A munkabérelőleg főbb szabályai, kinek és milyen feltételekkel adható?

Előlegfizetés kérelemre

A kérelemre adott munkabérelőleggel a munkáltató segíteni tudja a munkavállalót átmeneti anyagi helyzetében. A munkaügyi jogszabályok nem tartalmaznak konkrét szabályokat, rendelkezést arra vonatkozóan, hogy milyen formában kérhető a munkabérelőleg.

Mivel azonban a munkáltató ilyenkor gyakorlatilag kamatmentes kölcsönt nyújt a munkavállalónak, amelynek adófizetési vonzata is lehet, célszerű a kérelmet és a kifizetés engedélyezését is írásba foglalni. A munkabérelőleg feltételeire a munkáltató és a munkavállaló megállapodása az irányadó, mely megállapodást általában munkaügyi szabályzat vagy kollektív szerződés részeként határozzák meg.

Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy az engedélyben a visszafizetés ideje és módja is rögzítésre kerüljön. Közvetlen korlátozó jogszabályi rendelkezés a visszafizetés tekintetében sincs, célszerű lehet azonban figyelembe venni a bírósági végrehajtás szabályairól szóló rendelkezéseket, illetve az ebben a tekintetben kialakult gyakorlatot.

A munkabérelőlegre kamat értelemszerűen nem számítható fel.

A munkavállaló kérelmére folyósított munkabérelőleg adójogi szempontból olyan kamatmentes kölcsönnek minősül, amelyre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja-törvény) kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Kinek adható és ki adhat munkabérelőleget?

Munkabérelőleg kizárólag munkaviszonyban álló munkavállalónak adható. Annak nincs jelentősége, hogy teljes vagy részmunkaidős munkaviszonyban áll a munkavállaló. Nincs korlátozó szabály arra vonatkozóan sem, hogy a munkaviszony határozott vagy határozatlan idejű, netán a munkavállaló próbaideje még nem telt el.

A munkáltató dönthet úgy is, hogy nem engedélyez munkabérelőleg-kifizetést kérelemre.

Munkabérelőleg kifizetése szempontjából „Munkáltatónak” minősül a különböző jogállású törvények alapján létrejött jogviszonyban működő munkáltató is – például: köztisztviselő, közalkalmazotti jogviszony, köznevelési foglalkoztatási jogviszony stb. –, azaz nem csak kizárólag az Mt. hatálya szerinti munkáltatót kell érteni.

Kölcsönzött munkavállaló esetén a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő munkáltató írásbeli megállapodásában kell rögzíteni, hogy a kérelemre történő munkabérelőleg tekintetében ki minősül munkáltatónak.

A munkabérelőleg összege, felső határa

Munkabérelőleg a munkáltató szabályzatában vagy a felek megállapodásában rögzített bármekkora összeg lehet. Adófizetési vonzat nélkül legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó összeg, és amelynek folyósítása legfeljebb hathavi visszafizetési kötelezettség mellett történik (2024. évben 5 × 266 800 = 1 334 000 Ft).

Lehetséges adóéven belül többször is munkabérelőleg kifizetését engedélyezni, de figyelemmel kell lenni arra, ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, akkor arra a kedvező rendelkezés nem alkalmazható [Szja-törvény 72. §. (4) bekezdés g) pont].

A munkabérelőleg juttatásakor abból adóelőleget nem kell vonni, viszont visszafizetni is a bruttó összeget kell. A munkavállaló rendelkezhet úgy, hogy a munkabéréből történő levonás útján fizeti vissza az előleget.

Abban az esetben, ha a fentiekben foglalt feltételek nem teljesülnek, akkor kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezik, mely után a munkáltatónak kell adóznia.

Visszafizetés szabálya

A munkabérelőleg az Szja-törvény rendelkezése szerint legfeljebb hathavi visszafizetési kötelezettség mellett lehetséges – adófizetési vonzat nélkül –, melyet a folyósítás, kifizetés napjától számított hat hónapon belül kell visszafizetni a munkáltató részére.

Megjegyzés: hónapokban megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja [2012. évi I. tv., Mt. 25. § (4) bekezdés].

A munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott, határidőnek nem minősülő időtartam számítására a 25. § (4)–(8) bekezdése nem alkalmazható, az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó [2012. évi I. tv., Mt. 26. § (1) bekezdés].

Jogszabályi rendelkezés hiányában a felek megállapodása (szabályzat) az irányadó, hogy mikor kezdődik el az előleg visszafizetése. Történhet egyenlő vagy egyenlőtlen összegben, kezdődhet a folyósítást követő hónapban vagy akár azt követően is. Fontos, hogy a teljes összeg a határidő lejárta előtt visszafizetésre kerüljön. A megállapodás létrejöhet úgy is, hogy egyösszegű visszafizetést teljesít a munkavállaló.

Munkaviszony megszűnése esetén mi a teendő?

Munkaviszony megszűnése esetén, ha a nettó munkabér nem fedezi a még hátralévő munkabérelőleg összegét, akkor lehetősége van a munkavállalónak azt megfizetni. Ha a munkavállaló önkéntes alapon nem téríti meg ezen összeget, akkor azt a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmének kell tekinteni, de csak abban az esetben, ha a munkáltató részére elengedi. Elengedés hiányában a munkáltatónak kamatkedvezmény címén lehet adófizetési kötelezettsége.

Elhunyt munkavállaló esetében is az elengedett munkabérelőleg munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles, melyet a 2408’ bevallásban (mint elengedett követelést) fel kell tüntetni. Az elhunyt munkavállaló adókötelezettségét a NAV állapítja meg, a követelés az örökösöket terheli.

Munkabérelőleg levonása letiltások mellett, levonásának korlátai

A munkáltató előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja, az ilyen levonás esetén nem kell figyelemmel lenni a levonásmentes munkabérrészre [Mt. 161. § (2) bek. b) pont].

A munkavállaló munkabéréből emellett lehetőség van levonással élni végrehajtható határozat alapján is, a levonásmentes munkabérrészig [Mt. 161. § (1) bek.].

A letiltások foganatosítása ilyenkor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) alapján történik, és minden esetben megelőzi a munkáltató saját, előlegnyújtásból eredő követelését. A munkáltatónak tehát első lépésben foganatosítania kell a letiltást a Vht. szabályai szerint, meghatározott mértékig.

Ezt követően a fennmaradt összegből levonhatja az előlegnyújtásból eredő követelését is, korlátozás nélkül – azaz akár az is előfordulhat, hogy a munkavállaló részére a tárgyhónapban nem kerül kifizetésre munkabér (nettó). Amennyiben ezt követően is marad fenn tartozása, akkor azt a munkáltató a munkajogi igényekre irányadó szabályok szerint, fizetési felszólítással vagy bírósági úton érvényesítheti [Mt. 285. § (1)-(2) bek.].

Munkabérelőleg levonása pénzbeli ellátásból

Bármely egészségbiztosítási pénzbeli ellátás igénylése, folyósítása nem érinti az Szja-törvény által meghatározott visszafizetési határidőt, azaz a kifizetés napjától számított hat hónapon belül kell visszafizetni a munkáltató részére.

Alkalmazva a Vht. 68. §-ában foglaltakat, a táppénzből, a baleseti táppénzből, a gyermekgondozási díjból, valamint a csecsemőgondozási díjból, örökbefogadói díjból a munkáltató letiltást, levonást nem érvényesíthet, mert az említett egészségbiztosítás pénzbeli ellátásokból kizárólag gyermektartásdíj, illetve jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás vonható le. A munkáltatói szabályzatban, megállapodásban célszerű rögzíteni, hogy az ilyen helyzetekben milyen módon téríti meg a munkavállaló a munkabérelőleget.

Kifizetőnek kamatkedvezmény címén keletkező adófizetési kötelezettsége

A kifizetőnek kamatkedvezmény címén keletkezik adófizetési kötelezettsége, ha a magánszeméllyel szemben fennálló követelésére nem számítja fel a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegét, vagy ha a szokásos piaci kamat kisebb mértékű, akkor a szokásos piaci kamattal számított kamatot. A kamatkedvezményből származó jövedelem után az adófizetési kötelezettség a kifizetőt terheli, adóalapja a kamatkedvezmény 1,18-szorosa [Szja tv. 72. § (1) és (2) bekezdés].

A kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőnek 15% személyi jövedelemadót és 13% szociális hozzájárulási adót kell fizetnie [Szja-törvény 72. § (2) bekezdés; szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 1. § (4) bekezdés].

A személyi jövedelemadót és a szociális hozzájárulási adót adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – kell megállapítani, és a kötelezettség hónapját követő hónap 12-ig kell megfizetni, illetve eddig kell a 2408’ nyomtatványon bevallani. A magánszemélynek adókötelezettsége ezzel összefüggésben nem keletkezik.

Olyan esetben, ha 6 hónapot meghaladó időtartamra nyújtott munkabérelőlegről van szó, a munkáltatónak a fentiek szerint adókötelezettsége keletkezik. Erre megoldás lehet, ha a munkavállaló a fennálló tartozás mindenkori összege után legalább az Szja-törvény 72. § (1) bekezdésében meghatározott kamatot fizet a munkáltatónak.