A többmunkáltatós munkaszerződés könyvelése

Főfoglalkoztató

Nevezzük főfoglalkoztatónak azt a céget, aki az adóhatóság felé a bejelentést megteszi, aki a havi adó-és járulékbevallásban a hatóság felé elszámol.

Kifizeti a dolgozónak a neki járó teljes bért, és majd a többi munkáltatóval később elszámol. Ez már nem fogja befolyásolni a dolgozóval való elszámolást.

Ebből jól látszik, hogy a főfoglalkoztató a bérek könyvelésénél semmit nem csinál másként, mint a többi munkavállaló esetében. Praktikus szempontból lehet ezeknek külön főkönyvi számlát nyitni, de miután a számlacsoport nem változik, ez nem kötelező.

Lekönyveljük tehát a bérköltséget, a levonásokat, és a kifizetőt terhelő adókat, a megszokott módon.

Elszámolás a főfoglalkoztató és a többi foglalkoztató között

Az Mt. a munkáltatók egymás közötti elszámolásával összefüggésben nem állapít meg szabályokat, azt teljes mértékben a munkáltatók megállapodására bízza. Ezt a felek valamiféle megállapodásban rögzítik.

Az sem tilos, hogy ez valamiféle teljesítményhez kötődjön, tehát nem minden hónapban azonos arányban oszlik a költség. A lényeg, hogy legyen mögötte egy szabályrendszer, vagy valamiféle „teljesítésigazolás” a felek közötti arányszám kialakulásához.

Az ezzel összefüggésben kimunkált gyakorlati útmutatók szerint mindegyik munkáltató – a rá eső rész erejéig – bérköltségként és bérjárulékként köteles kimutatni a foglalkoztatás költségeit.

Az elején tisztázzuk, hogy a cégek között van-e áfaprobléma.

Az adóhatság álláspontja szerint a többmunkáltatós munkaszerződés alapján, amennyiben a munkabért fizető és annak közterheit sajátjaként bevalló munkáltató további szolgáltatást nem nyújt a többi munkáltatónak, úgy e tevékenysége, mint ellenérték nélküli ügylet nem tartozik az áfatörvény alkalmazási hatálya alá, azaz adókötelezettséget nem keletkeztet a kijelölt munkáltató részéről. Ez tehát pipa. Fontos ez, mert különösen nagy gondot jelentene mondjuk egy egészségügy szolgáltató részéről, ha mondjuk a gyógytornászok több cégükben is dolgoznak, és ezen módszerrel oldanák meg a foglalkoztatásukat. Áfa tehát nincs.

Nézzük az elszámolását. A kijelölt munkáltató (cikkünkben a főfoglalkoztató) teljesíti a munkabér-fizetési kötelezettséget, és az adókötelezettségeket a saját nevében számolja el.

Ebből az következik, hogy a munkabért bérköltségként (54), a munkabér utáni bérjárulékot (56) ennek a cégnek kell a költségei között elszámolnia. Kivás cég esetében ennél a cégnél fog keletkezni a kiva fizetési kötelezettség.

Az adókötelezettség teljesítésére vonatkozó kötelezés azt is jelenti, hogy az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti adó- és járulékbevallási kötelezettséget is ennek a cégnek kell teljesíteni.

Így a könyvelés és a bevallás alapadatainak az egyezőségét biztosítani kell, és így a bérköltség, illetve bérjárulék címen elszámolt összeget nem lehet a többi foglalkoztató által megtérített összeggel csökkenteni.

Amikor a főfoglalkoztató cég az adott havi adó- és járulékbevallást elkészítette, annak az adatait, abból a többi cége(ke)t terhelő összeget közli velük, és kéri annak a költségtérítéskénti megtérítését. További bizonylatra nincs szükség, ez az – megállapodással alátámasztott –  elszámolás lesz a könyvelés bizonylata.

Elszámolás könyvelése

Egyszerű. A költségtérítés összegét a főfoglalkoztató egyéb bevételként, a „másik oldalon álló” többi cég egyéb ráfordításként számolja el.

Kérdés abban lehet, hogy ezt kell-e pénzügyi teljesítéshez kötni, vagy sem.

Így a decemberi munkabér szétosztásánál – aminek pénzügyi teljesítése már átcsúszik a következő évre – kell-e elhatárolást, vagy esetleg követelést illetve kötelezettséget könyvelni.

Véleményem szerint az összemérés elve alapján a bevételeket és költségeket (ráfordításokat) az adott időszakra kell elszámolni.

Így a főfoglalkoztató esetében egy adott havi elszámolás tartalmazza:

• teljes bérköltséget (54)
• teljes bérjárulékot (56), vagy a kiva összegét (89)
• a többi munkáltató által megtérített részt (T 36 – K 96)

A többi foglalkoztató esetében egy adott havi elszámoláshoz el kell számolni a ráfordítást, kötelezettséggel szemben (T 86 – K 45).

És akkor a végén válasz arra, hogy decemberben van-e elhatárolás. A válasz, hogy nincs, mert az elszámolt időszak nem érint két gazdasági évet, így az az év utolsó napján már követelés vagy kötelezettség, függetlenül attól, hogy annak konkrét összege csak utólag – de még a mérlegkészítés időszakában – derül ki.