Kártérítés vagy kártalanítás?

Fogalmak

Egykori jogi tanulmányaimból tudom, a Ptk. főszabálya, hogy aki jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Akkor mentesül a megtérítési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Bár kétségtelen, nem tegnap tanultam az egyetemen a jogot.

A kártérítés egyik lényeges feltétele tehát, hogy a veszteséget okozó személy valamilyen jogellenes cselekménye vagy mulasztása okozza azt. Jogellenesnek minősül minden, ami valamilyen jogszabályi előírással ellentétes vagy valamilyen rendelkezést nem tart be, figyelmen kívül hagy. Itt igen széles a kör, hiszen a jogszabályok teljes mértékben átszövik a mindennapjainkat.

Kárnak minősül minden, a személyt vagy vagyonát ért hátrány, így beszélhetünk vagyoni és nem vagyoni kárról. A vagyonban bekövetkező veszteség viszonylag könnyen meghatározható, hiszen ha összetörik az autónkat, akkor vagyoni kárról beszélünk. Nem vagyoni kárnak minősülhet például egy súlyos lelki megrázkódtatás vagy valaki jó hírének bizonyítható sérelme.

A kártalanítás a fentiektől eltérően azt jelenti, hogy jogszabályban meghatározott jogszerűen okozott hátrányt, veszteséget kell megtéríteni. Tipikus esete a kártalanításnak a kisajátítás, amikor a közösség érdekében kell valakinek valamilyen hátrányt elszenvednie. Ilyen lehet egy útépítés, amikor egy személy magántulajdonában lévő területre van szükség annak érdekében, hogy az út elkészülhessen. Ekkor a terület tulajdonosát természetesen kártalanítani kell a tulajdona elvételéért.

A kártérítés és a kártalanítás tehát nem azonos fogalom.

A lényeg, hogy a kártérítés a ténylegesen okozott kár megtérítését jelenti, míg a kártalanítás a káreseményekből adódó kár megtérítésénél túlmenően vagy a helyett (annak bizonyítása helyett), a károsult kárán túlmenően az egyéb kárát (például az elmaradt hasznot) is rendezteti.

A kártérítés nem tartozik az Áfa tv. hatálya alá, a kártalanítást viszont a károsultnak az áfa felszámításával számláznia kell, a továbbszámlázása is áfaköteles… De erről részletesen később.

Káresemények számvitele

A Számviteli törvény az egyéb bevételek kategóriába sorolja a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket, legyen az akár kártérítés, akár kártalanítás. Időbelileg akár el is kell határolni, ha az a tárgyévhez vagy előző üzleti évekhez kapcsolódik, és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendeződik.

Ehhez két szabály a Számviteli törvényből:

44.§ (1) Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni

c) mérleg fordulónapja és elkészítésének időpontja között a vállalkozóval szemben érvényesített, benyújtott, ismertté vált, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, kártérítést, bírósági költséget.

81. § (2) Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:

b) a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, kártérítések összegét.

Így kell elszámolni minden, a káreseményekkel kapcsolatos bevételt, ide értve a biztosítóintézeti térítéseket, illetve a kárt okozó által megtérített összegeket.

Általános forgalmi adó

A kártérítés nem tartozik az Áfatörvény hatálya alá, így a kapott/fizetett kártérítésnek nincs áfavonzata.
Az Áfatörvény 259. § 6. bekezdés értelmében „ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést”.

Ezzel szemben a kártalanítás az Áfatörvény 13. §-a alapján az Áfatörvény hatálya alá tartozik, így az adott/kapott kártalanítás áfalevonási jogot/fizetési kötelezettséget (és számlakiállítási kötelezettséget) von maga után.

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése. (2) Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:

1. vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;
2. kötelezettségvállalást valamely tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, vagy annak végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely helyzet tűrésére.

Kártalanításról beszélünk például akkor, ha a megrendelő a vállalkozási szerződéstől a szerződés teljesítésének kezdete előtt eláll, vagy a teljesítés megkezdése után, de még a teljesítés befejezése előtt a szerződést felmondja.
Ezzel kárt okozhat a másik szerződő félnek (például egy festés esetén a festő már megvette a szükséges festékeket, többször kiment a festő a helyszínre, így üzemanyagköltsége keletkezett stb.).
Mivel a Ptk. lehetőséget ad a megrendelőnek a szerződéstől való elállásra, így a károkozás nem jogellenes. Ebben az esetben tehát kártalanításról van szó, amely áfalevonási jogot/fizetési kötelezettséget keletkeztet. (Persze feltételezve, hogy a példabeli festő áfaalany.)

Ezzel szemben kártérítésnek minősül például (így nem tartozik az Áfatörvény hatálya alá) a kötbér.
A kötbért ugyanis szerződésszegés esetére szokták kikötni a szerződésben, így az jogellenes magatartásra vezethető vissza.

Személyi jövedelemadó

Érdekes következtetésre juthatunk az Szja-törvény kapcsán is.

Tételezzük fel, hogy egy gazdasági társaságtól egy magánszemély ingatlant szeretne vásárolni.
Az adásvételi szerződés megkötése előtt bevált gyakorlat, hogy a vevő foglalót fizet a társaságnak.
A foglaló szabályát a Ptk. szabályozza.

Folytassuk példánkat azzal, hogy a társaság hibájából az üzlet nem jön létre, így a foglaló kétszeres összege illeti a magánszemélyt.
Azaz, a magánszemély jövedelemhez jutott (adott 1 millió foglalót, de 2 milliót kapott vissza).
Kérdés viszont ennek adókötelezettsége.

A foglaló esetében lehet alkalmazni az Szja-tv. 1. sz. mellékletének 6.1. pontjában említett „kártérítésre” vonatkozó adómentességet, tekintve, hogy a Ptk. kárátalányjelleget tulajdonít ezen összegnek.

Szja-törvény 1. sz. mellékletének 6. pontja szerint:

A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:

…kártalanításként (ideértve a kisajátítással összefüggő járulékos költségek megtérítését, valamint a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), kárpótlásként, kártérítésként, sérelemdíjként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést.

A magánszemély tehát nem adózik a megszerzett jövedelem után.