Az alábbiakban a munkavállaló által harmadik személytől elfogadható juttatásokkal (pl. borravaló), valamint ezzel összefüggésben a felszolgálási díjjal kapcsolatos munkajogi és adózási, járulékfizetési szabályokkal foglalkozunk.
A munkavállalók harmadik személytől kapott juttatásai (borravaló) és a felszolgálási díj
Harmadik személytől kapott díjazás elfogadása vagy annak tiltása
A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a harmadik személyektől – azaz nem a munkáltatótól – kapott juttatások elfogadásáról szóló szabályokat határozza meg, függetlenül annak adózási és társadalombiztosítási szabályaitól. Az Mt. szerint a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el vagy nem köthet ki [Mt. 52. § (2) bekezdés]. Azaz, a munkavállaló önállóan nem jogosult semmiféle – munkáltató által meghatározotton felüli – díjazást a munkavégzésével összefüggésben kikötni, és munkáltató engedély nélkül borravalót sem fogadhat el.
A munkáltatói engedéllyel összefüggésben a jogalkotó nem határoz meg semmiféle további követelményt, az alapulhat a munkáltató szóbeli engedélyén, kialakult „szokáson”, de akár írásba foglalt munkáltatói szabályzaton is. A munkáltatói tiltás/engedélyezés természetesen kizárólag munkajogi szempontból bír relevanciával, az elfogadott juttatás adózási és társadalombiztosítási szabályait nem befolyásolja. A tiltás ellenére harmadik személytől elfogadott juttatás munkajogi jogkövetkezményei – az eset körülményeitől függően – azonban akár a munkaviszony megszüntetéséhez is vezethetnek.
Ezen túlmenően egyes ágazati szabályok tilthatják a harmadik személytől kapott juttatások elfogadását: pl. hálapénz elfogadásának tilalma az egészségügyben [az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 138/A § (1) bekezdés], vagy a játékkaszinó alkalmazottjai kizárólag akkor fogadhatnak el borravalót, ha a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye ezt lehetővé teszi [a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 28. § (2)–(4) bekezdés]. Természetesen az ilyen ágazati szabályok megsértése önálló jogkövetkezményeket von maga után, amelyek – a terjedelmi korlátokra tekintettel – jelen írásnak nem képezik tárgyát.
Előfizetői tartalom! A bejegyzés további része csak Irányadó Magazin előfizetők számára érhető el. A teljes tartalom megtekintéséhez jelentkezz be!További cikkek
A munkaszüneti napra járó díjazás kérdései
A munkaszüneti nap több szempontból speciális szabályozás alá esik a munkajogban. Egyrészt, nem minden munkavállaló foglalkoztatható ezen a napon. Másrészt, aki ezen a napon mégis dolgozik, az többletjuttatásra, bérpótlékra jogosult. Az alábbiakban ezeket a szabályokat járjuk körül, kitérve a „fizetett ünnep” fogalmára is, amely a munkaszüneti nap miatt csökkent munkaidőért járó speciális kompenzáció az óra- vagy teljesítménybérben díjazott munkavállalók számára.
ÉrdekelA foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés és eljárás – a hatósági ellenőrzés terjedelme, rendezett munkaügyi kapcsolatok
A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: 2020. évi CXXXV. törvény) 2021. március 1-jével hatályon kívül helyezte a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt (a továbbiakban: Met.), és ezzel új alapokra helyezi a hatósági ellenőrzés rendszerét.
Érdekel