Nem realizált árfolyamveszteség

Év végi átértékelés

Az már egy nagyon régi szabály, hogy minden devizás és devizaalapú tételt az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó, a választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. Az átszámításnál keletkező különbözetet nevezzük összevont árfolyam-átértékelési különbözetnek.

Az átértékelésben szinte minden devizás tétel érintett:

• valutapénztárban lévő valutakészlet,
• devizaszámlán lévő deviza,
• külföldi pénzértékre szóló követelés,
• követelésjellegű aktív időbeli elhatárolás,
• befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír,
• kötelezettség,
• kötelezettségjellegű passzív időbeli elhatárolás.

Abban az esetben, ha az év végi átértékelés összevontan árfolyamveszteséget mutat, akkor jöhet szóba ennek a ráfordításnak az elhatárolása, mégpedig a Számvitel törvény 33. § (2) bekezdése alapján.

Szó szerint, ezt most nem idézem, mert meg tudod keresni ezt a 88 szóból álló gyönyörű körmondatot.

A helyzet viszont sajnos az, hogy bár hosszú és bonyolultnak tűnik a szabály, de minden benne levő szófordulatnak óriási jelentősége van.

Halasztott ráfordítás

Bontsuk tehát elemeire, mikor és hogyan is lehet élni az elhatárolással.

Feltételek az elhatároláshoz:

• a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett: azaz nincs a hitelnek megfelelő mennyiségű devizakészletünk a bankban (még lekötve sem),
• beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó: a tartozás tehát nem eredhet például áruvásárlásból, csak beruházás vagy vagyoni értékű jog vásárlása lehet az ok,
• külföldi pénzértékre szóló tartozások, ami nemcsak szállítói tartozás, hanem akár hiteltartozások vagy devizakötvény-kibocsátásból származó tartozás is lehet,
• mérlegfordulónapi értékelésből adódóan keletkezett. Tehát nem határolható el az az árfolyamveszteség, ami például a pénzügyi teljesítéskor keletkezik,
• a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett – árfolyamveszteség teljes összege, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével.

Céltartalék és lekötött tartalék

Több esetben fordult elő, hogy a társaság könyvelője (vagy az ő tanácsaira az ügyvezetője) úgy döntött, hogy elhatárolja a nem realizált árfolyamveszteséget, de céltartalékot nem kíván képezni. A helyzet az, hogy ez nem egy „kívánságműsor”.

Erre az Szt.-ben egyértelmű utasítás van, miszerint a 41. §-a alapján céltartalékot kell kimutatni. Ennek számítása is szépen le van írva, ami persze nem kezdő könyvelőknek való. De ettől még mindenkinek kötelező.

Sőt, a 38. § alapján még lekötött tartalékot is kell képezni az ET terhére, ami egy osztalékfizetési korlátot ad az el nem számolt veszteségre.

A nem realizált árfolyamveszteség elszámolása és könyvelése

Csekklistaszerűen nézzük végig a teendőket és a könyvelési tételeket:

1. A devizás eszközök és források mérlegfordulónapi értékelése.

2. Meg kell nézni, hogy van-e befejezetlen beruházáshoz vagy üzembe nem helyezett vagyoni értékű joghoz kapcsolódó devizakötelezettség. Amennyiben van olyan, devizában kapott kötelezettség, amely befejezetlen beruházáshoz kapcsolódik, és ez nincs fedezve devizaszámlán meglévő devizával, akkor az Szv. tv. 47. § (4) bekezdés c) pontja szerint ezen devizakötelezettséghez kapcsolódó árfolyam-különbözetet a befejezetlen beruházás, vagyoni értékű jog, valamint a devizakötelezettség értékének módosításával el kell számolni.

T 1. – K 44., K 45. árfolyamveszteségnél

T 44., T 45. – K 1. árfolyamnyereségnél

3. Az előző tételen felüli devizás eszközök és devizás források értékelését el kell végezni.

Lehetséges egy átmenő számlán gyűjteni az árfolyamnyereség és árfolyamveszteség tételeket, és ezen átmenő számla egyenlege kerül átvezetésre a 8-as vagy 9-es számlaosztályba, attól függően, hogy az összevont árfolyam-különbözet milyen jellegű.

Árfolyam-különbözetből adódó árfolyamnyereség elszámolása

T 1., 2., 3., 4. – K 379.

Árfolyam-különbözetből adódó árfolyamveszteség elszámolása

T 379. – K 1., 2., 3., 4.

Átmenő számla egyenlegének átvezetése, amennyiben az egyenleg árfolyamveszteség

T 876. – K 379.

Átmenő számla egyenlegének átvezetése, amennyiben az egyenleg árfolyamnyereség

T 379. – K 976.

4. Amennyiben az összevont árfolyam-különbözet árfolyamveszteség, akkor döntés kell arról, hogy a beruházásokhoz és vagyoni értékű jogokhoz kapcsolódó, az Szv. tv. 33. § (2) szerinti halasztott ráfordításkénti elszámolási lehetőséggel a társaság élni kíván-e.

5. Ha a vállalkozás élni kíván a halasztott ráfordításkénti elszámolással, akkor meg kell nézni, hogy mennyi a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások árfolyamvesztesége.

Ezt az árfolyamveszteséget össze kell vetni a társaság által a mérlegfordulónapi értékelés során elszámolt egész árfolyamveszteségének összegével.

Amennyiben a beruházásokra, vagyoni értékű jogokra felhasznált devizakötelezettségek árfolyamvesztesége kisebb, mint az év végi egész társaságra elszámolt árfolyamveszteség, akkor csak az előbbi elhatárolásáról lehet szó.

Amennyiben a beruházásokra, vagyoni értékű jogokra felhasznált devizakötelezettségek árfolyamvesztesége nagyobb, mint az év végi egész társaságra elszámolt árfolyamveszteség, akkor csak a 876-on az egész társaságra vonatkozóan elszámolt árfolyamveszteség elhatárolása lehetséges.

Elhatárolt, nem realizált árfolyamveszteség

T 393. – K 876.

6. Az elhatárolt nem realizált árfolyamveszteségre képzett céltartalék (kötelező). Számítása: a hitelfelvételtől eltelt idő és a tartozás futamideje aránya szorozva az elhatárolt, nem realizált árfolyamveszteség összegével.

T 865. – K 424.

7. Lekötött tartalék képzése a nem realizált árfolyamveszteség, valamint a képzett céltartalék összegének különbségére (kötelező).

T 413. – K 414.