Tárgyi eszközök zárási feladatai I. rész – Számviteli elszámolások

Jogszabályi háttér

Az immateriális javak és a tárgyi eszközök bekerülési értéke mind a magyar számviteli szabályozás, mind a nemzetközi számviteli standardok szerint az eszköz hasznos élettartama alatt a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával térül meg a gazdálkodók adózás előtti eredményéből. A jelenlegi piaci környezetben gyakran fordul elő, hogy a számviteli szakemberekre nyomás hárul az árbevétel csökkenése miatt, hogy „kompenzálásként” bizonyos ráfordításokat – például értékcsökkenés – kisebb összegben számoljanak el.

További gondot okoz, hogy bizonyos helyzetekben kötelező alkalmazni a terven felüli értékcsökkenés előírásait, amelyek biztosítják, hogy az eszköz a használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor ismert piaci értéken szerepeljen a mérlegben.

Terv szerinti értékcsökkenés

A terv szerinti értékcsökkenés meghatározásához az eszköz üzembe helyezésekor meg kell határozni az eszköz:

• bekerülési értékét,
• hasznos élettartamát,
• maradványértékét és
• az amortizáció elszámolásának módját.

Bekerülési érték a beszerzési ár, illetve előállítási költség, vagyis az a ráfordítás, amit az eszköz létesítésére, megszerzésére, üzembe helyezésére, illetve szállítására fordítottak, az eszközhöz történő egyedi hozzárendelésével (valamely mutató, jellemző segítségével az eszközhöz való kapcsolódása kimutatható).

Gyakori hibaként fordul elő, hogy a hitelből finanszírozott nagy értékű tárgyi eszközöknél az üzembe helyezés időpontját helytelenül, illetve nem a számviteli politika szabályát alapul véve határozzák meg a bekerülési értéket.

Például az üzembe helyezésig felmerült kamat „ráaktiválása” nem történik meg, ezáltal a tárgyévi eredményt jelentős mértékben csökkentik.

Az üzembe helyezés napjára vonatkozóan tehát meg kell állapítani a beruházáshoz hozzárendelhető összes tételt, azokat is, melyekről a bizonylatok az aktiválásig nem érkeztek meg. Az aktiváláskor még nem ismert ráfordításokat a rendelkezésre álló dokumentumok alapján kell meghatározni. Amennyiben a következő üzleti év(ek)ben a számviteli politika alapján megállapítják, hogy a számlázott és a becsült összeg közötti különbség nem jelentős, úgy azt az egyéb bevételre/ráfordításra kell elszámolni. Ha viszont a számlázott és a becsült összeg közötti eltérés jelentős, akkor módosítani kell a bekerülési értéket, amely nem visszamenőleges hatályú.

Ne feledkezzünk meg továbbá az előleg és a végszámlák év végi egyeztetéséről sem, mivel a beszerzési számla végösszege adja a számításnál a tárgyi eszköz kiinduló bruttó értékét. Gyakran találkozhatunk olyan árulkodó „feledékenységről”, amikor a főkönyvi kivonatban egy korábbi évről hozott beruházásra adott előlegszámlán nyitó tétel szerepel, holott a kapcsolódó tárgyi eszköz már üzembe helyezésre került.

Hasznos élettartam

Meghatározása során azt az időszakot vesszük alapul, amely alatt az amortizálható eszközt bizonyos tényezők figyelembevételével a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja. A tényezők figyelembevételénél elsősorban az eszköz típusa és a várható fizikai elhasználódás, erkölcsi avulás, illetve jogi korlátozások bírnak jelentőséggel, mely tényezőket a számviteli politikában rögzíteni szükséges, tehát jellemzően a vállalkozó feladata. Ugyanakkor a Számviteli törvény bizonyos kivételszabályokat is rögzít, elsősorban az immateriális javaknál.

Az Sztv. 52. § (1) fogalmazza meg, hogy az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).Olvasd tovább a cikket!A teljes cikk csak előfizetőink számára érhető el. Jelentkezz be a folytatáshoz, vagy csatlakozz az Irányadó előfizetők táborábaElőfizető vagyok, BEJELENTKEZEKELŐFIZETNÉK