő ügylet adómértékével, ott maradjon az egyes tételek külön-külön való felsorolása;
• ahol a kapcsolódó szolgáltatások, termékek adómértéke nem egyezik meg a fő ügylet adómértékével, ott is maradjon meg az egyes tételek külön-külön való felsorolása, azzal, hogy a kapcsolódó ügyletek adómértéke vegye fel a fő ügylet adómértékét.

Eltérő kulcsos főszolgáltatás

Klasszikus esetnek számít, amikor több termék egyidejű értékesítéséhez fuvar vagy egyéb más kísérő szolgáltatás kapcsolódik, és itt kérdés szokott lenni, hogy az egyes termékek egységárába hogyan kellene beépíteni a járulékos szolgáltatásokat.

Vegyük azt az esetet, hogy háromféle, A, B és C típusú terméket ad el az eladó, az alábbi nettó egységáron, illetve darabszámmal:

• 10 darab A termék, 1000 Ft egységáron, normál 27%-os áfakulcsba tartozik.
• 20 darab B termék, 2000 Ft egységáron, fordított adózás alá tartozik.
• 25 darab C termék, 3000 Ft egységáron, normál 27%-os áfakulcsba tartozik.

A fuvardíj nettó 40 000 Ft.

Az eladó úgy dönt, hogy a fuvardíjat áru-érték arányban osztja el, azzal, hogy az érték-arány megállapításakor a nettó árakból indul ki (egyébként nem tiltott, hogy a bruttó árból induljon ki).

Az összes termék nettó ára: 10 000 + 40 000 + 75 000 = 125 000 Ft, az arányok és az egyes terméktípusra eső fuvardíjak a következők:

A termékre:

10 000 / 125 000 × 40 000 = 3200 Ft fuvardíj jut, egységárra vetítve nettó + 320 Ft

B termékre:

40 000 / 125 000 × 40 000 = 12 800 fuvardíj jut, egységárra vetítve nettó + 640 Ft, és ez a tétel fordított adós lesz

C termékre:

75 000 / 125 000 × 40 000 = 24 000 Ft fuvardíj jut, egységárra vetítve + 960 Ft

Jól látható, hogy ha a szabályos megoldást követjük, akkor jelentősen torzul a termék egységára.

A számlákról történő adatszolgáltatás technikai részleteit taglaló felhasználói könyvből egyébként az derül ki, hogy a termék, a szolgáltatás megnevezése, illetve az ügyletek esetleges összetett jellegének a vizsgálata nincs beépítve a rendszerbe, azaz bármilyen megnevezést bevesz a rendszer. Egyébként, ha belegondolunk, nem is igazán lehet programmal vizsgálni azt, hogy a számlán szereplő ügyletek összefügghetnek-e vagy sem. A vizsgálat arra terjed ki, hogy a számla érdemi részében szereplő sorokon belül minden rendben legyen (megnevezés, adóalap, adókulcs, adó összege).

Milyen tartalmi elemekre figyeljünk még?

Miután a tartalmi előírások nem változtak, az adatszolgáltatással érintett számlákon sem kell semmilyen VTSZ- vagy KSH-azonosítót szerepeltetni. A megnevezést illetően szintén nincs külön kritérium, továbbra is arra kell törekedni, hogy a megnevezés minél jobban és minél rövidebben kifejezze az ügylet tartalmát. A megnevezésből egyértelműen derüljön ki, hogy termékről vagy szolgáltatásról van-e szó.

A számlán szereplő címadat is szokott problémát okozni. Címadat alatt értjük a székhelyet és a NAV által ismert telephelyet is, azaz tetszőlegesen szerepelhet a számlán székhely vagy telephely.

A számlán szereplő kötelező kifejezésekről sem szabad megfeledkezni: például pénzforgalmi elszámoló, önszámlázás, különbözeti adózás, fordított adózás stb.

A számlán szereplő, Áfatörvény szerinti nem kötelező elemek (fizetési határidő, fizetés módja, termékdíj, jövedéki adóval kapcsolatos információk, bármilyen egyéb megjegyzés) egyelőre érdekes szereplői az adatszolgáltatásnak. Az adatszolgáltatás szabálya annyit mond, hogy a nem kötelező kellékekről nem kötelező (de ezt is be lehet állítani) adatot szolgáltatni, azaz a vevőnek átadott számla tartalma el fog térni az adatszolgáltatásba felvitt tartalomtól.

NAV-levél

Vajon kiknek küldtek ki leveleket a napokban, az adatszolgáltatásra utalva?

A NAV az üzenetében azt jelzi, hogy az ügyfél nem győződött meg az adatszolgáltatás feldolgozásának a sikerességéről. Tehát nem arról van szó, hogy nem történt adatszolgáltatás, vagy, hogy az adatszolgáltatás hibás lenne. Az adatszolgáltatás megtörtént, viszont az adatszolgáltatás ellenőrzése már nem történt meg.

Talán most sokan a fejükhöz csapnak: miért, meg kellett volna? Az nem a program dolga?

De igen, viszont csak bizonyos esetekben.

Mert lehet szó olyan hibáról, hogy a számla helyes, az adatszolgáltatás el is megy, de már a NAV feldolgozásában akad a hiba. És az erre visszaküldött üzenet már időben lehet később, mint ahogyan a számlát lezártuk.

A hiba pedig az, hogy ha pl. ugyanazt a számlasorszámot használjuk többször. Ha mondjuk két számlázóprogramunk van, vagy minden évben újraindítjuk a sorszámot, de nem teszünk mögé évet.

A levél arra hívja fel a figyelmet, hogy a számlák sorszámának egyedinek kell lenniük, különben az Online Számla rendszer elutasítja az adatszolgáltatást. Röviden: egy adózó nem teljesíthet azonos számlasorszámmal több adatszolgáltatást.

A lényeg, hogy ha kapott valamelyik ügyfelünk ilyen levelet, nézzük vissza, hogy van-e teendő a korábbi számlákkal kapcsolatban.